Kultúra: A szolgáltatóhoz

2006. március 24., péntek, Archívum 2003–2007

Igen tisztelt, drága jó szolgáltató, esküszöm a magasságos úristenre, az összes szûzmáriákra, hogy bizony isten, de becsület úristenemre, s ha nem, eredjen meg a két szemem, hogy ne lássam azt, akit én legeslegjobban szeretek ezen a világon, álljon meg a - ahogy a rokonok mondják - a szívem járása, a holló marcangolja szét elevenen a testemet, lelkemet, hogy ne lássam soha a felkelő napot, s ne legyen egyetlen nyugodalmas percem, ha nem mondok igazat. Sőt csakis az igazat, a legigazabbat mondom, drága szolgáltatóm, becsület szavaimra, hogy elküldtem azt a pénzt, vagyis hogy átutaltattam azzal a fenenagy bankkal vagy mivel, me? én, kedves szolgáltatóm, az ijesmikbe, mint a pénz, a megboldogult jó anyám emlékére mondom, a megboldogult apám emlékére mondom, hogy az ijesmikbe nem ismerek se tréfát, se viccet, se semmit, me? a pénz, az szent előttem, a legszentebb dolog, s én ha tartozok valakinek, nem hagy nyuguttan a lelkiismeret, nem engedi, hogy nyuguttan aludjak, aluvó álmomból is felkölt éjnek idejin. És asszondom, hogy inkább nagy Bukurestben kapcsolják ki a villanyt, de az én vonalamhoz hozzá ne nyúljanak. S hogy finom legyek: a legpofátlanabb, legrakoncátlanabb gyomorsíkulás környékezze meg azt, aki elküldte nekem ezt a felszólítást. Az igaz, hogy én falusi gyerek vagyok, falun nőttem fel, s a legelső legómból is disznóólat építettem, de el tudom olvasni a felszólításban levő dátumot. Na jó, elismerem, hogy nem siettem el az átutalást, de azért már jó egy hónapja, hogy elküldtem azt a kurva pénzt, mind a legutolsó banikig. Hát métt nem nézik meg a számlájukon, mielőtt kûdözgetik nekem a felszólításokat? Például métt nem azt kûdik, hogy gratulálunk, maga nyert a nagy bukuresti lottón, maga viszi haza a rengeteg zsét meg lóvét. Na ez már menne, ez má menő vóna, ezt má bírná az idegzetem, ez lenne az igazi Karácsony. Visszajönne az asszony a gyerekekkel együtt. Anyós nélkül. Hogy az a magasságos nyavalya essen az ilyen hivatalokba s hivatalnokokba, alig nyugszik meg az ember egy nehéz hét vagy egy nehéz nap után, a rengeteg hajtás meg talpalás után, s máris basztatják a kifizetetlen számlákkal. Ülne le a tévé elé, s nincsen villanya, hát mi vagyok én, vakond, hogy a sötétben is lássak? Hát hol élünk, az ókorokban, hogy úgy tengessük életünk gyertyáját, mint a vademberek s vadasszonyok? Hát miféle demokrácia az ilyen, hogy egyszerûen csak jönnek, s lecseszik az embernek a villanyhálózatát, hogy essen bele a méndörgős ménkû ebbe az életbe, hogy az innapokra ne tudjam nézni Mónikát, drága szolgáltató eltárs, hát ki hallott ilyent, ki az a megveszekedett, bunkó paraszt, aki a szent ünnepeket vaksetétben tölti el, csak azétt, mert a hivatalnokai végzik, mint az állat a munkájikat. Amúgy, amikor nem volt még levágva a villanyhálózatunk, akkor is alig tudtam nézni a televíziót, me olyan gyenge itt az áram, hogy állandóan kapcsol ki. Ettől eltekintve nagyon faszányos szolgáltató vagytok. Mit mondjak, egy kicsit lehetne turbózni a hálózaton, s az agyatokon, mert így különben nagyon fos az egész. Se vasaló, se hüttő, se semmi, hát mit fogyasztottam én, hogy levágtátok, az a kicsi szar tévé mit fogyasztott, ha nem is ment, s mi az a