Máról holnapra: Délen a Duna az úr

2006. április 19., szerda, Archívum 2003–2007

Megdöbbentő és elkeserítő látvány, amit a most már évente ránkzúduló árvíz megmutat ebből az országból, lakóiból, hatóságaiból, tájaiból, az emberi természetből, a vezetői erénytelenségből, alkalmatlanságból, néha-néha erényeiből.
Több mint három hete már csak a csecsemő nem tudta, hogy a Duna korábbi hozamát jelentősen meghaladó mértékben készül a Kazán-szoroson át bezúdulni az országba. Aki kicsit is figyelt, az sem kerülhette el a figyelmét, hogy mind a Tisza, mind a Száva, mind más mellékfolyók a szokásosnál jobban megnövelik hozamát, a folyam valamennyi vízgyûjtő medencéjében korábbi évi átlagokat többszörösen meghaladó hó, később jelentősebb mennyiségû eső esett, és ez utóbbi igen felgyorsította az olvadást. Láthatták, mi van Németországban, Ausztriában, Magyarországon, de két héttel ezelőtt még olyan nyugalommal beszéltek a közeledő vízről, mintha az életben nem hallottak volna arról, a folyókkal időnként megesik, hogy kilépnek a medrükből. Ráadásul szakember szájából hangozott el: a Vaskapu, a Kazán-szoros feltartóztatja a vizet. Hát nem tartóztatta fel, száztíz éve nem látott mennyiségû víz ömlött be Romániába, ahol a Duna mentén vannak ugyan gátak, 30 éve építették, de csak a jó Isten a megmondhatója, hogy mennyire tartották karban - a jelek szerint alig -, s bár 300 méterre vannak a medertől, a hatalmas mennyiségû víznek ez sem volt elég, végigpusztította a Duna menti falvakat, városokat, 110 helységet öntött el, több ezer embert kényszerített menekülésre, s bár az utolsó percben a hatóságok is észbe kaptak, és mesterséges víztározókat létesítettek, sok esetben a víz megelőzte őket, maga keresett utat magának, új mederbe ömlött, több tíz kilométeres szakaszon visszafelé folyt, körbezárta a településeket. Máshol átvágták ugyan a gátat, vagy felrobbantottak egy-egy szakaszt, de a víz útját nem mindig sikerült pontosan kiszámítaniuk, csordákat, pásztorokat, kisebb nagyobb állattenyésztő farmokat, napszámosokat kellett kimenekíteni az áradásból. Szívszorító képsorokat mutattak a televíziók: sovány, lestrapált lovak húzta szekérféleségeken menekültek a családok, vitték kis motyóikat, a szegénység és a nyomor sikított ránk a képernyőről, omló házak, elöntött utak, hidak, átereszek, sártenger - és víz, amíg a szem ellát, egy-egy dombocskán motyóikat rakosgató emberek, öregek, gyermekek étel és ital nélkül a szabad ég alatt. Előbb-utóbb rájuk találnak, innivalót és élelmet visznek, de a fejetlenség mellett az elszegényedett és nehezen megpróbált lakosság látványa úgymond az unió kapujában lévő országban természetellenes. És az is, hogy nincs árvízvédelem ebben az országban, senki nem tartja karban, nem ellenőrzi a gátakat, tûzoltó-politikát folytatnak, ahol ömlik a víz, ott mentenek, de megvédeni a javakat nem tudják.
Az ár a Duna alsó folyása és a Delta felé halad, nem biztos, hogy az ottani nagy- vagy kisvárosokat, a deltai településeket meg tudják védeni, átáztak a gátak, a lakosság alig hajlandó segíteni a katonáknak, csendőröknek, az emberi összefogásnak, amit más országokban látni, itt nyoma sincs. Ha a falu egyik felét viszi a víz, a másikban kocsmáznak a férfiak, s ki is mondják, ha nagyon érdeklődik a riporter, semmi közük az egészhez, ők biztonságban vannak, különben dögöljön meg a szomszéd kecskéje.
Délen a Duna lett az úr, állítólag a gyors felmérések szerint közel sem okozott oly nagy kárt, mint a tavalyi bánáti és moldvai özönvíz, de ennek a leszegényedett, értékeitől megfosztott országnak ez is sok. Talán - most legalább - észbe kapnak. Mert új vízügyi stratégia kell, nagy árterületek, tartós gátak, tudós szakemberek - és emberi szolidaritás.
Simó Erzsébet
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép