Öntudatra éledésének kezdeti szakaszában két isten kerítette hatalmába: Hermész és Thalia. Hogy mégsem elárusító, hanem színész lesz belőle, az már léte első évtizedének végére bizonyossá vált. Számára legalábbis. S hogy mennyire jól döntött, azt a színházi szakma legújabb elismerése jelzi: Péter Hilda az Uniter - a román színházi szövetség - legjobb női mellékszereplőnek járó díjával tért haza a hétfői bukaresti gáláról. Rangos kitüntetés, amit megérdemelt Hilda - teszi hozzá a színházat járó és szerető ember. De túl a személyes sikeren a díj jelzés értékû is. Hogy a világ odafigyel arra, ami a Tamási Áron Színházban történik. És hogy jó az, ami ott történik. Az Uniter-díj kapcsán Péter Hilda színházhoz való viszonyulásáról beszélgettünk.
- A gálán az életmûdíjas Mihai Fotino mondotta: egyetlen gyógyíthatatlan betegség van, és az a színház. Ehhez te hogyan viszonyulsz?
- Van benne valami. Persze, az embernek néha eszébe jut, hogy talán nem ezt kéne csinálnia, vannak nehéz periódusok, de nem tudom, abba lehet-e hagyni. Van valami a színházban, amit nagyon szeretek, valami, ami fogva tartja az embert.
- Mi az, amit szeretsz a színházban?
- Hogy folyamatos keresgélésben létezel, s amire rátalálsz, azt meg is mutathatod a többi embernek. Ami nehéz viszont: megtalálni a megfelelő eszközöket a kifejezésre. Szeretem a folyamatos provokációt, ízlelgetni a különböző életérzéseket, figyelni az emberek közötti helyzeteket.
- A színész adott esetben nem kerül tudathasadásos állapotba?
- Valami valóban történik. Főleg ha egy szerep nagyon elkap. Beépül az emberbe, ha akarja, ha nem. Sok izgalmas felismerésre van lehetőség a színházban. Egyfajta gazdagodás. Persze, ehhez fontos, hogy különböző kihívásaid legyenek.
- Te meg szerencsésnek mondhatod magad, hiszen öt év alatt, mióta a színpadon vagy, változatos szerepeket kaphattál.
- Igen, valóban sok lehetőséget kaptam a színháztól. Örömet és kínokat. Nehéz pillanatokba kerül néha a színész, ilyenkor könnyen feladhatja. Nem föltétlenül a színházat, hanem az igényességet, mert elfárad. Nehéz folyton a legjobb formában lenni.
- Vívódsz, hogy jól csinálod-e; nem szabad belefásulni, mindig azt kell érezned magadról, hogy a legjobb vagy - ezek azt jelentik, hogy mégsem mesterség, hanem hivatás ez?
- Igen. Van valami őrület ebben az egészben, egyfajta fanatizmus. Mert csak így tudsz túllépni a legnehezebb pillanatokon is. Soha nincs biztonságérzete az embernek, a színházban az a nehéz, hogy folyamatosan olyan, mint hogyha nem tudnál semmit az egészről. Legalábbis én így érzem. Minden szerep a nulláról kezdődik. Persze, az ember tanulhat idővel, de két egyforma szerep nincs, és munkamódszer sincs. Legalábbis én még nem találtam. Egy munkához színészileg tudok hozzájárulni, érzetekkel, ötletekkel, ugyanakkor számomra nagyon fontos a külső elbírálás, a rendező. A belső hangomra azonban igyekszem hallgatni, mert azt tapasztaltam, hogy ahol én rosszul érzem magam, vagy úgy érzem, hogy ott valami nem mûködik, ott tényleg gond van.
- A Godot-beli szereped nehezen alakult ki?
- Nagyon furcsa volt, észre sem vettem, hogyan alakult ki. Érzékeltem, hogy a rendező, Tompa Gábor mit szeretne, de hogy én miként fogok eljutni oda? Aztán zajlottak a próbák, keresgéltem, hoztam dolgokat, ő mondta, hogy mi jó, mi nem. Az volt a nehéz a Luckyban, hogy a lénységet kellett elkapni. Hogy kicsoda ő, hogyan létezik.
- És végül a belső hangod mit mondott? Rendben találta a szerepet?
- Vannak pillanatok, ahol még úgy érzem, adós vagyok, de alapvetően igen. Gábort nagyon szerettem, ahogy irányított, nagyon keveset mondott, egy-egy szót csupán, de azzal mindig a helyemre rakott. Nagyon jó kis utazás volt ez a próbafolyamat.
- Egyfajta összegzésképpen: másodjára jelölt az Uniter. Megérdemelted?
- Ezt az ember soha nem tudja eldönteni magáról. Meg hát szubjektív dolog a színház.
- Állandó vívódásaid azt jelzik, hogy külső szemmel is próbálod nézni magad, értékeiddel többé-kevésbé tisztában kell lenned, eléggé öntudatos vagy hozzá. Kell hogy tudjál összegezni.
- Amit éreztem, hogy sikerült eléggé sûrûn fogalmazni a Luckyban. Meg volt egy nyugalom bennem, nem érdekelt az eredmény a próbafolyamat közben. Nagyon jól éreztem magam - ez nem azt jelenti, hogy nem kínlódtam vagy nem voltak zuhanásaim.
- Az Uniter-díjjal ,,gazdagodva? - mert mint minden díj, ez is kötelez - hogy érzed: többet kell adnod magadból?
- Nem érzem, hogy kötelez. Annál is inkább, mert az ember díjjal, díj nélkül úgyis annyi, amennyi. Egy díj abban például, hogy egy következő szerepet megtalálj, nem tud segíteni.
Kérdezett: Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.