Óriási hûhóval indult a nyugdíjak újraszámolása ebben a csodálatos országban.
Jó időben megérkeztek vidékre is a megyei nyugdíjosztály felkészült alkalmazottjai, akik összecsődítve a község nyugdíjasait, teljes gőzzel félrevezettek mindannyiunkat, pedig nem voltunk kevesen, hiszen a lakosság nagyobbik fele érdekelt volt, hogy első kézből tájékozódjék. Voltunk is annyian, mint ,,az átkosban?, ha valamit osztottak, amire szükségünk volt, és amiért órák hosszat sorban kellett állnunk.
Mindenki munkakönyvét türelemmel megpillantották, és a hiányos adatok láttára azt mondták, tökmindegy, hogy van-e igazoló akta vagy nincs, az nem sokat nyom a latban, nem nagyon számít.
Hát bizony számított! Itt van most a kiválóan végzett munka végső eredménye, egy rakás kisember, aki már ott, helyben arról panaszkodott, hogy felbomlottak a vállalatok, nincs, ahol már beszerezni a dokumentumokat, és akikről kiderül, hogy az átkosban hiába dolgoztatták őket éjjel-nappal, még vasárnap is, mert a munkájuk nem ér még másfél pontot sem, magyarán nem ér egy lyukas garast. Most nemcsak oda kellene totyognunk naponta felvilágosításért, hanem jártányi erőnkkel be kellene verni a tébolydák ablakát, hogy a szóvivők ne csak hápogjanak össze-vissza az országos pontszámról, a statisztikákról, hogy mennyiből hány ezren vagyunk, és nyugdíjemelési százalékokról, mert ebből még egy értelmiségi sem tud kiigazodni, nemhogy Isten egyszerû embere. Világos, hogy ez a hatalmas harababura, amelyet a nyugdíjvégzéseken kézhez kapunk, csak akkor lenne megfejthető, ha az abrakadabra is birtokunkban lenne, mert enélkül nem tudjuk értelmezni. Szomorú, de kilóg a lóláb, a fárasztó, lázas semmittevés eredménye: nesze semmi, fogd meg jól. Ráadásul még azok állanak az erdő felől, akik ezt a teljes bizonytalanságot előidézték.
Az csak rablómese, hogy nincs két, egy időben, azonos feltételek között nyugdíjba vonuló személy, így tehát egyforma nyugdíj sem lehet.
Hát van! A nemzet mindenkori napszámosai, a tanügyiek - akiktől ez a ,,szent demokrácia? a változás után még kupeceket is csinált, hogy biztosíthassák családjuk mindennapját - ilyen kategória. Tucatszámra kezdtük 1955. szeptember 1-jén a munkát, és tucatszámra hagytuk abba 55. életévünket betöltve a tanítást (amelyről nem kell felvilágosítást adnunk, hogy milyen feladatköröket kellett betöltenünk sokszor bilincsbe vert értelemmel és lelakatolt szájjal).
Szép bért kaptunk érte öregségünkre, méltán élvezzük e gyönyörû társadalom megbecsülését!
Még mi vagyunk az eltartottak, a semmittevők, akik gátoljuk napjaink bölcs vezéreit eszményi politikájuk megvalósításában.
Jó lenne odafigyelni azokra a semmirevaló általános iskolákra is, melyek válaszborítékos leveleinkre sem voltak hajlandók egy vacak fizetési igazolást kibocsátani, vagy értesíteni legalább, hogy nem rendelkeznek a szükséges fizetési listákkal, sőt, kioktattak, rendre utasítottak, hogy csak egy kérésre nem lehet bizonyítványokat kiállítani.
Talán időjárás-jelentést kellett volna a kéréshez csatolni?
Jobb lett volna, ha akkor kéri a nyugdíjosztály a sajtó segítségét felvilágosítás céljából, mielőtt belekezdett áldásos népszerûsítő és nyugdíj-újraszámítási munkálataiba, több haszonnal járt volna.
Közölhette volna, hogy milyen formában, hol szerezhetjük be fizetési igazolásainkat, és hogy nagyon fontos beszerezni, mert ha nem, jóval kevesebb nyugdíj üti a markunkat. Persze, a baráti körök nem maradtak ki a felvilágosító munkából most sem.
Hol van az a sok ötletmagazin megyei vezető, országházban dekkoló, okos politikus, aki fittyet hány a nép panaszainak orvoslására, de azért várják, hogy szavazatunkkal biztosítsuk számukra a bársonyszékben ülés folytonosságát? Mert azt tudják, hogy, ha onnan felállnak, azonnal érkezik az újabb siserehad, amely elfoglalja helyüket.
Igaz, hogy megöregedtünk, tehetetlenek vagyunk már a világ megváltására, de az módfelett fáj, hogy vénségünkre még hülyének is néznek.
Javasoljuk, hogy tegyen értünk is valamit minden megyei hivatal, hagyják a fenébe az algebrai kifejezéseket tartalmazó ,,decsíziók? küldözgetését, a pontok magyarázatát és magyarázkodásaikat - rendezzék, igazítsák, egészítsék ki, vagy faragják le a sokmilliós nyugdíjakat úgy, hogy öregségünkre ne érezzük kivert kutyaként magunkat, és a nélkülözés, a gyógyszerhiány, az orvosoltatás ne stresszelje mindennapjainkat, hogy ne legyen olyan óriási a depressziós és pszichés betegek száma a megyében!
Ezt várjuk a hivataloktól, nem a félrevezetést, a sok süket dumát!
Tisztelettel, Sztolyka Ilona, Kökös
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.