Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. március 25., szombat, Archívum 2003–2007

7.
Börtönök
És a börtön-ország börtönei. A körberácsolt ország rácsai. A legsúlyosabb bûnöket elkövetők büntető intézményei és ezek teljes apparátusa. Vádiratot készítő ügyészek, ítéletet megszövegező bírók, ,,vérbírók?, vallató tisztek, kínzó-verő-ütlegelő smasszerok, börtönőrök és a ,,fenyítés?, kínzás különböző módszerei. A megbüntetett senkik, akik még porszemek sem a világ legtökéletesebb, legszabadabb országainak egyikében, akik bûne, hogy szuszogni mertek, szólni mertek. Megjegyzéseket tettek e legtökéletesebb társadalomra s annak zseniális vezéreire, Rákosi elvtársra, Farkas Mihály elvtársra vagy a helyi nagyokra. Vagy hogy merészkedtek a Horthy-rendszerben katonák, sőt, tisztek lenni! És a háborút meg a rendszert túl merészkedtek élni! Vagy hogy volt valamijük: otthonuk, földjük, üzletük, kisiparosmûhelyük, amit el kellett venni tőlük. Hogy szervezkedni? Ki mert volna olyant tenni e tökéletes világban, ahol ,,még a bilinek is füle van? (ama idők mondása). Legfeljebb álmodoztak, hogy tenni kéne valamit. Vagy szökésen, menekülésen merészeltek gondolkozni, esetleg kísérletezni egyes megátalkodott lelkû imperialista bérencek, akik kémkedésre szánták el magukat. A példák kimeríthetetlen sokaságát lehetne felhozni itt. Hiszen a szenvedés, a meghurcoltatás, a kínzás szinte beláthatatlan. Átláthatatlan. És a börtönök - melyek kapacitását folyamatosan és következetesen bővítették - alig bírták befogadni az elkárhozott lelkeket, és mindig túlcsordultak a zsúfoltságtól, ami újabb kínok forrása lehetett. És az akasztófa-ácsolók, a hóhérlegények is túlterheltek voltak, bizonyára ,,normatúlteljesítési? pluszfizetés is járt nekik. És a feljelentők, a besúgók, embertársaik elásói is buzgón tevékenykedtek. Hiszen itt bûnt találni nem volt nehéz. Csak akarni kellett! S leszámítva a szolgahad ékes férfiait és nőit, az elvtársak tömegét, mindenki más elvileg bûnös volt születése pillanatától kezdve. Tehát csak jó szándékon, esetleg feljelentők hiányán múlott, hogy akadhattak olyanok, maradhattak olyanok, akik éppen akkor, abban, azokban a pillanatokban szabadok voltak. Szabadok? Mert - ez is egy akkori mondás - háromféle ember élt egymás mellett az országban: akik már voltak börtönben, akik most vannak ott, vagy akik ott lesznek. Negyedik féle nincs! Szükség volt hát a börtönökre, hogy a rendszer álljon, s az üdv birodalmai megszilárdulhassanak, kiterjeszkedjenek a kommunizmus nagyszerû világgyőzelme felé.
Napirenden voltak a letartóztatások. Nem is tudtad, hogy miért, csak jöttek utánad, s vittek. Elég volt, ha valaki szemet vetett az otthonodra, a bútoraidra, a szőlősödre, az alma- vagy körtefádra, már vittek is.
Kifejezetten koncepciós perek voltak a kulákok ellen és a kitelepített értelmiségiek ellen, ilyen volt az enyém is. Díszkulák voltam én azért, hogy vettem három kiló húst karácsonyra. Azért csuktak be öt hónapra. Ezzel elősegítettem a feketevágást. Látszólagos cinkosa voltam a feketevágónak, a kuláknak. (Erdélyi Pál, Budapest)
Nekünk volt egy ötszobás családi házunk, amit nem lehetett államosítani, s egyszer jött arrafelé egy párttitkár, megnézte, ez a ház neki tetszik, kinézte a kimutatásban, hogy kié, apámat egyik reggel négy órakor elvitték azzal, hogy horthysta katonatiszt volt, s mindenféle? S akkor hat hónap után azt mondták, hogy tévedtünk, mert maga nem volt soha katonatiszt, úgyhogy most hazamehet. De a házunk már el volt véve. Többoldalas leírás volt a pártpapírokon. Hogy mit dolgoztak, mi ember dolgozott azon, hogy befújjon! Ez olyan őrület. Ezért ment az országnak olyan rosszul, mert ezeket fizetni kellett. A besúgókat. (Gönczy Attila, Budapest - Genf)
