
A szotyori születésû Nagy Elek annak a háromszéki küldöttségnek volt tagja, amely Puchner altábornagyhoz hivatott eljuttatni a székelyek döntését az önvédelemről. Bem tábornok hadbiztosa, majd az 1849 tavaszán Temesközbe induló sereg főbiztosa, később a délvidéki hadsereg főintendánsa, az 1850-es években uradalmi jószágigazgató nemesi birtokokon. Legfőbb érdemei mégis írnoki munkájához és harmincnyolc éves számvevőtiszti szolgálatához kötődnek, mivel jelentései révén nagyban hozzájárult a székely határőrségben katonáskodó családok anyagi terheinek enyhítéséhez, majd a határőrség megszüntetése után a székely falvak ősi havasainak visszaszerzéséhez, a határőrség kezelésében lévő birtokok és ingatlanok jogos tulajdonosaikhoz történő visszajuttatásához.
A sepsiszentgyörgyi római katolikus temetőben a Nagy család kriptájának falán még csak neve sem szerepel, alakját elfelejtette az utókor, cselekedeteit csak a történészek tartják számon.
Nagy Elek 1799. július 17-én született Szotyorban. Egy olyan székely család sarjaként, amelynek köszönhetően már zsenge gyermekkorától magába szívhatta a népe iránti szeretetet és ragaszkodást - írja a Sepsiszentgyörgyön megjelent Határvidék 1. számában Demeter Lajos történész. Sepsiszentgyörgyön tanult, szép írása miatt alig tizenöt évesen alkalmazást nyer az első székely gyalogezrednél írnokként, pontosan végzett munkája jutalmául négy év múlva a székely huszárezredhez helyezik, ahol a pénz- és egyenruha-számadások elvégzését bízzák rá. A számügyek rendezése közben megismerkedik a székely huszárezred teljes archívumával és a katonáskodó családok nyomasztó költségeivel, ettől fogva sokszor erejét meghaladó módon igyekszik közbenjárni, hogy enyhítse a székely családok katonai terheit. 1826-ban számvevői vizsgát tesz, tényleges számvevőtisztnek 1831 októberében nevezik ki. A 11. székely huszárezredben századosi rangot kap, 1838-ban hadbiztosi vizsgát tesz, és ebben a minőségében fordul a hatalomhoz, hogy segítsenek, mert a huszárcsaládok nem győzik fedezni a katonaköltségeket.
Sorra készíti a kimutatásokat, az 1846-ban Puchner altábornagyhoz benyújtott számításai megteszik hatásukat, módjában áll személyesen is előterjeszteni jelentését. Az erdélyi országos bizottmány Nagy Elek rendelkezésére bocsátotta a székely határőrségre vonatkozó rendezési terveket, jegyzőkönyveket, panaszleveleket, amelyek áttanulmányozása után az országos bizottmány előtt bemutatta, hogy ,,az 1764-ben erőszakkal felállított határőrség ősi jogokat tipró, a katonáskodó székelységre nézve igazságtalanul túlterhelő, és a közel 84 év alatt a székely családok tömeges elszegényedéséhez vezetett?. A régi intézmény helyett a nemzet- és osztálykülönbség nélküli katonarendszer felállítását javasolta. Az országgyûlés berekesztése előtti napjait töltötte, Nagy Eleket a székely gyalogezredekkel kapcsolatos adatok összeírására kérte fel, mire ezeket elvégezte, kitört a forradalom. Számításait, javaslatait, a hadsereg megreformálásáról szóló tervezetét az első magyar parlamentáris kormánynak nyújtja be.
Újabb szerephez igazán akkor jut, amikor 1848 novemberében a székelység a fegyveres önvédelem mellett dönt, és Nagy Elek tagja lesz a Háromszéki Állandó Bizottmány által választott, gróf Béldy Gergely vezette, Puchnerhez induló küldöttségnek. Az öttagú küldöttség - amelynek tagja volt a rétyi Székely István, a szemerjai Serester Mózes és a Sepsiszentgyörgyön lakó lécfalvi Gyárfás Dávid is - 1848. november 13-án indult Puchner katonai főparancsnokhoz. A küldöttséget Brassóban feltartóztatták, Puchner válaszadásáig kényszerlakhelyen tartották. A Háromszéket megrovó, bûnlajstromot felsoroló, fenyegtő válaszlevélből kiderült, amennyiben a székelység nem hódol meg, a császári főparancsnokság fegyverrel fogja őket arra kényszeríteni. Alig két hét múlva, november utolsó napján került sor a nevezetes első ütközetre Árapatak és Hidvég között, eldördültek Gábor Áron ágyúi.
Demeter Lajos írásából tudjuk meg, hogy Nagy Elek ismét akkor kap a későbbiek szempontjából fontos feladatot, amikor 1849 márciusában a székely huszárezred elszámolásainak elvégzésével, a huszárok lóbeszerzési alapjának elszámolásával bízza őt meg Daczó Zsigmond, a székely huszárezred kormányzója.
Áprilisban a Temesközben harcoló Bem altábornagy táborába rendelték, hogy a pénzügyeket rendezze. Pestre utazik, hogy a hadsereg számára pénzt vételezzen fel, egy körútja alkalmával Bem hadtesteit pénzzel látja el, számadásaikat összegyûjti, majd második körútja utolsó állomásán, Világosnál tiszttársaival együtt leteszi a fegyvert.
Hadifogoly az aradi várban, szabadlábra helyezése után szeptemberben visszatér Sepsiszentgyögyre. Az árvaügyek tisztázásával és arra vonatkozó javaslat elkészítésével bízza meg Wohlgemuth altábornagy és katonai főkormányzó, hogy miként lehetne a székely katonáskodó családok sérelmein segíteni, kiadási költségeiket csökkenteni.
Demeter Lajos kutatásai alapján utal arra, hogy Nagy Elek kimutatásai, számításai hozzájárulhattak a határőrség megszüntetéséhez, a Habsburg-vezetés belátta, a már a szabadságharc idején megszûnt intézmény fenntartása nem célszerû.
A szebeni cs. kir. haditörvényszék letárgyalta Nagy Eleknek a szabadságharcban való szereplését, és 1851. december 23-i rendelete alapján megfosztották számvevő századosi rangjától, szolgálatából elbocsátották, a huszárezredtől élvezett járandóságát megvonták. Később kérelmezte tiszti állásának visszanyerését, nyugdíjazását, kegydíj megítélését, de még azt is elutasították, hogy polgári alkalmazásra jogosult legyen. Diurnista állást vállalt Nagyszebenben, majd 1854-es hazatérése után, a megtorlások korában vállalt el egy olyan pert, amelyet a császári kincstár ellen kellett folytatni azt követően, hogy a felpereseknek nyolcvanöt éven át nem sikerült azt eredményre vinniük a Habsburg-hatalommal szemben. A havasok visszaszerzésével vívta ki Nagy Elek Felső-Háromszék falvainak az elismerését, Bereck, Ozsdola, Kézdialmás, Csomortán, Lemhény, Nyujtód, Kézdisárfalva, Szászfalu és Gelence bízta rá a tulajdon-visszaszerzést. Demeter Lajos írja: ,,A kilenc évig húzódó, anyagi áldozatokat követelő ügy érdekében ötször utazott fel Bécsbe, sok vesződés árán a kormány által elé gördített különféle akadályok elhárításával, végül a császár is fogadta audiencián. Az itt előadottak alapján az 1863. szeptember 24-én kiadott rendelet az említett községeknek és a Szentkereszty családnak visszaadta a jogos tulajdonaikat, és még jutányos kárpótlásban is részesítette őket.? ?si havasaik visszaszerzéséért a falvak ezüst emlékserleggel ajándékozták meg Nagy Eleket.
Utolsó közéleti szereplése hatvanhat éves korában volt, amikor összeállította a lóbeszerzési alap kiosztására vonatkozó jogosultak névsorát.
Nagy Eleknek Kiss Juliannával kötött házasságából kilenc gyermeke született, ma már csak az utolsó ükunoka, a nyolcvanéves Nagy Márta él Sepsiszentgyörgyön.
Gyászjelentőjéből tudjuk, hogy Nagy Eleket 1872. június 16-án a sepsiszentgyörgyi katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra. A jelenlegi ravatalozó melletti kőkripta (fotónk) falán neve nem szerepel. A székely vagyon visszaszerzéséért négy évtizeden át pennával küzdő szabadságharcos megérdemelne egy emléktáblát, egyetlen példányban elkészített önéletrajzi írása kiadásra vár. Emléke legyen áldott.
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.