
Azáltal, hogy Vetró András rendkívül erőteljes és kifejező ikergrafikájának címét írjuk jegyzeteink fölé, jelezni szeretnénk, hogy ugyanezen a kiállításon nem minden kép kötődik szigorúan a magyar forradalom eseményeihez, egy részük igen, s ez a cím ama kételyünket is megfogalmazza, hogy ki kit is győzött le 1848-49-ben.
Az első rajzon Don Quijote tûnik fel megint, a szobrász egyik örök, visszatérő hőse, a másikon mintha héroszok vagy a Rilke egyik elégiájában feltündöklő ,,akrobaták? vívnák örökös harcukat. A győzelem, ha van, távol van innen, míg Don Quijote borzongató, szelíd mélabúval néz ránk, hogy lándzsáját fölragadva induljon el sárkányok és szélmalmok ellen, megint és újult erővel, addig a két szembefeszülő figura rendkívül dinamikusan a harcra koncentrál. Az összecsapásra, a szembeszegülésre.
A Vetró-rajzok szomszédságában látható Albert Levente különös Szegembere, ez a szegekből összeállított alak, valamiképpen szintén március örök harcaira is célozva, amelyek azóta is zajlanak a történelem visszhangzó terein.
De a kísérleti mûveknél maradva hosszan lehetne elemezni Sárossy Csaba különös, számtalan, az elmúlt, de azóta is tartó márciusi események nem egy emblematikus figuráját, történését, jelképét előhívó collage-ját.
Vannak hagyományosabb, a márciusi események és a szabadságharc előtt tisztelgő mûvek, hogy csak Csutak Levente rendkívül erőteljes, kifejező grafikáját említsük, az Erdély Széchenyijét, ezt a különös Mikó Imre-ábrázolást?
Különös, magányos, komor mû Vinczeffy László fantasztikusan kidolgozott, sötét Honvéd sírkertje is.
És természetesen vannak mûvek a kiállításon, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a kiállítás ejdoszát meghatározó forradalmi eseményekhez, az alkotók kiteljesedő pályáján viszont fontos helyet foglalnak el, különösen Kosztándi Jenő Tavaszára gondolok itt, erre a megkapó, különös hangulatú festményre, a zöld fa önmagában is sugallja a maga erőteljes kidolgozottságával ama kései reményt, ami Pilinszky szerint már nem a földet lakja, hanem felköltözik a halálos magasba, s ami március egyik legyőzhetetlen öröksége?
Gyönyörû Hervai Katalin szenvedő férfifejet ábrázoló Stációja, amely egy kétezer éves történet egyik halhatatlan pillanatát emeli ki, s Kosztándi B. Katalin különös hangulatú festménye, amely megint egy elvarázsolt, de mégis valószerû, borzongatóan ismerős tájat ábrázol, s emlékezetesek Jakabos Olsefszky Imola fehér, hóborította mezői is.
Mindent összevetve, ez a kiállítás is jelzi, hogy a kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, brassói mûtermekben olyan munka folyik, amely méltó a néző érdeklődő figyelmére?
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.