Gyarapodó magyarokRiport: Az uniós stressz

2006. április 12., szerda, Archívum 2003–2007

Gidófalván érezhetően más szelek fújnak gazdaságilag, mint Háromszék kedvezőtlenebb fekvésû és szegényebb településein, melyeken legutóbb megfordult a riporter. Itt magánalapokon újjáalakult és sikeresen mûködik a mezőgazdasági nagyüzem is, s a nagyközség Illyefalva mellett talán a leginkább tudott hasznot húzni a megyeszékhely közelségéből, további fejlődését is az a városi agglomeráció serkenti, mely a körzetben, ha lassan is, de kialakulóban. A mezei gazdálkodásban is markánsan elüt a szépmezei sík termékenyebb lapályát mûvelő itteni gazda gondja a havasaljiakétól, a vadkárok örökös emlegetése elmarad, a hozamok dolgában is lekörözi amazokat, vállalkozói pedig egy fokkal felkészültebbek lennének a versenyképességet honoráló világ kihívásaira. Pillanatnyilag a falu utcáin nagy sárban csúszkál az autó, de helyben ez is az urbanizáció jele: a Sapard-program keretében csatornázzák a települést, és a tavaly feltúrt utcákat a tél miatt félbeszakadt munkálatoknak még nem sikerült járhatóvá tenniük. Nem vitás, e tekintetben ugrásszerû városiasodás vár Gidófalvára, nemhiába terveznek ipari parkot is határába. Sorozatunk, miként tette másutt, nem a legnagyobbak, hanem a várhatóan falvaink húzórétegévé váló ,,közepesek?, a már tőkés módon termelő, de családilag szervezett nagyobb gazdák tapasztalatait firtatta Gidófalván is.
Kinőtték, amit maguk építettek
A most 61 éves Téglás Sándor és fia, a 31 éves István nem akármilyen ambíciókkal láthatott dologhoz a 90-es évek elején, mikor az új világ hajnala felvirradt. Téglás Sándor, a kézdivásárhelyi ,,zöldségesvállalat? gépkocsivezetője, mezőgazdasági technikus, állását veszítve, de odahagyva a városi ,,blokkot? és kietlen nyugdíjasévek kilátásait, azzal telepedett haza a szülőfaluba, hogy nagyobb szabású gazdálkodásban gyümölcsözteti jócskán meglévő maradék munkaerejét és szaktudását, s elszánása első és látványos gesztusaként mindjárt a volt kollektív mérnökének szolgálati lakását, egy emeletes épületet vásárolt meg versenytárgyaláson.
- Nem volt idegen tőlünk a mezőgazdaság, a nagyszülők azt ûzték, s örököltünk négyen testvérek tíz hektárt - így fogtunk hozzá 1993-ban. - A bennvalót és a házat meg kellett venni, nem úgy, mint másoknak. A bért fizetjük a testvéreknek, s még bérlünk is, jelenleg összesen 18 hektáron gazdálkodunk - meséli az apa.
- Én 1995 őszén végeztem a líceumot - veszi át a szót a fia - elektronikai szakon, ?96 őszéig letöltöttem a katonai szolgálatom, s utána csatlakoztam a családhoz, mert úgy gondoltam, van megélhetőség a mezőgazdaságban. Úgy vélem, idáig volt a könnyebb része, s most jön a neheze, az uniós csatlakozás után.
E leütés után, mely mindjárt az uniós stressz felszínre bukkanásával kezd, a riporter a gazdaság szerkezete felől érdeklődött:
- Mindössze egy disznópajta állt az udvar végében, ahhoz még toldottunk, s megépítettük a tehénistállót, nem számítottunk viszont arra, hogy esetleg még nagyobb gazdálkodásba kezdünk. Mert ha belelátunk a jövőbe, lehet, másképp csináljuk. Nem létezett még a szaktanácsadó hivatal, nem voltunk elég felvilágosultak. Úgy csináltuk, mint régen: ott még toldottunk hozzá két-három állatnak, hogy legyen.
- Mikor csináltuk, azt kérdezték a szomszédok: minek ekkorát? Akkor nagy volt, most már nem elég. Kicsike a követelményekhez, tizenegy szarvasmarhát tartunk, abból hét fejős és négy üsző. Mindenből nagyobb kellene, az udvar sem elegendő, a gépek egy részét a szomszédban tartjuk.
- Egy gazdaság akkor érdemli meg ezt a nevet, ha legalább tizenöt fejőstehén áll az istállóban - véli az apa, és sajnálkozik, hogy korábban nem bírtak tudomással arról sem, hogy az uniós normák szerint a termelő farmnak kívül kell feküdnie a településen. Sok fejtörést okozott nekik a Sapard farmépítő pályázata:
- Annyi az utánajárás - mondja ifjabb Téglás -, hogy nem is mernék belevágni. Nem is az állam, a bankok támasztanak sok akadályt, kérnek sok papírt, és szabnak sok feltételt. Istállóépítés kint a mezőben. Telekkönyvezett terület kell, víz és villany. Víz még lenne, kutat fúratnánk, de a villany kivezetése 500 méterre a településtől annyiba kerül, mint maga a farm. A területtel nem lenne baj, azt lehetett bérelni eleget. Követelmény, hogy ahány tehén, annyi hektár álljon rendelkezésre. De a villanyra nem adnak kölcsönt. Különben az istállóépítés kölcsönében 50 százalék az önrész, ha a Sapard ad 40 000 eurót, akkor az még egyszer annyi, s erre szintén lehet támogatást kapni a román államtól a farmerprogram keretében, kedvezményes kamattal.
- Hogyan lehetne ez a hatalmas összeget visszafizetni?
- Tehenet húszon fejjel kellene tartani! Az alatt szóba sem jöhet. Törzskönyvezett tehenekkel persze, amiből nekünk egyelőre csak kettő van.
Keserû édesítők
Szóba jön, hogy az uniós csatlakozásra már csak azért sem vagyunk érettek még, mert az ott leírt gépekkel dolgozunk. De micsoda előny nálunk, ha e használt masinákkal rendelkezik az ember!
- Előre vettünk 1997-ben egy traktort, ekét, tárcsát, pityókatöltögetőt, akkor mûtrágyaszórót, permetezőt, közben a régi traktort becseréltük egy újra, amit már kölcsönnel vettünk meg. 2000-ben történt, ötéves futamidőre és kamatkedvezménnyel, mi a kamat 15 százalékát fizettük, az állam 85-öt. A traktor eredeti ára volt 127 millió lej, az felment végül 200 millióra. Havonta a kamatot kellett törleszteni, a tőkét csak félévente. Kifizettük már.
Megtudom, hogy az állatokkal az apa, a növénytermesztéssel, gépkezeléssel a fiú foglalkozik, e munkamegosztásban állapodtak meg. A nagy baj az, hogy nehezek az értékesítési feltételek, s a piackutatást is a gazdának kell vagy kellene végeznie.
- 2004-ben szépen termett pityókánk, lett vagy 56 vagon, s nagyon szépen jövedelmezett volna, ha a mostani tízezer lejes áron tudtuk volna eladni. De végül szinte ingyen adtunk túl rajta, úgyhogy 2005 tavaszán mind át kellett válogatni - gyönyörû, öklömnyi gumók -, új zsákba kellett rakni, és akkor vitte el kegyesen a vevő 2500 lejbe kilóját! Arra reaveszítettünk. Nincs a pityókának olyan piaca, hogy előre tudni lehessen bár hozzávetőlegesen, ha ennyibe kerül, akkor körülbelül ennyit fog hozni. Legutóbb egy pite?ti-i járt ide, az kétszer annyiért adja tovább, mint amennyiért megveszi tőlünk. A cukorrépa van megoldva némileg, ott tudni, hogy a szerződés fejében mennyiért veszi átal a botfalusi gyár. De hogy jártunk: a tavalyi cukorrépa-szubvenciót még nem kaptuk meg.
A cukorgyárról kiderül, hogy azért a viszonylagos biztonságnak nagy ára van.
- Úgy vannak a szerződések megírva, ahogy a gyár akarja. Csak nekünk van kötelezettségünk vele szemben, neki viszont semmi velünk szemben. Nem tudni, mikor fizet, hány napon belül köteles azt megtenni. Beperelni sem lehet, mert nincs belefoglalva. S bár fizetjük a répatermesztők egyesületében a tagsági díjat - hét lej kilónként -, nem sok hasznát látjuk, mert nem tud megvédeni minket. Az idén leadtuk októberben a répát, és a cukrot februárban adták ki, s azt is úgy, hogy ötször jártam oda reggel öt órára sorban állni, míg elintéztem valahogyan.
Egy kapaszkodó
Felmerül, nem kellene-e ügyintézőt fogadni, aki utánajárjon a hivatalokban annak, amire szükség van. A piackutatás sem a gazda feladata, arra érkezése sincsen! Előjön, hogy spontán összefogásra találtak egy megoldást, bár más vonatkozásban:
- Én gondoltam az összeállásra, csak az emberek nem elég felvilágosultak. Mindenki rosszra gondol, hogy a másik őt meglophatja. Mi hárman vagyunk összeállva, a silózógépet használjuk például felváltva, együtt vetünk, egy traktor itt van, egy a másiknál. De közös pályázásra még nem merészkedtünk, bátorság kellene ahhoz, hogy belékezdjünk. Arra viszont rájöttünk, nem érdemes egy gépet mindeniknek megvenni, mert az sose lesz kihasználva. Ha én is veszek egy kombinátort, ő is, akkor se nekem nincs silózóm, se neki, így jobban ki van használva. Persze, megbízunk egymásban, fel se tételezzük, hogy a másik becsaphatna. Időben a munkálatok egy kicsit elhúzódnak, de megéri, már vagy öt éve így csináljuk. Van vagy 55 hektár a három gazdaságban, segítünk egymáson, a forgatógépet is szerre használjuk.
Itt már, a baráti viszonyban gyökereztetve, a termelési koncentráció is feltûnik a láthatáron.
Csak ne tornyosulna ott oly fenyegetően az uniós csatlakozás árnya, csak ne tartana a gazda attól, hogy a sokkal olcsóbb nyugati áru majd letiporja az ő fáradsága gyümölcseit. ,,A magyar elnökjelöltek vitájában is hallottuk, hogy Magyarország nem akar a nyugati élelmiszerek szemétlerakata lenni! Annak kellünk mi: piacnak és szemétládának!?
A miniszteren
nem lehet eligazodni
Az állami támogatások rendszerét kedvezőtlen fordulatok torzítják el a két gazda szerint.
- Két fajtehenet vettünk abban a reményben, hogy majd a szubvencióból törlesztjük, erre a szubvenció megszûnt. Ott a répa: már az idei répaterületre a szerződést megcsináltatták, de a tavalyit még nem fizették ki. Pedig nem kis összegről van szó, a tavaszi munkálatokra lett volna szükség rá, de most az a hír járja, hogy újabb két és fél hónapot késik, mert nincsen rá pénz.
Kisül, az idei szerződést meg kellett már kötni, mi több, be kellett a termést is biztosítani, egy csomó pénzt kiadni, mikor még a tavalyi támogatást sem kapták meg. Itt felforr az indulat:
- Ennyi rosszat még senki se tett, mint a mai miniszter. A tejszubvenciót elvette! A répaszubvenciót elvette! Illetve nem kilóra adja, hanem területre. Nem lehet megérteni! A tejszubvenció helyett a semmit adta. Eddig mindegy, hány tehene volt az embernek, a leadott tej után kapta a támogatást. Most tehénszám után adja. Nincs miért feljavítani az állományt, ha csak a létszám a fontos. Minél több marhát kell béállítani! Mindegy, milyen fajta, csak tehén legyen a neve!
- Hogyan keljünk versenyre azzal, akinél 30-40 liter az átlagos napi tejhozam? Hogy érjük utol? Ez milyen felfogás? Akarja-e javítani az állományt? Ezzel pont a fordított eredményt éri el. A cukorrépahozamot is hogyan növeli, ha nem arra adja a támogatást, amit termelünk, hanem a területre? Most mindenki fellángolt: cukorrépából vetünk 10 hektárt, és lesz pénzünk, mert 150 millió járna érte. Tavalyig mindenki arra törekedett, termeljen minél többet, míg utoléri a nyugati 60 tonnás termésátlagot, mert itt, nálunk legfeljebb a 30-at, ha eléri. Volt egy stimulens, egy kis mûtrágyával többet, több ganéjt használtunk - mert többért többet ad az állam. Kilójára járt 500 lej. Most területre adna - nem lehet eligazodni ezen a miniszteren. Hova akar kilyukadni? Azelőtt a minőséget nézték - most a mennyiséget! Az ember elindul egy irányba, s hirtelen vissza kell fordulni, máról holnapra, mert ellenkező határozatot hoztak. Mások is elégedetlenek, láttam a Faluvilág (Via?a satului) tévéadásban, kérték, állítsa vissza a régi rendszert, de eddig nem történt semmi. A tej mellett ott a növendék. A tehén borjúzásakor adnak kétmilliót, s ha a borjú megmarad hat hónapig, akkor még kettőt. Természetesen, csak ha mesterségesen ondózták a tehenet. S a tehénre is úgy, ha tejkontroll alatt van, és ha törzskönyve van. Akkor éri el a maximum szubvenciót. Ki tudja ezt ma teljesíteni? Kiszámították a panasztevők, ha mindent megkapnak, akkor se kapnak a régi támogatás 60 százalékánál többet. Mi legfeljebb a négymilliót, ha megkapjuk. Nem azért csinálták ezt az egészet, hogy minél kevesebbet osszanak?
Visszásnak találják azt is Téglásék és rajtuk kívül még sokan, hogy az uniós támogatásnak várhatóan csak a 25 százalékát kapja majd a hazai gazda a belépést követő első időkben. ,,Úgy jön ki, mintha a 100 méteres futamon ők 75 méterről indulnának, mi a starttól - ki ér oda hamarább??
No de ezzel túlontúl előreszaladtunk. A tejtermelést visszavetheti a mai rendszer. Ami a területalapú támogatást illeti, az ma általánosnak tûnik az unióban - nálunk és adottságaink között egyelőre vajon nem célszerûtlen-e?
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-04-12: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta