Tényeket, adatokat kér tőlem a Film.dok. fesztivál elnöke és igazgatója. Bármennyire igyekeznek csúsztatással és valótlan adatok közlésével vádolni, dokumentumok, nyilatkozatok vannak birtokomban, melyek igazolják mindazt, amit leírtam.
A Film.dok fesztivál szervezője a bukaresti Magyar Kulturális Intézet (MKI). Ez így jelent meg mindenhol, ebben a formában áll a tavalyi katalóguson, és így hirdetik a fesztivál idei III. Film.dok honlapján (www.dok.ro). Egyértelmûen és félreérthetetlenül az MKI nem ,,kezdeményezőként? és ,,finanszírozóként?, hanem szervezőként szerepel. Az a tény, hogy valakire rábízta a szervezés gyakorlati oldalát, nem mentesíti az intézményt a felelősség alól, hisz neve alatt futott, fut a rendezvény, learatta a babérokat, tehát a kritikát is vállalnia kell. Ugyanúgy, ahogy felelős a szervezésért és ennek anyagi vonzataiért Farkas György fesztiváligazgató, aki Magyarországon bejegyzett vállalkozásán, a Mazsola Film Szolgáltató Bt.-n keresztül intézte a pályázatok és elszámolások egy részét. Alvállalkozóként vonták be a szervezésbe a sepsiszentgyörgyi East Trade Kft.-t.
A fesztivált első ízben 2004-ben szevezte meg a MKI, a fesztivál elnöke már akkor Beke Mihály András volt, igazgatója pedig Farkas György. A számlákat ugyancsak késve rendezték, többen akadtak, akiknél csak a II. Film.dok megkezdése előtt sikerült elszámolniuk. A vállalkozók elégedetlenek voltak, hisz több tízmilliót hiteleztek egy éven át, ám 2005 tavaszán egyértelmû ígéretet kaptak, nem ismétlődik meg a helyzet, néhány hónapon belül mindenkivel elszámolnak. A Cova Print éppen ezért pontos szerződéshez ragaszkodott, amelyet nem köthetett magyarországi céggel, így a szerződő fél az East Trade. Ennek vezetője előbb vonakodott aláírni a papírokat, de Farkas György megnyugtatta, nem lesz gond, így 2005. április 4-én megszületett a 69-es számú szerződés, amelyben az áll: 2005. május 5-ig törlesztik a kinyomtatott katalógusok 39 499 500 lejes ellenértékét. A május 5-i határidőt Farkas György vállalta, nem a Cova Print erőltette rá. Ebben a szerződésben az is szerepel, hogy a kifizetés késése esetén napi 1 százalékos büntetőkamatot számíthatnak. A Cova Printnek egyetlenegyszer, 2005. november 18-án fizettek a Film.dok szervezői 25 millió lejt. Több ízben kérték pénzüket, október 28-án az East Trade vállalta, hogy 30 napon belül törleszti a tartozást, a halasztási kérést azzal indokolta, hogy nem kapta meg a pénzt a Film.dok szervezőitől. A Cova Print 2006 januárjának elején a 14 400 000 lejes adósságért beperelte az East Trade-ot, március 1-jén megszületett a bírósági végzés. Ez alapján követelte most a cég a Film.dok szervezőitől a 14 400 000 lejt, ennek büntetőkamatát, amely 8 640 000 lejre rúg, a 393 000 lejes perköltséget és a bélyegilletéket, összesen: 23, 5 millió lejt. ,,Tulajdonképpen kérhettünk volna büntetőkamatot a november végén kifizetett 25 millió lejre is, hisz a szerződés alapján jogunk lett volna erre. Nem tettük, pedig a hat hónapos késésért szinte 50 milliót kellett volna fizetniük? - mondotta Szász János, a Cova Print gazdasági igazgatója. Lehet tehát azzal takarózni, hogy a Cova Printtel nincs közvetlen szerződéses kötelezettségük, és a per csak morálisan érinti őket, ha idén év elejéig kifizetik a tartozást, nincs pereskedés, ha legalább januárban törlesztenek, leállítható lett volna a jogi eljárás. Nehéz megmagyarázni azt is, ha rendezettnek tekintették az ügyet, akkor Farkas György és Beke Mihály András miért ígérte meg március 28-án, hogy két héten belül kifizeti a tartozást. Az East Trade április 5-én átutalta a Cova Printnek a 14 400 000 lejt egy levél kíséretében, amely szerint a március 28-i egyezség értelmében a büntetőkamatokat és a perköltséget Farkas György törleszti. Ez tegnapig nem történt meg.
A Transilvania Tours Service Kft.-nek (a cég tulajdnosa, László Endre egy évvel ezelőtt még a Treff Kft. társtulajdonosa volt - ez okozta a félreértést) most március 28-án fizetett 500 000 forintot Farkas György és Beke Mihály András. Ekkor született meg az a bizonyos szerződés, hogy április 15-ig még törlesztenek 122 000 forintot. László Endre nem hajlandó nyilatkozni az ügyben, de értesüléseink szerint neki is a tavaly májusi kifizetési határidőre volt szerződése, melyet többszöri halasztás után sem törlesztettek mostanáig. Vállalkozók szerint amúgy is nehezen hihető, hogy valaki 2005 tavaszán 2006. áprilisi kifizetésre köt szerződést.
A Seft Kft. a 150 személy egyheti étkeztetéséért 51,3 millió lejt (367 000 forintot) számlázott tavaly június 3-án. Kovács István szerint ezt a pénzt aznap (nem május 15-én) kifizette a Mazsola Film Szolgáltató Bt., erről tanúskodnak a számlák és nyugták is. Utólagos, ,,baráti tartozások? kifizetéséről hivatalos dokumentum nincs.
A Tamási Áron Színház Laborfalvi Róza Alapítványával valóban nem volt szerződése a Film.dok szervezőinek. Farkas György szóban ígérte meg Páll Attilának, a színház gazdasági igazgatójának, hogy 10 millió lejt ad az alapítványnak, mert ezen keresztül pályáztak a megyei tanácsnál a fesztiválra.
Megszegett szerződések tehát vannak, be nem tartott baráti ígéretek is akadnak bőven.
Nyilvánvaló, egy fesztivál szervezése igen sok pénzbe kerül. Farkas György nyilatkozata szerint a II. Film.dok megszervezésére 8 millió forintot (1,12 milliárd lejt) fordítottak, ebből 6 milliót sikerült pályázatokból biztosítaniuk, a többit állítása szerint saját zsebéből fedezte. Ritka önfeláldozás, az első fesztiválon 1,5, a másodikon 2 milliót veszíteni, de kiatartani ,,székely becsületből?. A létező számlák, szerződések alapján Sepsiszentgyörgyön a szállásra, étkeztetésre, nyomdaköltségekre körülbelül 1,2 millió forintot költöttek. Igen sok lehetett tehát az egyéb pluszköltség. Nagyon furcsa, hogy a fesztiváligazgatónak, akinek pontosan el kell számolnia a finanszírozóknál, egy évvel a rendezvény után nincs tudomása több százezer forintos tartozásokról (ő maga mondta, nem tudott róla, hogy tartoznak, de amint megtudta, rögtön intézkedett). Nem ez volt az első ilyen jellegû rendezvény városunkban, és az érintettek tudták, pont a pályázati pénzek késlekedése miatt pár hónapos késéssel számolniuk kell. Nyolc-tíz-tizenkét hónapos késedelem azonban eddig még nem volt, és nem is ésszerû, hisz a II. Film.dok szervezői 2004-ben pályáztak a 2005 áprilisában megrendezett fesztiválra.
A ,,piszkos? anyagiak részletes feltárására, dokumentálására kényszerítettek a Film.dok szervezői, pedig ennél jóval lényegesebb a város vesztesége. Beke Mihály András arról ír, közömbösek maradtak a sepsiszentgyörgyiek a fesztivál iránt. Sértő ez sokakra nézve, hisz számos telt házas rendezvény volt, több vetítésre nem fértek be a nézők. El kell ismernünk, akadtak olyan részei is a fesztiválnak, melyekre kevesebben voltak kíváncsiak, de tény, a dokumentumfilm nem nagy tömegeket megmozgató mûfaj. A sajtó, többek között lapunk, igen részletesen foglalkozott az eseménnyel, egész oldalas riport, napi beszámolók és részletes tudósítások jelentek meg. Sokan igyekeztek segíteni, ahol és amiben tudtak, olcsóbban, sőt, ingyen is vállaltak feladatokat. Elsősorban azért, mert nem csak az MKI-nek, de számukra is fontos volt, hogy e rendezvény házigazdája Sepsiszentgyörgy legyen.
Célunk semmiképpen nem a fesztivál hitelének rontása volt, nem az említett helyi politikai iszapbirkózás (?), vagy a vállalkozók sérelmei miatt tartottuk fontosnak nyilvánosságra hozni a tényeket. Egy fesztivál elköltöztetése, a kulturális veszteség a legfájdalmasabb, az a vád, hogy az itteni mentalitás és szakmai alaposság miatt kell a fesztivált egy ,,új helyszín kihívásának? kitenni. A tények másról szólnak, a harmadik és a további Film.dok-fesztiválok létrejöttét nem a Háromszékben megjelent cikk veszélyezteti, hanem pont a szervezők mentalitása.
Farkas Réka