Azt a szenvedést, amit mi szenvedtünk, azt nem lehet leírni. Ernőt tizenhét hónapig internálták, és amikor kiengedték ?53-ban, rendőri felügyelet alá helyezték a házat. Ez azt jelentette, hogy este tíztől reggel ötig minden gyerek otthon kellett hogy legyen. Jöttek tíz óra tíz perckor, 3 óra két perckor és 4 óra negyvenkor. Háromszor egy-egy éjjel, nagy elemlámpákkal, és keresték, hogy hol vannak a fiúk. Volt olyan, hogy nem voltunk otthon, Bandi s én, mert mi furvaroztunk a soroksári Földmûves Szövetkezetnek, és pl. vittünk nyolcszáz darab ötliteres ugorkásüveget, és azokat egyenként kellett leszámolni s lerakni a kocsiról. S méghozzá valami bajunk is volt az úton a kocsival, és így későn érkeztünk. Úgyhogy mikor jöttek, és nem vagyunk otthon, azt kérdezték, hogy hol vannak. Mondja édesapám, biztos, még a Földmûves Szövetkezet udvarán, rakják le az üvegárut. Azt mondja a hekus a másiknak: menj, nézd meg, az istállóban vannak-e a lovak. S az jött vissza, hogy nincsenek. Az valami elképzelhetetlen dolog, ami volt. Elvették a jó földjeinket, és a TSZCS-be tették. És adtak helyette homokbuckát, ami nem termett. Édesapámat megidézik a pesterzsébeti bíróságra. Akkor már szívbaja volt, amit még az első háborúban szerzett, s volt tisztiorvosi bizonyítványa, hogy szervi szívbajjal beteg, nem tud bíróságra menni. Megjelenek a bíróságon, mikor mondják a nevemet, hogy ez a következő tárgyalás jön, odamegyek az íróasztalhoz, és odateszem a tisztiorvosi bizonyítványt az asztalra, és azt kérdi tőlem a bíró: Na, és ki maga? Mondom: édesapám helyett, én vagyok a legidősebb fia... Elnapolták fél évre. Fél év múlva megint jön az idézés. Harmadszorra az idézés úgy szól: tartózkodjon otthon a házában, a Táncsis Mihály út 91-ben, mert a bíróság ide fog kiszállni a tárgyalást megtartani. Szaladgáltunk a tisztiorvoshoz, a háziorvoshoz, a plébánoshoz, az espereshez. Mikor elmondtuk, mi a helyzet, mindenki azt mondta, hogy Jézus Mária, ilyent nem hallott senki, hogy a haldokló betegnek a házába elmennek tárgyalását folytatni. De mindegy, még édesanyám mondta: Nem kellene a keresztet levegyük az ágyad fölül? S azt mondta édesapám: nem, az ott marad! Elég az hozzá, hogy jön a bíró, dr. Lévay Ernő, az ügyész, aki felolvassa a vádat, a két ülnök és az ügyész. A bíró felolvas egy-egy mondatot, hogy ilyen és ilyen paragrafus értelmében a szocialista gazdasági rendszer szabotálása miatt ilyen és ilyen paragrafus, van-e valami mondandója az utolsó szó jogán? És apám elkezdi mondani, s a harmadik mondatnál az ügyész rászól: ne sokat dumáljon, nem érünk rá! S akkor így maga elé dobta azt a papírt, s azt mondta: Ezek után, uraim, tegyenek legjobb belátásuk szerint. A bíró benyúlt a zsebébe, kivett egy összehajtott papírt, kinyitja, s olvassa: ilyen és ilyen paragrafus értelmében a mai napon a járásbíróság bûnösnek találja s négy hónapi börtönre és háromszáz forint pénzbírságra bünteti. Erre édesapám odakiáltja: Mi? Börtön? Börtön? Haját tépte, szakállát tépte: Bitang csibészek, gyilkolni jöttetek, nem igazságot szolgáltatni. Börtön! Én jobban ismerem a törvényeket, mint ti! Takarodjatok ki a házamból! Hát persze, hogy anyánk is sírt, és mi is sírtunk, és én odakiáltottam: Úgy nézzék meg magukat, uraim, ha édesapámnak valami baja történik, egy ép csont nem marad, azt mind összetörjük! S az ügyész ki az ajtón! Otthagyta kabátját, táskáját. Utána a két ülnök felugrott, s kifutott. A bíró meg, amikor kiment, kintről visszakiáltotta: A négy hónapi börtönbüntetést felfüggesztem, de a pénzt, a háromszáz forintot ki kell fizetni. S édesapám utánaordítja: Fellebbezek! Fellebbezek! Na, jó. Édesanyám azt mondja nekem: Kicsi fiam, vedd már a kabátjukat, kalapjukat, január van, megfáznak. Másnap bemegyek a bíró irodájába a pesterzsébeti bíróságra, s azt mondja nekem, meg kell győzni az öreget, vonja vissza a fellebbezést, mert elviszik. Elviszik a börtönkórházba! Azt mondja: győzzétek meg az öreget, hogy vonja vissza. Mondom, nem lehet, bíró úr, tetszett látni, tépte a haját. ? tudja azt, hogy törvénytelen volt az egész... És azt mondja: Ide figyelj, én is voltam gyerek, én is tudtam az apám aláírását úgy hamisítani, hogy senki nem tudta. Én aláírtam, visszavonta a fellebbezést, s kifizettük a 300 forint pénzbüntetést. Ez ?55 januárjában volt, s 1956. április 3-án meghalt. (Pongrácz Ödön, Budapest)
Akkorra már kezdett nagyon keményedni a rendszer. Három barátommal - ezek mind polgári származásúak voltak -, s hogy úgy mondjuk, azokkal, akik ilyen politikai népi káderek voltak, nem nagyon szimpatizáltunk, ez meg nekik nem tetszett, aztán addig-addig, amíg feljelentettek minket, hogy mi össze akarunk esküdni a népi demokrácia ellen, amiből egy szó sem volt igaz, mert utáltuk ugyan a népi demokráciát, de hát nem láttuk reményét annak, hogy valamit lehetne tenni. A lényeg az, hogy letartóztattak, engem még kémkedéssel is vádoltak, s miután ebből semmit nem tudtak összehozni, viszont annyit igen: beszélgettünk egymás közt, hogy lehetne elhagyni ezt az országot, ezért disszidálási szándékért elítéltek egyenként négy-négy évre, és majd a Nagy Imre-fordulattal szabadultunk? (Vanek Béla, Budapest)
Paksról kéthetenként jártam haza a szüleimhez, Kajdocsra, 25 kilométer, ott az osztálytársam, s a legjobb barátnőmnek egy Eastler Tibor nevezetû fiatalember udvarolt, és elmeséltem, milyen bánatos vagyok, hogy még egy egyéves irodakezelői tanfolyamra sem mehetek? Ötvennégy januárban telefonáltak le Kajdacsra a győri Ávótól, hogy mikor töltöm a 18. évemet? Hát figyeltek bennünket, apámat is meg engem is, és 1954. október 11-én jöttek értünk éjjel 11-kor, házkutatás volt, apámat meg engem vittek el Győrbe, ott voltunk november 11-ig, onnan fölkerültünk a Főutcára, ott ítélt el bennünket Jónás Tamás. Én voltam az elsőrendû vádlott, apám a második, engem négy évre ítéltek elsőfokon, másodfokon három évre, apámat öt évre ítélték el, és öt évre hagyták meg másodfokon is. Édesapám 1981. április 28-án halt meg, és 1982. július végéig ment jelentés róla. (Bárány Eszter, Szekszárd - Nürnberg)
Meg is erőszakolt egy ávós lent a pincében Szombathelyen. Engemet bizony, és szûz voltam. Bejött, letepert. Fogalmam sincs, hogy házas volt vagy ki volt, de lehetett 28-29 éves, és még mindig előttem van, és üldöz. (Antal Gyuláné Szabó Magda, Zalaegerszeg - Melbourne)
Mikor mérnök lettem, Sopronba kerültem, helyesebben Sopron mellé, abba a szénbányába, amelyik egy francia vállalaté volt, de megszüntették, az éppen közvetlenül a határ mentén volt, és aztán mikor át akartak helyezni Miskolc mellé, az úgynevezett Petőfi-bányába, akkor szépen fogtam magam, és leléptem. De hát az oroszok elkaptak, és kiszolgáltattak a magyar hatóságoknak, és megkaptam a határátlépésért a maximális büntetést, öt évet. (Tihor Péter - München)
Nem akartam semmiképpen visszamenni abba a gyárba, ahol engem mint foglyot dolgoztatnak, s hogy nem mehetek haza se a családomhoz, se a barátnőmhöz, elhatároztam, hogy disszidálni fogok. És akkor, azon a téli éjszakán a határsértési kísérletem közepette a farkaskutya bejelzett, rám támadt, s a határ drótjáról húzott már le, másodpercek kérdése volt, hogy nem sikerül a szökésem, és ezután az következett, hogy három katona ugrott rám, a kutya fogva tartott, meg sem mertem mozdulni, attól féltem, hogy a torkomat fogja harapni, mert nagyon a nyakamra ment, s akkor ledöntöttek a katonák, letérdeltettek, puskát fogtak a fejemnek, megbilincseltek, de úgy, hogy a bilincsnek a reteszelőjét két tenyér közé fogták, és teljes erőből összeütötték. A bíróságra vittek, ahol elítéltek három évre. Mindennap félórás sétára vittek ki, mindig egyedül, egy hatalmas falakkal körbevett börtönudvarra, ott volt séta, vécére külön kellett kikérezkedni, de mindig problémát csináltak az őrök abból, ha valaki vécére akart menni, a szobahelyiség teljesen üres volt, amiben napközben tartózkodtam, abban semmi nem volt az égvilágon. Az ajtó mellett vörös vérnyomok voltak, úgy elnyúlott, tojás alakúra nyúlott cseppek voltak szétfröccsenve... (Ágh László, Pornóapáti)
S ha egyedül voltál is, tudtad, hogy hol vagy. S hogy kiknek a kezében vagy, emlékeztettek rá a ,,jelek?.
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-25: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás