Egy elégségesen naiv és még inkább banális kérdésről szeretnék rövid eszmefuttatást végezni - arról, hogy mi a probléma a cikkírással, miért van az, hogy Ferencz Áron és Zsigmond István, mellékletünk lelkes szerkesztői minden hónapban vért izzadnak ahhoz, hogy elegendő színvonalas cikket gyûjtsenek össze a mellékletbe, és miért van az, hogy mindezen fáradozás ellenére nagyon sok esetben (jaj, de még mennyiben...) mégsem sikerül teljesíteni a kitûzött célt: egy színvonalas, igényes diákmelléklet megjelenését.
Lehet, hogy tévedek, és e melléklettel semmi probléma nincs, de nekem száraznak tûnnek a beszámolók a rendezvényekről, de más cikkek is (főként ezekkel van baj). De mi a probléma? Azt hiszem, itt be is fejezhetem a kérdéseket, vágjunk bele.
A legfőbb probléma (ugye?) a téma. Temérdek helyen olyan gondolatokkal, eszmékkel, érzésekkel találkozunk, amelyeket már nagyon sokszor (ismétlem, nagyon sokszor) leírtak, elmondtak, vagy annyira evidensek, hogy mindenki tud róluk (úgy is mondhatnánk, közhelyek). És nem csak a gondolat (nem, nem, egyáltalán nem), hanem maga a cikk fölépítése és a gondolatok formába ültetése is helytelen. A gondolatok szentségét egy profán forma megtöri, teljesen átértékeli, félreértelmezi, és így nem tükrözi annak még apró töredékét sem. Megmarad a háttér szárazon, elvész a lényeg, az energia.
Manapaság mindenki nagy eszmékkel foglalkozik, de maga sem érti őket (például ezért repült neki pár lelkes terrorista is az ikertornyoknak, de ez most nem egy katasztrófabeszámoló, vissza a témához). Legyen a fentiekre egy jó hasonlat Bulgakov egyik írása, Jézus Pilátus előtt:
,,...Állandóan a nyomomban van azzal a kecskebőr pergamennel, és szüntelenül ír, jegyez. De én egyszer belenéztem a följegyzéseibe, és megrémültem. Egy árva szót sem mondtam mindabból, ami ott fel van írva. Kérve kértem: Légy szíves, égesd el a pergamenedet! De kitépte a kezemből, és elszaladt vele.
- Kiről beszélsz? - kérdezte Pilátus kelletlenül, és megérintette halántékát kezével.
- Lévi Mátéról...?
Emberek, ha már nagy emberek tanait hallgatjuk és írjuk le (habár itt megemlíteném Buddhát, aki arra hívta fel tanítványait, hogy semmiképpen se írják le szavait, csak gondolkodjanak rajta), akkor vagy hitelesen adjuk azt vissza, vagy égessük el azt a kecskebőr pergament.
Ha pedig mindenképpen írni szeretnénk, akkor saját gondolatainkat és érzésünket fejezzük ki, olyan formában, hogy valóban tükrözze azokat, és ha tényleg vannak ilyen saját gondolatok, akkor arra is figyeljünk, hogy a forma ne tegye közhellyé az ideát.
Végül pedig arra kérem az olvasót, égesse el az én cikkemet is, de ezt le kellett írnom, hogy kritika lehessen önmagára és más írásokra vonatkozóan is.
Fazakas Isti
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.