Ahogy a tél napról napra gyengül, úgy szûrődik be a levegőbe apránként a tavasz zsibongása. Így van ez a felnőtté válással is, így kerülünk egyre közelebb a gyûlölve is áhított szerephez. Aztán egyszerre csak itt van a nagy pillanat, a ,,maturándusz?, a felnőttjelölt eléri a fordulópontot, és ettől kezdve a társadalom számára már felnőttként létezik.
Megszûnik minden tiltás, ami a 18 éven aluliakra vonatkozott, de a belső átalakulás lassúbb folyamat. A biológiai felnőtté válást nehezen követik érzéseink. Bár már régóta készülünk erre a szerepre, lelkünkbe belevillannak még a gyerekkor, a serdülőkor érzései. Megpróbálunk egyre többet felvállalni, komolyabban venni feladatainkat, fokozatosan eddzük tûrő- és alkalmazkodóképességünket, de időnként még önállótlanok vagyunk.
Az állatvilágban az utódok hamar önállóvá válnak, a törzsi közösségben élők számára természetes, hogy felnőtté avatásuk után külön családot vállaljanak, és gondoskodjanak a megélhetésről.
Miért ilyen nehéz ez a szerep a mi civilizált világunkban, miből adódnak az átállásnál tapasztalható különbségek?
Valószínû, létünk bonyolultságában, elvárásaink, igényeink sokféleségében és magas mércéjében rejlik a válasz. Míg az előbbieknek csak két véglet jut: élni vagy halni - és ez sokszor a pillanatnyi döntés helyességén múlik -, addig minket még mindig óvnak a szülők, a közösség még mindig megbocsát: ,,Ó, hát még fiatal!?
Huncut világ - mondaná János bácsi frappánsan -, hiszen a törvények egyértelmûen másak a felnőttre vonatkoztatva, akkor is, ha vállalja, és akkor is, ha másra próbálja átruházni döntései felelősségét.
Ábel régóta városon élt, de még sóvárogva gondolt a falusi gyermekévekre, a védettség, a nyugalom érzésére.
Mivel szülei is elveszítették valamikori biztonságérzetüket, és mindennap magukkal cipelték egyre súlyosbodó csalódottságukat, a gyermek is idegennek érezte ezt a világot, és az otthon sem nyújtott menedéket.
Így történt, hogy a frissen szerzett barát, Márton egyszerre vette át a hiányzó szerepeket és ezzel együtt az érzelmi irányítást is Ábel életében.
A fiú apránként megismerte a ,,lezser? életet. A haverokkal való találkozások, apróbb heccek, olcsón szerzett ,,márkás cuccok? a mindennapok részévé váltak. A sodrás szinte észrevétlenül erősödött, sokkal magabiztosabbnak, elfogadottnak érezte magát. Ebben a dzsungelben minden zsibongó volt és színpompás, és ő lassan elfelejtette, elveszítette eddigi tájékozódóképességét.
Egyik nap kiderült, hogy lopott holmikkal kereskednek, aztán a barát kért rövid időre menedéket, mígnem egy szép napon ő maga is a tolvajlás részesévé vált. Időközben elérte a felnőttkort, amire csak akkor döbbent rá, amikor a törvény előtt kellett felelnie tettéért.
,,Némely embert jobb szeretek nyílt ellenségnek, mint kétes barátnak? - hangzik Kossuth Lajos igaz mondása.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.