Magyarországon először jelent meg a Szentkatolnai Bálint Gábor munkásságát bemutató könyv*. A szerző és szerkesztő az erdélyi Háromszékről származó lelkész, Zágoni Jenő. Onnan jött, ahol két jelentős keleti tudós és utazó, Kőrösi Csoma Sándor, majd Bálint Gábor született. Zágoni hûen mutatja be a magyar tudós munkásságát: alaposan tanulmányozta a kiváló nyelvész életútját, és a könyv bevezetőjében összegezte a legfontosabb életrajzi, valamint tudománytörténeti adatait.
Ahogyan a könyv adataiból kiderül, Bálint Gábor teológus-jogász végzettségû nyelvzseni volt, aki közel harminc nyelvet beszélt tökéletesen, köztük ismerte az összes altaji nyelvet és nyelvjárást, de tudott oroszul, finnül, járatos volt az antik nyelvekben, sőt, oroszul is megtanult. ? volt az első európai mongolista, aki a legkülönlegesebb nyelveket tanította akkoriban először Budapesten, majd Kolozsvárott. A mongol és török nyelvek, de a japán akkoriban még jórészt ismeretlen volt a világhírûnek mondott európai egyetemeken.
A könyvben vegyesen olvashatók tudományos szakcikkek, családi levelek, visszaemlékezések és úti beszámolók. Zágoni a levelektől kezdve az akadémiai felolvasó ülés jegyzőkönyvén keresztül minden elérhető dokumentumot beleszerkesztett a könyvbe. A szerző célja nem Bálint Gábor életmûvének tudományos elemzése volt, hanem a róla szóló adatok kiadása, hogy végre a magyarországi közönség értesüljön a nagy Kelet-kutató életmûvéről. A könyv erénye mindenképpen az, hogy korábban ezek a mûvek sehol sem voltak olvashatók, így végre Magyarországon a széles szakmai közönség megismerheti Bálint Gábor mûveit. Az életrajzi tanulmányból kiderül: a szerző alaposan utánajárt a nagy magyar Kelet-kutató életútjának, és a legfőbb állomásait is jól feltérképezte.
A magyarországi tudományos közéletben még mindig kering az a rosszindulatú pletyka, miszerint Bálint Gábor nem volt komoly tudós. A közreadott mûvek ezt alaposan megcáfolják, sőt, inkább azt mutatják, hogy Bálint Gábor tanulmányútjain nagyon rendszerezett kutatómunkát végzett: külföldön a nyelvtanuláson kívül felfigyelt az adott nép szokásaira, és azokat részleteiben feljegyezte. E munkái közül csupán kettő jelent meg akkoriban (A mandzsuk szertartásos könyve és a Mit ünnepelnek a japánok? címûek), melyek a kötetben is megtalálhatók. Sajnos, a kalmüköknél gyûjtött meséi és dalai máig kiadatlanul hevernek a Magyar Tudományos Akadémián, csupán egy töredék látott napvilágot az Ethnographia folyóiratban, pedig Bálint többoldalas feljegyzései, mint a kalmükök vándorlása, vadászata, ma már kultúrtörténeti kincsnek számít, mely minden mongolista számára elérhető nyelven, kalmükül íródott. A kötetben szereplő, A honfoglalás revíziója címû Bálint-tanulmány sajnos csak részletekben olvasható a könyvben, pedig az a korai eurázsiai történelem fontos elemzését adja. A tanulmányból kiderül, a magyar tudós már a XIX. század végén rájött arra, hogy a hsziung-nu kínai név valójában a hun szót adja vissza. Ezt már akkor közép-ázsiai és indiai példákkal igazolta. Sőt leírja, hogy a hunok nem Európában, hanem a kínai határvidéken éltek, onnan hozták magukkal sajátos mûveltségüket. Ebben a mûben Bálint megcsillogtatja filológus tehetségét, hiszen felsorolja az antik forrásokban a hunokról szóló fejezeteket, és azokat saját néprajzi megfigyelése, nyelvészeti tudása alapján elemzi. Bálint a történeti antik források adatait jól összeveti az általa keleten gyûjtött népszokásokkal, és azzal bebizonyítja: a régi antik szerzők pontosan írták le a pusztai népek életmódjának alapelemeit. A mû megjelenésekor már igazi, érett tudóssal állunk szemben, aki a korábbi személyes viták miatt csak Kolozsvárott adhatta közre nagyszerû mûveit.
Zágoni az életrajzi adatok felsorolásán kívül elemzést ad a korabeli magyar tudományos közéletről, ebbe helyezi bele Bálint munkásságát. Elemzéséből megtudhatjuk, hogy a tudós körök miért nem segítették hozzá kutatási lehetőséghez és szakmájának megfelelő álláshoz. Zágoni arra a következtetésre jut, hogy személyes konfliktusok miatt történt mindez. Egyrészt a magyar szabadságharc eszméin nevelkedő Bálint ellenezte azt, hogy a Magyar Akadémiát német tudósok irányítsák, akik még magyarul sem tanultak meg jól. Másrészt Bálint Gábor jogos kritikával illette Budenz József cseremiszgyûjtését, aki azt személyes sértésnek vette, és mindent megtett, hogy meggátolja Bálint munkásságát. Ráadásul Budenz is azokkal a nyelvekkel foglalkozott, mint az erdélyi tudós, csak ő nem végzett olyan alapos és több évig tartó terepmunkát. Budenz leginkább Pesten, az Akadémián dolgozott, és könyvekből tanulta meg az altaji nyelveket. Bálint Gábor, a tehetséges nyelvész pályája azért is kettétört, mert saját kutatási eredményét bátran vállalta, és szembehelyezkedett az akkori tudományos állásponttal. Akkoriban, ahogyan a mai magyar tudományban, nem volt demokrácia: csak egyetlen tudományos nézetet engedtek meg, aki pedig ellene szegült, nem engedték tovább kutatni és publikálni. Bálint Gábor is így járt, ugyanis helytelenítette mind a két módszert: vagyis a magyar nyelv besorolását az ugor vagy a török nyelvek közé. ? az 1870-1880-as években zajló, ugor-török háborúban Fogarasi János akadémikussal együtt azon az állásponton volt, hogy a magyar önálló nyelv, amely közeli rokonságban áll a japán és a mongol nyelvvel. Bálint azt állította, hogy a két távoli nyelvvel még a nagy eurázsiai hun birodalomban érintkezhettünk. Ez a véleménye nem aratott tetszést az akkori tudóskörökben, így 1879-ben önkéntes számûzetésbe vonult.
A könyv kiindulópontja lehet Bálint Gábor további munkássága feltárásának. Érdemes lenne összegyûjteni mongolisztikai tárgyú dolgozatait a burját és a kalmük nyelvről, melynél jobbat azóta sem írt senki magyar nyelven. Bálint 1200 hasonló mongol szó magyar kapcsolatát mutatta ki, melyek helyességét a későbbi magyar turkológusok és mongolisták (Németh Gyula, Ligeti Lajos, Futaky István, Kara György) saját eredményeik alapján megerősítették. Sőt, Bálint már olyan általános nyelvészeti megállapításokat is tett, melyekre most jönnek rá a magyar nyelvészek. Éppen ezért újra kellene értékelni nyelvészeti munkásságát, és hangsúlyozni kellene, hogy ő volt az első európai és magyar mongolista, aki kiváló munkát végzett külföldön és idehaza.
Reméljük, hogy a róla szóló második kiadvány már a nagy mongolista szakmai eredményeit fogja bemutatni.
Obrusánszky Borbála
* Szentkatolnai Bálint Gábor: Válogatott írások Szerkesztő és kiadó: Zágoni Jenő, 2005 Budapest, 288 oldal, 46 oldal képmelléklet
Dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista, a filozófia doktora (Ph. D) 1997-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-mongol szakán, majd kétéves posztgraduális képzésen vett rész a Mongol Állami Egyetemen, ugyanakkor ösztöndíjasként több ázsiai tanulmányutat tehetett az utóbbi évtized során. Szinte magától értetődő tehát, hogy felfedezte a maga számára a mi háromszéki hírneves orientalistánk, Bálint Gábor ilyen irányú kutatásainak eredményeit. Itt olvasható könyvismertetése angol nyelven készült egy amerikai folyóirat részére, a magyar változatot maga a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.
Borcsa János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.