van szövetségi kapitánya és szövetségi edzője a magyar labdarúgásnak. A Kisteleki István által vezényelt vadonatúj vezérkar (meg kell jegyezni: az elnök egy kissé puccsszagúan szerezte meg székét!) elég gyorsan reagált a kialakult hiányra, s rövid vizsgálódás után a Bozsik Péterből és Détári Lajosból álló párosban találta meg azt a tandemet, melynek dolga lenne kiemelni az iszonyúan mély kátyúba-dágványba merült magyar futballszekeret. Szekeret, mely még nem cifrahintó, még jól futó kocsi sem, inkább cammogó, tétován araszoló bivalyfogat. Ezzel a jármûvel Lothar Matthäus sem tudott semmit kezdeni, nem találta meg a megfelelő ösztökét. Előtte sokan mások nem találták már, s így a magyar labdarúgás válsága nem átmeneti krízis, hanem évtizedek óta tartó agónia. Szegény Végh Antal is évtizedekkel ezelőtt írta meg híres könyvét, a Miért beteg a magyar futball? címût, ám a diagnózist ő sem tudta pontosan megállapítani. A szerző azóta meghalt, de a nagybeteg magyar foci mély kómában, a klinikai halál közelében tengeti maradék életét. S közben a világ dübörögve és érzéketlenül elvágtatott mellette. Hej pedig! Micsoda korokat értünk meg mi zsenge ifjú korunkban (most ne is szóljunk a két világháború közti diadalokról), elég a helsinki olimpiai győzelemre, az angolok londoni és budapesti megleckéztetésére, az 1954-es világbajnoki döntőre gondolni, amikor Sebes Gusztáv mester irányította az aranygárdát. És a sorozat nem is szakadt meg igazán (később is nyertünk olimpiát!), s csodálattal révedünk vissza például az 1966-os magyar-brazilra, amikor Bene és Farkas leckéztették meg a világ akkori legjobb csapatát!
Sebes Gusztáv örökségét nagy kapitányok vitték tovább: Baróti Lajos, Soós Károly (sajnos, rövid ideig), Mezey György? S bár aranycsapat nem támadt többé, de ragyogó játékosok tucatszám: Albert, Varga, Branikovits, Mészöly, Sipos, Fenyvesi, Göröcs, Fazekas, aztán Nyilasi, Törőcsik, Détári, Kû?
A magyar futball dicsőségeinek bealkonyulásával mintha a nagy edzők sorának is vége szakadt volna, mert hiába próbálkoztak a mágusnak tartott Verebessel, a szigorú lelkületû és szavú Mészöly Kálmánnal, Gelleivel és Jenei Imrével, Csankkal, nem és nem, nem ment a dolog.
S mintha az igazán nagy tehetségek, a valódi egyéniségek száma is végzetesen megcsappant volna a nagy romlásban, máig odajutván, hogy jószerével egyetlen nemzetközi rangú labdarúgót láthatunk a nemzeti tizenegyben, Gera Zoltánt. A többiek villannak egyet-kettőt néha, aztán kihunynak. Hát ezért nem sikerülhetett semmi szegény Lothar Matthäusnak sem, s amíg nincs igazi utánpótlás, nincs rangos bajnokság Magyarországon, addig aligha fog sikerülni a Bozsik-Détári párosnak. De a szívünk mélyén mégis azt kívánjuk nekik, cselekedjék meg a csodát végre, döccentsék ki a kátyúból a szekeret, s próbálják fölfelé vezető útra vinni.
Különben szövetségi szakmai tanácsadót is keres az MLSZ, s itt Bölöni László neve is felmerült. De jó lett volna őt valamikor a kapitányi tisztséggel megkínálni!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.