Riport: Bodost nem lehet bedeszkázni

2006. március 21., kedd, Archívum 2003–2007

A 446 lelket számláló falu Barót város közigazgatási területén fekszik. Református templomának harangtornyára kevés időre csak az pillanthat rá, aki Nagybacon irányából halad a borvizes Bibarcfalva felé. A Bodosi patak völgye fölött nyílik meg a táj, s mert nagyon el van rejtve, a környékbeliek humora szerint ,,be lehetne deszkázni? (fedni), ,,1848-ban az Erdővidéket dúló Heydte oláh nemzetőrei sem találták meg? - írta Orbán Balázs. A humor ezt azzal toldja meg, hogy a ,,felszabadító ruszkik is csak elmasíroztak a völgyben a falu mellett?. Mindezek ellenére Bodos élő település a szó szoros értelmében, s ha a szó nem elég, papíron lehet látni a település pozitív demográfiai mutatóit. A mikroklíma, a talajviszonyok, no meg Erdővidék széniparának fokozatos összezsugorodása állítanak gátakat a lakosság könnyebb megélhetési lehetőségei elé.
Kiútnak kell lennie!
Mármint a továbbélésre. Sok helybeli vett fel jó pénzecskét a falu határában megnyitott belmûvelésû és később a külszinti szénfejtésben kifejtett munkája béreként. Ám a tartalékok kifogytak, a fejtési körülmények is nehezek voltak, s a két bánya bezárta kapuit, örökre az ipartörténet tárgyai lettek. Jelenleg kb. 15 bodosi férfiember dolgozik még a szénipar különböző ágaiban, s a még élő bányanyugdíjasok aggódva figyelik, hogy miként zsugorodik, lesz semmivé az egykori jobbacska nyugdíjuk. A városi tanács törekedik, hogy a lehető legtöbb terület- és településrendezési gondját oldja meg a falunak abból a nem is kis pénzösszegből, amit az állam a bányák bezárási dokumentációja alapján ad. Az intenzív mezőgazdaságnak nem kedvez a helyi adottság, az állattartás több támogatást igényelne, hozadéka csak a túléléshez elegendő, a biogazdaság és falusi turizmus irányában mutatkozna valamelyes kiút, de ennek még az első jeleit sem látni.
Bodost bedeszkázni nem tudjuk, még ha akarnánk sem - mondta mosolyogva Barót város polgármestere, Nagy István. Sok ott a mindennapi gond. Számosat sínre tettünk, de van még adósság, s azokat - mint tudjuk - egy gombnyomásra megoldani nem lehet. Csak egyet említek: a minőségi ivóvízzel való ellátást. Nincs a falu határában egy bővebb vizû forrás. Pedig kellene ide jó ivóvíz. Egyelőre - bár nem a legsürgősebb feladat - fogalmam sincs, hogy mi lenne a megoldás módja.
Visszapillantás
A rövid mementó segít abban, hogy a jelent is meg tudjuk érteni. Bodosban az 1567-es összeírás csak 22 portát jegyzett. 1694-ben a népet szabadrendûnek nevezik, már a székely határőrség felállítása alkalmával 54 szabadrendû bodosi székely fiatalt írtak össze. Páratlan az 1774-ben összeállított falutörvény. A faluközösség a jó együttélés szabályait fogalmazta meg. Jó kerekesek, szekérkészítők kerültek ki innen, de ezeknek egy része csak vándorkézmûvességből élhetett meg. 1864-ben egy tûzvésznek 72 bennvaló esett áldozatul, és a pestis is dúlt ezen a tájon. Kellett lennie egy régi templomnak is a faluban, hiszen klenódiumai is régebbiek, mint a mai Istenháza (1794), s valamikor anyaegyház néven emlegették. Lelkészi lakása idegenforgalmi objektum: Kós Károly tervei alapján építették.
Ki a sártengerből
Éppen eleget kínlódtunk ezzel a településsel - mondja Józsa József, aki Bodos szülötte, ott is lakik, a város alpolgármestere, a helybeli RMDSZ elnöke. - Egy rendben már feljavítottuk a sáros mellékutcákat is. Kaptunk egy grédert is, azzal simíttattuk el a kavicsot, ott dolgoztattuk a munkaügy segítségével alkalmazott helyi három munkásunkat is. A bányabezárási program keretében (a papírformaságok már hamarosan a kezükben lesznek) híd fog épülni a bekötőúton, át a Barót patakán. A régit ugyanis megrongálta az ár. Mivel a 2,7 km hosszúságú bekötőút korszerûsítésére számíthatunk, gondunk a mellékutcák sártengerének felszámolása. A falu pályázott a Román Fejlesztési és Szociális Alapnál ezeknek a feljavítására. Nyertünk, s törvény szerint a munkálatokra helyi bizottság ügyel majd fel. Éppen most kéretek még egy összeget, mert a pénzalapba nem fért bele a munkálatok értéke. Segít a gondokban a városi tanács is, mert állani kell az önrészt. Várjuk a tavaszt, sietni kell, mert a munkálatot május végéig be kell fejezni. Nyolc áteresz és híd épül, mélyítik a sáncokat.
- Hogyan alakítják ismét termővé a külfejtés kiterjedt meddőhányóit?
- Benne van ez is tervezetben. A terület felét termőtalajjal borítják be, és visszakerül majd a mezőgazdasági körforgalomba, a többit fásítani fogják, erdősítenek akáccal, juharral. Eltûnik a seb a természetes tájról.
Egy gonddal többet le lehet tudni
Bármilyen idők jártak, Bodosban soha nem szünetelt a közmûvelődési élet. Kultúr­otthonukat folyamatosan javítják. Fokozatosan kicserélik a nyílászárókat, megújul az épület, s már felirat is jelzi homlokán, hogy névadója vitéz Egyed Géza néptanító, aki tevékeny munkása volt a köznevelésnek, a közjónak itteni mûködése idején.
Mint mondtuk, Bodosban a kultúrteremre nagy szükség van. Már több táncmulatságot szerveztek, és ennek az évnek a nyarán várják soros látogatásra a magyarhoni Békés megye ún. viharsarkában fekvő Biharugra testvértelepülés küldöttségét. Ez a barátság 1990-ben született, s úgy egyeztek, hogy kétévenként kölcsönös látogatásra kerül sor. A bodosiak már készülnek a vendégek fogadására, kosaras bált szer­veznek hamarosan, annak bevételét is erre fordítják. A mûvelődési otthon versenyvizsgával kultúrigazgatót kapott: Dávid Erzsébet gondja a tevékenység folytonossá tétele.
- Miért nincs kapcsolat a testvértelepülés iskolájával? - kérdeztük a Budai József I-IV. osztályos iskola tanítónőitől, Máthé Emőkétől és Dávid Anna Gyöngyitől. Elmondták, hogy ez az elkövetkező látogatás tárgya lesz, hiszen ők is akarják, ám az ottani iskolánál történt változások ezt időlegesen nem tették lehetővé. A tanítónők épp egy pályázaton dolgoztak, amely a falusi iskolák oktató-nevelő munkájának megsegítését célozza. A bodosi iskola épülete az elvárások szintjén van, mûködik a közmûvesítés, holland segítséggel központi fûtése is készült.
- Most éppen amolyan pedagógiai körre készülünk, a mi iskolánk van a soron - mondták a tanítónők. - Érdekes és hasznos tevékenységeket szervezünk mind a tanulók, mind a pedagógusok részére. Mindkét csoport a módszertan kérdései mellett hasznos helytörténeti tevékenységgel is foglalkozik. Tanulóinknak falutörténeti kérdésekre kell felelniük, a vendégek meglátogatják a település turisztikai objektumait (iskola, templom, emlékmûvek, temető stb.), ahol közszemlére tett tájékoztatókat olvashatnak. Ezek alapján, miután visszatértek, a kultúrotthonban beszélgetnek Bodos idegenforgalmi értékeiről, adottságairól, jövőbeni lehetőségeiről.
,,Élő és élő egyház között különbség van?
Ez tûnik ki abból a beszélgetésből, amelyet t. Sándor István bodosi református lelkipásztorral folytattunk, aki éppen 20 esztendeje pásztorolja az itteni híveket. Elmondta, hogy 421 egyháztagot tart számon. Élő egyház, mert híveinek több mint egyharmada 30 év alatti, 130-140 a húsz éven aluli fiatalok és gyerekek száma. Bodosban pozitív a mérleg a születések javára, és még mindig van megkereszteletlen kisbaba. Nagy volt a látogatottság az imahéten, hasonló a felnőttek bibliaóráin. Az egyház önerőből kijavíttatta a volt kántori lakást, itt kap helyet egy korszerû orvosi rendelő. Most a Kós Károly által tervezett papilak külső javításán a sor. A hívek adománya, az egyházi erdők és kaszálók jövedelme mellett a megyei tanácstól is számítanak anyagiakra. A 247-es törvény értelmében mindent visszaigényelt a peresbitérium, összesen 120 hektárnyi erdőnek és földterületnek kell visszakerülnie.
Emberöltők a zöldségkertészet szolgálatában
Hiába szeszélyes az éghajlat, magasan fekszik a falu, s a bodosi kertészek évszázadok során kitapasztalták, mi az, ami itt megterem, mivel érdemes foglalkozni. ?k a falu jeles szülöttjének, Budai József pomológusnak az örökségét élőben őrzik. Ez alkalommal Gáspár Áronhoz kopogtattunk be. Hat gyermek édesapja, és félszeg lába ellenére is megszállottja a kertészetnek. Lakásában már négy levelében a paradicsom, a paprikafélék, a paradicsompaprika. Egy részét már szétültette. Pontosan magyarázta, hogy miként kell gondozni a palántát, amíg kikerül a földbe. Annak a neves Gáspár Albertnek a fia ő, aki számos krumplifajtának a nemesítője volt, s akinek éltében citrom, füge, szentjánoskenyér termett kertjének melegházában! Gáspár Áron mindent szeret: gazdaságában van tehén, tinó, ló, juh, disznó, nyúl, majorság.
- A kertészet és a tanítóság az én fajomban benne volt, és benne van - mondta. - Én a lábam miatt csak kínozom magamat, de viszem. Nagyapám tanító volt Köpecen, s annak fia is, Gáspár József. Egyed Ákos felesége is Gáspár leány. Nagyapám testvérei virágkertészek voltak Olthévízen és Nagykállóban. A fiam is ért hozzá. Be is segít nekem. Hát a testvéreim, Gáspár Jenő s Berci Baróton, akikről a lap is írt. Ez a família, úgy érzem, valami taliánféle volt, az is lehet, hogy római vér csörgedez ereinkben, Bardocról-Száldobosról származtak ide. Fáin falu Bodos, ugye? De már nem igaz, hogy itt van a legtöbb ruca a vidéken, s így a szólásmondás is meghalt, hogy ,,megyünk rucatojásért Bodosba?.
Amíg az unió Bodosba ér
Addig még sok víz folyik le a Barót patakán, de hogy mit érdemes és mit lehet itt nagyban termelni és értékesíteni, az még talány. Sajnos, itt sincs olyan eszes és szakképzett ember, aki kísérletet végezne, és meggyőzné lassacskán a falut, hogy mit lehet, mit érdemes intenzíven mûvelni, mivel lehetne besétálni az unióba, hogy azoknak is megfeleljen, és jövedelem is legyen utána. Erről beszélgettünk az 55 éves Kovács Lajossal.
- Én ennek nem vagyok megmondhatója, csak tapogatózni merek - mondta. - Szövetkezeti iskolát végeztem, a kereskedelemben dolgoztam, csak most, a földek miatt fanyalodtam a gazdaságra, de főleg az állattenyésztésre. Apámék s az öregeink földjeit vissza kellett venni. Húsz hektárunk van, de ennek csak kis részén termelünk valamit, a többi területen takarmány terem az állatoknak.
- Talán mégis az állattenyésztésnek lenne jövője?
- Az meglehet, de jelen körülmények között még nem. Az állat ma vagy semmit, vagy kevés jövedelmet hoz. Ha az unió ráébred ennek fontosságára, és segíti a gazdát, akkor lehet, hogy jövője lesz. Itt, nálunk fél mindenki, hogy ha valamibe belekezd, jön egy törvény, és semmivé lesz munkája, pénze. Ez a talaj nem kedvez a mezőgazdasági terményeknek. A legjobban a pillangós virágúakat szereti. A tavaly a széna sem volt minőségi, silónak valót is termelünk. S itt is az ismert mese: a terményhez vegyszer kell, tehát pénz, akkor jön a vad, és letarolja, vagy késik a cséplő-arató, bevág egy esős periódus, és a földön kicsírázik a kalászos. Lehet, hogy a gyümölcskertészetnek lenne jövője. Van már erre példa itt is. Csak: védeni kellene a kerteket, mert a medve ősszel összetöri a fákat. A gyümölcsös is permetlevet igényel, fiatalítást... Tíz tehenem van, két ló. A befektetésből sokat nem vettem ki. A tejpénz és a szubvenció pótolt az abrakba, ennyi. Itt reggel négytől bújni kell az állatot. Ennyi állat egy család munkáját igényli.
*
Mi nem vagyunk kóbori fajták - így a bodosiak. Jöjjön, aminek jönnie kell. Nekünk itt élnünk és halnunk kell!
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép