HúsmarhatartásGazdakör: Minőségi követelmények

2006. április 11., kedd, Archívum 2003–2007

A marhahústermelők legfőbb törekvése az egyre igényesebb húspiac kielégítése. Az utóbbi években a nagy marhahúsfogyasztó országokban, amelyek egytől egyig jelentős ipari országok is, számottevő változás következett be a fogyasztók igényében. A világ iparilag fejlett és számos, közepesen fejlett országában ugyanis a személyi jövedelmek növekedésével együtt emelkedett a húsfogyasztás, s ezen belül nagyobb mértékben a marhahúsfogyasztás aránya. Ezzel szemben viszont csökkent a növényi fehérjék és a gabonanemûek iránti igény. A marhahúsfogyasztás növekedésével egy időben a friss marhahús piacán a minőség iránti igény is egyre növekszik. A friss marhahús termelése az elsődleges, ugyanis a piacon a legértékesebb az intenzíven, fehérjedús takarmányokkal hizlalt, fiatal marhák húsa, amely világosvörös, porhanyós, finom rostú, lédús, márványozott, és így sütés után is könnyen vágható. Ez jelzi azt is, hogy a főtt húsokról egyre jobban áttérnek a marhasült készítésére, amihez finom rostú hús szükséges. A marhasültnek való húsrészek kiválasztása, a húsminőség megállapítása és az ezeknek megfelelő sütési eljárás megválasztása pedig alapos ismereteket kíván. A legszebb pecsenyehúsokat az olasz fogyasztók pl. a fiatal, 10-14 hónapos, jól kihizlalt bikák húsából válogatják. A szarvasmarhák kora és neme ugyanis jelentősen befolyásolja a sültnek való húsok minőségét, ízletességét. Az előző tulajdonságok egyben meghatározzák az igényelt vágómarha küllemét is. A nyugati országokban a népesség nagy része még mindig a kis- vagy középméretû húsüzletekben vásárol, ahol a vágóállatokat hasított féltestekben forgalmazzák. A telt húsfomák, a tömött törzsrész, a vastag nyaki rész, a rövid combcsontok, a bordák körüli húsrészek, a vesepecsenye, a hátszín vastagsága és gömbölyûsége kívánatossá teszi az árut. Az ilyen felépítésû húsmarha vágóértéke nagy, a hús és csont aránya igen kedvező, és az értékes húsrészek aránya is jobb.
A vágott marhatestek küllemét az izmokra rakódott faggyúréteg vastagsága és elhelyezkedése is meghatározza. A pecsenyehúsokat borító faggyúrétegnek egyenletes elosztásúnak és vastagságúnak kell lennie. A faggyú egy részét a vágóhídi bontás közben eltávolítják, azonban egy vékony felületû faggyúréteg igen jól védi a húst a kiszáradástól, az aromavesztéstől. A zsírral gyengén átszőtt izomrostok meghatározzák a hús márványozottságát, színét, porhanyóssá és ízletessé teszik. A külső faggyúréteg vastagsága az amerikai ízlésben 0,8-1,3 cm körüli, a nyugati piacon a fogyasztói ízlés vékonyabbat követel. A marhahús elzsírosodása összefügg az állatok korával, mert a későbbi életkorban hizlalásba fogott szarvasmarháknak több faggyút és zsírt kell felrakniuk ahhoz, hogy a fiatal állatokhoz hasonló minőségû húst termelhessenek. Tény, hogy aki száraz hővel, fûszerekkel ízesítve porhanyósra kívánja elkészíteni a marhasültet, az a zsírosabb vágóálla­tok húsát helyezi előtérbe. De a fogyasztók többsége a fiatal állatoktól származó, jól elkészített, soványabb húst kedveli, amelynek állatifehérje-tartalma és tápértéke is jobb. Az ideális marhaszelet szilárd, márványozott, bársonyos tapintású, s egy órával a szeletelés után meggypiros színû. A fiatalon, 8-10 hónapos korban levágott, gyorshizlalású marhák húsa rózsaszínû, nagyobb vitamintartalmú és kevésbé márványozott. A sötétebb, mélyvörös színezésû húsokat egyébként többnyire az idősebb állatoktól nyerjük. Emellett sötétíti még a húst a sok mozgás, a nagy adagú karbamid (urea)-fogyasztás és a feldarabolás utáni hosszas tárolás is. Az ideális marhahús faggyúaránya kb. három százalék. Vannak olyan speciális húsfajták - mint a limousine és a hereford -, amelyek intenzíven hizlalva esetenként ezt a minimális faggyútartalmat sem érik el, és húsuk szárazzá válhat. A szimentáli típusnál ez nem jelentkezik.
Az állatokat a kívánatos faggyúszázalék miatt vágás előtt két-három hónappal zsírosítani kezdik a piac igényeinek megfelelő mértékben. Ehhez legmegfelelőbb a kukoricadara fokozott adagolása a takarmány fehérjetartalmának csökkentése mellett. Az intenzív hizlalásban ez az eljárás a pirostarka esetében is jól alkalmazható, itt nem a faggyú túlzott növekedésére törekszünk, hanem elsősorban a húsformák javítására, a teltebb far, hát, ágyék és elülső negyedek elérésére.
Incze Péter, MSZH
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép