
Napokon át egy érdekes, olyan jó tízméteres, egylábú és kétkarú, rajzfilmfigurára emlékeztető, felfújt mûanyag figura tornászott a Sugás Áruház Szentgyörgy térre néző oldalán lévő járdán. A járókelők valóban megbámulták, mert ilyen csodát még nem láttak kies városunkban, amint ez a sûrített levegővel felfújt mûgumi Gólem állandóan himbálózott, mint a falevél a szélben, széles köröket írva le a levegőben. Ez a felfújt gumi pedig mintha azt akarná mondani, hogy ,,Süsükém, úgyis én vagyok a magasabb, és még mozogni, is tudok?. Már ha beszélni tudna, ezt mondaná a mi helybeli egyfejû sárkányunknak, mert ugyebár egy szegény székely városnak nem tellett többfejûre. De most nem is ez a lényeg. Ugyanis nem a konkurencia kedvéért fújták ide fel ezt a mûanyag Gólemet, hanem azért, hogy az áruház harmadik emeletén lévő Domo céget reklámozza.
Fejlődik a helybeli kereskedelem, mi sem természetesebb. Ezzel nem is lenne hiba. A Sugás Áruház is új köntöst öltött. Vagyis minden emeletet felújítottak, és átrendeztek. Mintha nem is Háromszéken, hanem valamelyik nyugati nagyvárosban lennénk. Még ez sem lenne baj, de azért a tulajdonosok lehetnének egy kicsit lokálpatrióták. Ugyanis nem igen lehet magyar feliratokat látni a szépen átrendezett részlegeken, amelyek tulajdonképpen egy-egy kisebb vagy nagyobb kereskedelmi cég saját üzletei. Például a kézdivásárhelyi Secuiana részlegén csak angol a felirat. Ha már megengedett az anyanyelv használata, miért nem élnek vele? Olyan nehéz lenne magyarul is feliratozni? A változatosság kedvéért van olyan üzlet is, ahol semmilyen nyelven nincsenek feltüntetve az árura vonatkozó adatok vagy csak ékes román nyelven. Lásd a Leonardo cipőüzletet. Igaz, itt román a tulajdonos, de azért a jó érzés, na meg a vásárlók tisztelete diktálta volna, hogy magyarul is felírják az áruk adatait. Ha a tulajdonos megkért volna egy magyar kereskedelmi szakembert, biztos örömmel fordított volna neki. Ezt nevezem igazi globalizálódásnak, úgy háromszéki módra. Mert azt, amit a törvény nem tilt, lehet. Na már most, ha azt akarnák az illető cégek, hogy itt székely emberek is vásároljanak, kutyakötelességük lenne magyarul is kiírni. Mert, ha mindent meg akarnak tenni a kedves vevőért, akkor bizony erre is kellene gondolniuk. A másik kritikus megjegyzésem pedig az árakra vonatkozik. Lehetne itt olyan üzlet is, ahol a kispénzû ember is tud vásárolni. Mert, kérem, ezek az árak nem a hazai kis jövedelmû dolgozó fizetéséhez szabottak. Ugyanis a szép és tetszetős termékeknek sajnos csillagászati az áruk.
Az áruház külső falain levő színes reklámfeliratok közt sem hemzsegnek a magyar nyelvûek. Biztosan ez is a globalizálódás jele, de azért a helyi, még többségben élő magyar lakosságra is kellene gondolniuk a tisztelt üzletembereknek. Na nem akarom azt, hogy székely rovásírással reklámozzanak... habár az lenne a igazi színfolt. Ugyanis az angolt már majdnem mindenki, de a székely rovásírást azért, azt hiszem, csak nagyon kevesen ismerik.
Végül megjegyzem, hogy a helyi hagyományokat is figyelembe kellene venni egy ilyen átrendezéskor. Hiányolom például, hogy a földszinten, a bejárat mellett nincs feltüntetve, melyik emeleten milyen üzlet található. Vagy erre a későbbiekben fog sor kerülni? Mert lehet, úgy gondolták a tulajdonosok, hogy a kedves vevő menjen be, vagyis fel az üzletbe, nézze meg az árut, és azután vegye meg, ha tetszik neki, és a pénztárcája is kibírja az ellene elkövetett merényletet. Igaz, hogy van mozgólépcső, de nem mindig mûködik. Ám nem minden ember fiatal, hogy csak úgy felugráljon az álló mozgólépcsőn, mint egy havasi zerge. Ha már a vásárlóért van ez az egész nagyáruház, akkor az ilyen részletekre, Hofi szerint az ilyen nüanszokra is kellene gondolniuk a tisztelt üzletembereknek. Mert mi történik, ha az a már nem fiatal vásárló infarktust vagy szélütést kap, amikor megszuszogósodva felgyalogol a harmadik emeletre, és meglátja a valóban szép áruk csillagászati árát? Még egy nagy hiányosság, hogy a mozgólépcső, ha mûködik, nem viszi lefelé is a kedves vevőt. Tudom, ez tervezési hiba volt, még akkor, amikor az áruházat 1982-ben átadták a forgalomnak. De azóta, tisztelt kereskedő uraim, sok víz lefolyt már az Olton, és főleg a magánosítás utáni nyereségből lehetett volna már egy lefelé mûködő mozgólépcsőt is üzembe helyezni. Mert van erre már példa is: a pincébe számûzött Profi üzlethez már mozgólépcsőn lehet lemenni, majd feljönni onnan. De lehet csupán az az elv érvényesül, miszerint ha a kedves vevő már vásárolt, vagy a potenciális vásárló körülnézett és kiválasztotta a megveendő árut, akkor lefelé már mehet gyalog Isten hírével, az apostolok lován. Tudom, valamikor az volt a kifogás, hogy nem lesz elég a kereskedelmi felület. De azért, ha mindent a kedves vevőért végeznek, erre is lehetett volna már gondolni.
Szerény véleményem szerint ez az átrendezett Sugás Áruház mintha azt mondaná: szegény ember, ide ne közelíts. Ha mégis idetéved a kispénzû, nem potenciális vásárló (ilyen árak mellett), akkor csak nézhet, mint a moziban, esetleg megtapogatja a kirakott árut, és mérgesen elmegy, azt gondolva, hogy őt bizony jól átverte ez az új globalizálódó demokrácia.
Czompó János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.