pénz amiétt megéri nektek csesztetni az embereket? Mondhatom, hogy igazi, jól sikerült, fasza fiúk vagytok, de velem most becsületesen rácsesztetek, me nem vagyok én se hülye, én se ma szálltam le a pálmafáról, hogy mindent elhiszek, mint a vadelefánt. No, de gondoltok, amit gondoltok, de mégsem haragszom meg a felszólításotokért. Nem adom meg nektek ezt az örömet, ezt osztán soha. Nem én osztán. Nem, nem, soha. Végül is én jártam jobban. Az ilyen szolgáltató amúgy is hótt gügye. Feladjátok a számlát, és mielőtt befizetném, levágjátok a villanyomat. Hát métt kellett így sietni? Mit gondoltok, hogy nincsenek álternativ megoldások a progrémára? Vajon nincsen olyan lehetőség, mondjuk vajegy szabad szál a póznán? Mondjuk csak egyetlenegy. No, de én nem mondtam semmit. Igy legalább nem vinné az órát, mert mióta feltettétek, úgy ment körbe, mint a hájdermenkő. Hát fogyasztok én annyit? Kérdem én. Hát métt nem lehet lelassítani azt a kurva kereket? Kérdem én. Hát egy küsdég mágnes vajon nincs ezen a világon? Azt ráteszi az ember az ódalára, és csókolom a kezeit naccsága. Kérdem én. Úgy szédeleg az azontúl tovább, mint az őszi légy. Hát miért tettétek ezt velem, kérdem én, mi vagyok én nektek, egy népi szaradék, kérdem én, hogy nem tudok én a fejem lágyára esni holmi ócska felszólításoktól? S mi az, hogy rögtön mán a büntetést is külditek, s hogy jelenjek meg nálatok ekkor s ekkorra. Hát mik vagytok ti, munkahely, hogy órára pontosan berendeltek? Nem azt mondom, bemegyek én, de akkor fizessetek, me én is el tudom végezni azt a takony munkát, amit a ti embereitek végeznek. Egy szar patentfogó, s nyissz, ezt én is meg tudom csinálni. Na. De ti legalább előbb szóltok, csak nektek tényleg fizettem, kifizettem mind egy utolsó baniig. Ha mégsem kaptátok volna meg a lóvét, amit akkor hiszek, ha a hátsómhoz, hogy ne a seggemet mondjam, me én ha parasztgyerek vagyok is, akkor is úriember vagyok, szóval akkor hiszek az ilyesminek, amikor a hátsómhoz hátrakötötték a kezemet. De ha mégsem kaptátok volna meg, akkor csesszétek szájon azt a nyavalyás bankot. Én üzenem. Na. Különben azok is balfékek. Vót olyan, hogy lóvét utaltam a Szinán pasa unokáihoz, a törökökhöz valami tört arany bizniszben, és véletlenül kétszer utalták át a pénzt a számlámról. Elnézést kértek, meg minden, s hogy így, s hogy úgy, kaptam róla hivatalos pecsétes papírt, épp hogy csak a főmufti nem hívott meg svédasztalos találkozóra, éppen hogy nem könyörögtek nekem, hogy a gép volt a hibás, meg minden, de mégis faszok. A gép a hibás? Persze, az anyám meg kaszáspók. Szóval simán kinézem belőlük, az ilyen bankokból, hogy lenyúlták a lóvétokat, s most csesztettek itt engem ártatlanul. Hát ezen én mán többet nem tudok segíteni. De ne ejsétek el a fejeteket, ne szunyáljatok, én mondom, be kell perelni őket, de előtte küldjetek peren kívüli ajánlatot. Ezt elhihetitek nekem, ezt a bőrömön tanultam. Én is beszívattam eccer az autógyárat, mert valami szar volt a motorral meg a dugattyúval. Ki kellett cserélniük minden cókmókot, meg kaptam egy csomó ajándékot is. Tehát ne rezeljetek be, ne haggyátok magatokat, ez a nagy lényeg. Ezt én mondom nektek.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-24: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás