
Azt rögtön az elején le kell szögeznünk: aki nem kedveli a kontakttáncot, annak is el kell ismernie, hogy a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a Mozgásszínházi Mûhely első közös produkciója technikailag olyan teljesítmény, amelyre erdélyi magyar színpadon mindeddig aligha volt példa. Az Uray Péter rendezésében bemutatott, A falu címû táncszínházi előadás ugyan nem előzmény nélküli a sepsiszentgyörgyi hivatásos táncegyüttes történetében, a mozgásszínházi társulattal közös produkció az eddigiekhez képest mégis új színt hozott a megyeszékhely kulturális életébe.
A többnyire barnába öltözött falu (egykor ez a szín a gyászt jelképezte egyes népeknél) férfiainak és asszonyainak kezdeti vonaglása a pusztulást sugallja, ezt váltja fel a három katona (Györgyjakab András, Nagy Attila, Szekrényes László), akik azzal a szándékkal érkeznek, hogy megtörik a közösség titkos lelkét. Felgyorsulnak az események és a mozgások ritmusa, a falu férfiai csatlakoznak a katonahármashoz, mígnem megérkeznek az asszonyok, és lehûtik a jókedvet.
A színre vissza-visszatérő titoklény (Györgyjakab Enikő, mv.), aki olyan kultikus lényt jelenít meg, akinek lelki fájdalmai, gyötrelmei maguk alá gyûrik a testet, szinte nyomorékká, de legalábbis szerencsétlenné teszik, a maga nyöszörgő csöndességével olyan titkos erővel hat a falu közösségére és különösen az őt védelmező, szintén fájdalommal teli ferfira (Dávid Attila Péter), hogy adott pillanatban kettőjük játéka kerül a középpontba, és adja a színházi felét a táncszínházi produkciónak. A háromból két katonát a falu meggyilkol, a harmadik a közösséget pusztítja el, kivéve a titoklényt, akit nem lehet megsemmisíteni.
Az Uray Péter által színháziasított kontakttáncban a leányát (Kubánda Lilla-Tünde) védelmező anya (König Mária-Terézia), a szerető (Hatházi Vilmos), egy másik fiatal pár (Kádár Kata és Ürmösi Incze Hunor) és a többi falulakó (Bajkó László, Jancsó Zita, Kádár Gyöngyvér, Kiss Enikő, Kiss Örs, Tüzes Csilla), valamint a három katona azt valósítja meg, amit színész legjobban mûvelhet táncosként, és táncos leginkább megtanulhat a néma színészetből. Az előadás kiemelkedő szereplője a zene (Apostolache Zénó), a többféle balkáni hangzás modern feldolgozásban, amelyet időnként a teljes csend vált fel, hogy erőteljessé váljanak a csapások (nem csapásolás), vagy a mély csendben hangsúlyossá váljék az egymásnak feszülés. Paseczki Zsolt díszletei és Ambrus Amaryll jelmezei jól alkalmazkodnak ahhoz az erőteljes mozgáshoz, amelyben a könnyedséget a simulások jelentik, a durvaságot a taszítás, emelés, dobás.
Úgy vélem, egy ilyen mozgásszínházi produkció csak akkor tudja magát elfogadtatni, ha a maximumon mûvelik, ebben a mûfajban nincs kegyelem a középszerûnek. A falu esetében szó sincs középszerûről, technikailag bravúr, színpadi előadásként biztató kísérlet. Vagy olyan, amilyennek majd a közönség megítéli.
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.