Gyarapodó magyarokRiport: Kilencven szomszéd

2006. március 22., szerda, Archívum 2003–2007

Kis szünetet tartva az európai integrációval járó várható bonyodalmak további ismertetésében - két részben is a vidékfejlesztésben rejlő lehetőségekről volt legutóbb szó, kiemeltük, hogy a termelési versenyben hátrányos helyzetbe szoruló kisebb családi gazdaságok nem ok nélkül remélik, megkapaszkodhatnak ebben, mert nagy összegek fordíthatók majd e célra -, újabb vidéki portyára indulunk, folytatva gazdaportréink sorát. Málnáson talán a legnagyobb géppark tulajdonosához kopogtattunk be, aki a riporter láttán nem sokat teketóriázva, egy testreszabott ötlettel állt elő. A média a hasonló ,,kihasználási kísérleteknek? szívesen veti alá magát, hisz dolga pontosan az, hogy a közvélemény szócsöve legyen. Az alábbi példára támaszkodva ezúton hívjuk fel mindazok figyelmét, akik érdekeik védelmében szövetségeseket keresnek, hogy sorozatunk nem kívánja elhatárolni magát az ehhez hasonló indítványok nyilvánosságra hozatalától, mi több, kimondott felkarolásukat tekinti feladatának.
A málnási kezdeményezés
A málnási Simon György ma 48. évét tapossa, a rendszerváltást tehát ereje teljében érte meg. Bár az építészeti szaklíceum után épületgépészként vagy víz- és gázszerelőként, csoportvezetőként egy jövős ágazatban helyezkedhetett volna el, mégis visszatért szülőfalujába, igaz, az ipari munkát otthagyva, a nyomasztó ingázástól is megszabadult. Tette ezt mindazonáltal önként és a megcsillanó remény hívására akkor, amikor a megyeszékhelyen még nem rakták százával-ezrével az utcára az embereket a később tót orgona gyanánt összeroskadó állami vállalatok, mert lehetőséget látott az önálló gazdálkodásban. Története egy traktorvásárlással kezdődik, és ehhez fûződik közvitára bocsátott javaslata is, melyhez találó hátteret nyújt a gépekkel telezsúfolt udvar:
- Föld kezdetben kevesebb volt, pár hektár, amennyit visszakaptunk, de felbomlottak az állami gépállomások, és arra gondoltunk, hogy kisebb gépszolgáltatókra szükség lesz, családi mezőgépészetekre. Én elég hamar beszereztem, amit lehetett, magunk is mindent géppel csináltunk, elkezdve a szénától, a szántástól az aratásig és szállításig. Kézi kapát használni nem kellett, Ausztriából hoztunk ?94-ben egy kisebb kombájnt - harmincéves jószág, de megkímélt, alig volt két-háromezer üzemóra rajta -, és másnak is dolgoztunk vele.
Az alapötlet pontosan az volt, hogy e szolgáltatás iránt igény lesz, be is vált a számítás legalább tíz éven keresztül:
- Az üzemanyag nem lévén ilyen drága, kisebb volt a költség. Most azonban 30 s annyi ezer lejes motori­nával dolgozni másnak jóval nehezebb - igény van ugyan rá, de nem tudják megfizetni, s emiatt alábbhagytunk véle, mert a ráfizetést nem engedhetem meg magamnak. De sokáig jól ment, csak egy olyan három éve, mióta a gázolaj rohamosan drágul, változott meg a helyzet.
De más baj is van:
- Ha az ember két traktort tart, el sem indult, máris ki kell adnia harmincmillió lejt ilyesmikre, mint útadó, biztosítás és mûszaki ellenőrzés. Aránytalanul nagy költség, ha a teherautó-használattal hasonlítjuk össze, pedig ott a jövedelmezőség egészen más jellegû. Az útadó: hol áll arányban a dolog, mikor a traktor mezőre menet reggel egy kilométert tesz meg az országúton, s este ugyanott visszajön, a teherautós szállító viszont 500-1000 kilométereket fut egyetlen nap alatt!? Igaz, egyes helyeken a tanácsok megegyeztek a rendőrséggel, hogy az útadós vignettát nem követelik, ez nálunk Málnáson sajnos nem alkalmazható, itt csak a főúton lehet közlekedni, az pedig országút, nem a megyei hálózat része. Vagy ott van a baleset-biztosítás: egy traktoros és gépe nem az aszfaltúton tölti az idejét, illetve mennyivel kisebb a baleseti kockázat a traktor esetében - hát nem kellene ezt is figyelembe venni a díjszabásnál? Addig elfogadható volt, amíg egy hónapra szóló biztosítást lehetett kötni. Nekem van száz lóerős gépi jószágom is, amit őszi és tavaszi szántáskor, talaj-előkészítéskor használok csupán, mert három nap alatt elvégzi, amire a kisebb traktornak két hét kell. Azt én évi két hónapon át járatom, egyet tavasszal és egyet ősszel. Ha a féléves biztosítást kifizetem, és márciusban elindulok vele, akkor kifutok az időből, mire ősszel megint szükségem lesz rá, mert nyolc hónapos a mezőgazdasági év. Erre mit tettek, hogy ,,megkönnyítsék? a dolgunkat? Az egy hónapos biztosítást eltörölték. Ráadásul nálunk minden évben mûszaki ellenőrzésre kell küldeni a traktort. Nagy költség. Magyarországon például csak ötévente egyszer? Szóval, a két traktor után legalább 30 millió lejes többletköltség évente. S mint mondtam, itt, Málnáson elesünk attól is, amit egy nagybaconi vagy egy gidófalvi élvez, hogy nem kell beíratnia a forgalomba a traktorját, hanem tanácsi rendszámmal járhat a mezőre oda és vissza megyei vagy községi utakon, egy kijelölt zóna határain belül - pusztán azért, mert a falu fekvése miatt kénytelenek vagyunk az országútra is kihajtani, nem tudván azt elkerülni.
Simon György éppen ezért a politikusokhoz, illetékesekhez fordul: tegyenek valamit, hogy e tehertételt levegyék a mezőgépészetek válláról, illetve indítványozná a traktortulajdonosok, gazdák szövetkezését, hogy a megfelelő érdekvédelmi egyesületet létre lehessen hozni a tárgyalások lefolytatása, az igények megfogalmazása és védelme, a cél kiharcolása érdekében. És valóban: a kezdeményezés miért ne indulhatna el a Székelyföldről? Ki venné hát kézbe a dolgot?
A csóréfejû francia
E cím alatt a riportalany gazdasági próbálkozásait, termelési tapasztalatát és birtokának szerkezetével kapcsolatos elemzését, nézeteit foglaljuk össze, ahogy azt a riporternek elmesélte, némileg szemelvényesen ismertetve a beszélgetést, s előrebocsátva annyit, hogy a termelés és gépi szolgáltatások mellett gépkereskedéssel is foglalkozik, e három fő tevékenység között osztván meg idejét.
- Olyan 25 hektáron gazdálkodom, ebből 15 a saját. Nálam legjobban a burgonya hoz, ami viszont nagyon tőkeigényes. Ha egy mûveletet kihagysz, egy permetezést például, 50 százalékos is lehet a veszteség. Én csodálkozom azokon, akiknek minden mûveletet meg kell fizetniük, hogyan győzik. Én magamnak önköltségi áron számolom fel, valami csak marad. Idén sajnos ötezerben adtam el kilóját. A tavalyi rossz tapasztalatok eredménye: akkor ugye veszteségesen adtunk túl rajta, s azt mondtuk a barátommal: nem tudnak olyan keveset kínálni, hogy ne adjam oda. Nos, a minap jött egy régi vevőm: megadná a tízezret is érte. Szóval, ráfáztunk. De mivel jó volt a termés tavaly, volt hasznom az őszi áron is. Nem úgy, mint tavalyelőtt, mikor behozták az olcsó török pityókát, és lenyomták az árakat. Kikkel szedetem? Hát napszámosokkal. Nagy gond, sokan hazudnak. Megígéri húsz, hogy eljön, s akkor beállít tíz. Az étel pedig meg van főzve? Állandó alkalmazottam nincs, idényben, vetéskor például két-három ember besegít.
- Állott nálam tizennyolc szarvasmarha is az istállóban. Addig ijesztgettek az unióval - mert azzal itt, nálunk ijesztegetnek -, hogy felszámoltam. Az udvaron amúgy sem lehetett volna, annak falun kívüli hely kell. Azokat a követelményeket teljesíteni nem fogjuk tudni. Ott lehet Sapard-program, akármi! Pedig én ezt a nagy házat itt, a falu közepén azért vásároltam, hogy ebben a nagy istállóban majd azt is kipróbálom. Az udvaron a sok gép miatt sem fért volna meg. Legyen a gazdálkodás teljes, etessem fel a termény egy részét. Nem sikerült. Ellenőrizni sem tudtam, pedig az olyan, ha az ember maga nem csinál semmit, az állatok között akkor is ott kell lenni. A közmondás szerint: ha azt akarod, ne sikerüljön, bízd másra. Pedig a szénacsinálás is meg volt szervezve: körkasza, forgató, gereblyézőgép, Ladewagen és felfújó. Minden megvolt. Törzskönyves tehenem is volt, a tizennyolcból tizenkét fejős, nyolc nagyon szép hozammal. Haszon is volt rajta, mégis felszámoltam. Nem lehet megfelelő embert szerezni. Az uniós előírások pedig: olyan feltételeket kellene az állatoknak biztosítani, hogy a román állam a sok embernek, a hajléktalanoknak stb. nem tud olyat nyújtani! Így aztán a terményt, búzát, árpát eladom, a szénát is, bár olyan keveset kezdtek adni érte, hogy nem érdemes. Nincs is itt, a faluban 15-20 tehenes gazdaság, mint Szárazajtán vagy Bükszádon, pedig itt, a hegyvidéken kellene lennie. A másik oka: kevesebb a fiatal, mint másutt. Én nem is tervezem, hogy állatot neveljek. Lebontom hátul a csûrt, oda költöztetem a gépszínt, és az udvart felszabadítom, parkosítom. A gépkereskedésből iskoláztatjuk a két lányt - a nagyobbik harmadéves a közgazda­ságin Kolozsváron -, ez a fő cél.
- Csak azt tudnám, mi lesz azokkal, akik két-három tehenet tartanak, és azt majd megtiltják nekik? Van 120 tehén a faluban, s az emberek háromnegyede a kis kollektívnyugdíj mellett abból él, hogy a tejet beadja. Velük mi lesz az unióban? Saját fogyasztásra fejhet: de abból nem él meg. Feketekereskedelem lesz? Esetleg az ember nem vághatja majd le a bikabornyúját sem, mint a Csao-rendszerben? Hogy éjjel vágták le a csûrben, és a húst el kellett dugdosni?
(E félelmekre sorozatunkban még visszatérünk.)
Végül a riporter arra kereste a választ, milyen akadályokba ütközik az újítás, lévén az alany a kezdeményezésre hajlamos, az újdonságoktól nem visszariadó fajta. Sok, mondhatni, rengeteg akadályról lehetne beszélni, itt két fő téma köré csoportosítható, amit mondott. A gabonatermesztésről úgy vélekedik, a mai 3500-4000 lejes kilónkénti árban nem kifizetődő, persze, a hegyvidéki hektárhozam sem teszi versenyképessé: ezen úgy próbált meg segíteni, hogy:
- Nagy hozamú, csóréfejû francia búzát vetettem az úttól távolabb. Nem sikerült betakarítani, mert bár azt reméltem, nem úszta meg a vadkárt. Úgy szerették azt is a vadak, hogy ott csépelni nem kellett: nem volt, mit. Pedig szép nagy gabona lett, 7000-8000 kilós termést el lehet érni belőle, no, itt nem jött be!
A vadak uralma
A vadgazdálkodás és a mezőgazdaság éles ellentétén mit sem sikerült enyhíteni az utóbbi tizenhét évben, általános a panasz, hogy a vadak minden korlátozás nélkül garázdálkodhatnak a vetésben, a falvak határa mindenütt zsugorodásnak indult emiatt, nagy területeket hagynak fel a gazdák a rendszeresen bejáró vaddisznókondák, őzek stb. miatt. De hiába húzózkodnak összébb, a baj csak még nagyobb lesz, az éhes és gabonára rászokott vadak egyre közelebb merészkednek a településekhez. Alanyunk meglátásai kiegészítik az eddig elhangzottakat:
- A vadászati törvény szerint őriztetni kellene a vetést. De kérdem én, hogy lehet azt kivitelezni? Különben a kaszálót is feltúrják, nem csupán a vetésre járnak rá. Kapást odaki vetni nem lehet, próbáltam búzával, azt is megeszik, letapodják. ?rizni és bekeríteni?
Nos, a gazda képtelennek tartja a bekerítés gondolatát, s nem csupán azért, mert korszerûtlen a birtokszerkezet - neki például 39 parcellában fekszenek a földjei, és kilencven birtokszomszédja van -, bár ez nyilván nyomós érv (és egy tagosításnak még a körvonalai sem bontakoznak ki a láthatáron), hanem azért sem, mert a dolgot legfeljebb megfordítva lehetne megoldani. Véleménye szerint, egy példával élve:
- Ha nekem van egy tehéncsordám, s az kárt tesz valaki földjében, a kárpótlást nekem kell fizetnem. A román államnak van vadállománya: kerítse be ő az erdőt!
A vadak erdőben tartása nyilván a megoldás, s értékarányos kárpótlás is megilletné a gazdákat, a mai állapotok már a gazdasági fejlődésnek is útjában állnak.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép