Az élet a maga küzdelmeivel sok mindenre megtanít. Megtanít örülni vagy szomorkodni, küzdeni vagy feladni, nevetni vagy sírni. A fontos az, hogy mindent tudjunk elfogadni, mindent tudjunk a maga módján átérezni, átélni. Egy kissé nehéz az embernek egymagában ezeken átesni, és jól jön olyankor, ha megfogják a kezünket, és együtt éreznek velünk, sajnos, egyre kevesebben.
Ezekkel a gondolatokkal próbáltam átérezni annak az édesapának a helyzetét, aki könnyező szemekkel nyújtotta kezét ama kisközösségnek, amely eljött azon az estén, hogy az ő kislányán, Imolán segítsen.
Azt, hogy milyen érzés volt annak a közösségnek vagy éppen egyik láncszemének, aki a szomszédja, barátja vagy éppen ismeretlen embertársa kezét fogta, miközben egy kislányért imát, áldást énekeltünk, nem tudom. De biztos, hogy mindannyiunk szívét átjárta valami bizsergés, szorongás, és maga a gondolat, hogy fogom valaki kezét. Egy olyan élmény ez, ami elég kevésszer történik meg életünkben, de erről is, sajnos, mi tehetünk, mert ha a másik nem akarja, mi akkor is oda tudnánk nyújtani. És miért ne nyújtanánk mindkét kezünket, hisz bennünk is van bánat is, gond is, küzdelem is, és lehet, pontosan ez az elesett ember, akit felsegítünk, tud minket megvigasztalni, nevetést, örömet adni szívünkbe. És lehet, pontosan ő ajándékoz meg a hetedik krajcárral.
Lehet, hogy Sylvester Lajos ,,hallgatás asztala? (a Háromszék aznapi számában) az ,,alvás asztalát? jelentené? Vagy a fotó feletti Zene rovat helyett az alatta megfogalmazott jótékonysági koncertet kellett volna kiemelni, vagy a másnapi cikkben megjelenő Zenés fohász Imoláért címet adni felhívásként? Lehet.
Sok minden lehetséges, nem tudom, nem értek hozzá, nem vagyok sem filozófus, sem politikus, csak egy egyszerû ember, aki talán hangosan gondolkodik.
Köszönöm azoknak, akik eljöttek az Imoláért szervezett jótékonysági koncertre, és a létszámhoz képest szépen adományoztak (7,6 millió régi lej), azoknak is, akik valamilyen okból nem tudtak eljönni, de elküldték adományaikat, a szervező KOVAKÖ-nek és a fellépő előadóknak, együtteseknek.
És bátorításként a szervezőknek ugyanazt mondom, mint Kézdivásárhelyen: mi, barótiak a lángot elvittük. Ti ott egypár lámpást már meggyújtottatok vele. A többi az embereken múlik, és azokon a lelkeken, akik ezt tovább gyújtogatják. Ebben segítsen Titeket, ?ket és Minket az Úr, hiszen ahogy a kis elhangzó dalunk is mondja: mindannyiunkra szükség van, úgy, ahogy mindannyiunknak szüksége van Rá.
Lázár János, Barót
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.