Máról holnapra: Lesz még egyszer ünnep

2006. április 22., szombat, Archívum 2003–2007

Nem elegendőek nekünk a mi hazai bajaink, hanem ezek tetejébe itt van ez a holnapi magyarhoni választás. Mi, Trianonban, majd a második világégés végén Párizs mellett megcsonkolt, félszáz esztendő múltán, 2004 decemberének ötödikén tovább lökdösött magyarok valahogy úgy vagyunk a Kárpát-medencében, hogy bár széttéptek bennünket egymástól, mégis fájunk egymásnak.
Mondják, hogy a demokratikus választásnak örömünnepnek kellene lennie, egy ország és népe, a szomszédságban élők sorsának jobbrafordulásáért folytatott nemes küzdelem a vidámság forrása kellene hogy legyen.
A mi választásaink nem ilyenek.
A kölcsönös szemrehányások, a bûnbakkeresések alkalmai ezek, az eufóriás ígérgetések hetei itt is, ott is. A régi időkben - a szocializmus építésének dicső évtizedeiben - a diktatúrák itt is, ott is elrendelték az ünneplést, a bokrétás és pántlikás örömöt. Parancsra nyomultak az első szavazók, a katonák kádenciára vitték a voksuk a piros abroszos helyekre, és ritmusra szavaztak. Választék? Szavaztak arra az egyre, akit föléjük rendelt a párt.
Most sem itt, sem ott lasszóval, édesgetéssel sem lehet a fiatalok zömét választásra vinni. Kiábrándultak, csömörük van, más szórakozást keresnek maguknak.
Mi, magyarok és nem magyarok itt, Kelet-Európában súlyos örökségterhet cipelünk magunkkal.
Valami baj van, nagy baj. Sokáig azt hittük, hogy ez az átkos örökség, szokás, a nyájszellem eltûnik az áldozati generációval együtt, akik mi vagyunk. És jönnek majd a makulátlan, értelmes fiatalok a tiszta lappal.
Nem így történt. Nem jönnek. Legalábbis egyelőre nem látni őket. Azt viszont látni, hogy lendületesen nyomulnak, ,,húzzunk bele!? felkiáltásokkal apáik, anyáik rossz örökségét vonszolják tovább.
Mi, magyarok, határon innen és túl olyan Vörösmarty Mihály-féle hangulatban élünk: a ,,húzd rá, cigány, megittad az árát? keserû és mégis édes eufóriájában, és annyi meg akkora reménnyel nézünk át a határon, hogy lesz még egyszer ünnep a világon, s önsanyargatón várjuk a következő választási megmérettetést.
Itthon azt hisszük, hogy rossz sorsunk, kisebbségi helyzetünk hozza ránk a rosszat. Emiatt kivagyi magyar tudattal el tudjuk viselni a bajokat.
De azt, hogy ahol többnyire csak magyarok élnek, s ők sem tudják rendezni közös dolgaikat, számunkra megemészthetetlen.
De titokban hisszük azért, hogy lesz még egyszer - legalább nekik legyen egyszer - ünnep a világon.
Végül is optimisták és elpusztíthatatlanok vagyunk.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép