
A Baróti RMDSZ és a Gaál Mózes Közmûvelődési Egyesület március idusán kedves meglepetéssel is szolgált: Tornai Endre monumentális térplasztikai alkotása szomszédságában, a Véceri Emlékmûvel átellenben, az úttest másik oldalán kopjafával jelölték meg azt a helyet, ahol az 1901-ben állított, több ízben is lerombolt eredeti obeliszk állt.
Incze István és Dimény János kezdeményezése históriai emlékezetünket ébren tartó szándékában is dicséretes, de ennél több: a térség rendezésének, emlékparkká alakításának lehetőségét is előrevetíti.
Lapozzunk csak vissza emlékezetünkben. 1973-ban az akkori megyei vezetés néhány embere - pillanatnyi felindultságában és félelmében, no meg a háromszéki emlékmû-visszaállítások megfékezése végett - eltávolította a köpeciek és barótiak akaratából, az ő munkájuk révén s az ő pénzükön visszaállított obeliszket. Tettük bizonyos tekintetben galádabb volt, mint a mostani emlékmûvet megcsonkító és megalázó táblalopás éppen a magyar nemzeti ünnepet megelőző éjszakán. Az 1975-ös elkövetők a diktatúra hatalmát fitogtatva rombolták le az obeliszket, míg a mostani emlékmûrongálás, amelyre nincs ugyan mentség, de meglehet: nyomorult, életüket tengető páriák megbízásra cselekedték, hogy színesfémként értékesítsék, s az is lehet, hogy közönséges lopás, a szükséges napi betevő falat biztosítása vitte rá az emlékmûgyalázó tolvajokat a bûn elkövetésére.
Mikor 1973-ban a visszaállított véceri obeliszk lerombolása a párt központi bizottságáig érő politikai botránnyá dagadt, s amikor a nemzetközi megbélyegzéstől félve elhatározták, hogy a közhangulat javítása végett valamit tenni kell - ebben Nagy Ferdinánd megyei első titkárnak meghatározó szerepe volt -, akkor döntöttek úgy, hogy az erdővidéki négyes keresztúthoz új emlékmûvet kell állítani.
A közvéleményt befolyásoló rafinált taktika egyik eleme volt, hogy a virtuális emlékmû ne olyan legyen, mint amilyen az 1901-ben állított obeliszk volt. ,,A történelmi esemény az egyszerû obeliszknél többet érdemel - mondták az én előző érveimet vélem szembefordítva -, egy monumentális térplasztikai alkotást kell létrehozni az obeliszk helyett.?
Az ,,új emlékmû? készíttetése arra volt alkalmas, hogy azt mondhassák: ,,a párt? valóban értékeli a ,,magyar haladó hagyományokat?, jobban megbecsüli, mint maguk a magyarok, lám, értékesebb, monumentálisabb emlékmûvet állíttat, mint amilyen a régi, hisz az csak egy közönséges obeliszk volt.
Miután az első titkár javasolta változatot én is megfelelőnek tartottam, a második lépés az volt: az új emlékmû kerüljön az úttest másik felére, mert ott egy elhanyagolt, rejtőzködő borvízforrás van, s területrendezés révén egy kis pihenőhelyet, parkot lehetne létesíteni.
Erre is bólintottam, sőt, az ötletet jónak tartottam, bár rögtön a szándék mögé láttam: ez is azért történik így, hogy ne nekünk, az emlékmû visszaállíttatóinak legyen igazunk, mert ez a mi ,,győzelmünket?, s a ,,párt? kudarcát jelentette volna.
Az egykori véceri obeliszk helyének kopjafás megjelölése az idei március 15-én igen okos és szükséges cselekedet volt. Sejthető, hogy az emlékhely kegyhellyé való átminősülése spontánul is bekövetkezik. Ezért lehetne (kellene?) támogatni azt az elképzelést, hogy az emlékezésfolyamot elindító első kopjafa az első fecske legyen. Melléje újak, sőt, kőtömbös kegyeleti jelek is odakerüljenek. A köpeci-véceri csata áldozatainak azonosítása javarészben már megtörtént. A kopjafa köré falvankénti, akár személyekre utaló jeleket lehetne elhelyezni úgy, ahogy ez ma a Nyergestető esetében történik. Sőt, majd ha erre anyagiakból futja, fel lehetne állítani az egykori, a névtelen hősökre emlékeztető obeliszket is.
Az úttest másik, borvizes felén érdemes lenne a pihenőpark létrehozását is megfontolni. Parktervezővel egyeztetni a cserjék, díszfák elhelyezését, a sziklák térplasztikai elemekkénti felhasználását, a forrás kiképzését.
Az igazság az, hogy a két ünnepség között az emlékmû és környéke szánalmas állapotban van, a kiöregedett és nem éppen parkosításra való olasz hibridnyárfák, a telefonpóznák, villanyoszlopok tájesztétikát mélypontra rondító szerepe eltûnne, s a négyes keresztút egy pompás pihenő- és kegyeleti hellyé alakulhatna át.
Az emlékhely létrehozásában nem csak a közvetlenül érintett települések vehetnének rész.
A Véceri Emlékhely mostani állapotában is a Kárpát-medence egészében ismert és vonzó, elegendő ránézni arra a listára, hogy a március 15-i megemlékezéseken eddig milyen jeles személyiségek fordultak meg, hány testvértelepülés helyezte el itt a koszorúit.
A területrendezést egybe kellene kötni a Brassó-Barót-Oklánd-Székelyudvarhely útszakasz megépítésével.
Erre egyik hívük révén az erdővidékiek máris számíthatnak: dr. Demeter János megyei tanácselnök március 15-i baróti ünnepi beszédének alapgondolata éppen a szülőföldön ünneplés és az ittmaradás, megmaradás volt.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.