A színész naplójábólSzent György-napok: Hóhullásban tovatûnő komédiásszekér

2006. április 27., csütörtök, Archívum 2003–2007

Egyszer én is pár órára ,,átvettem a hatalmat? Szentgyörgy városában: akkor, amikor megtiszteltek a Szent György-legenda életre keltésével. Napnyugta után a fények nem gyúltak ki a város központjában, de a házak homlokzatán fáklyák égtek, és az óratoronyban felharsant a kürtszó? Többezres tömeg nyitott utat a színháziakból és mûvészeti népiskolásokból összeverbuvált komédiások előtt, akik fáklyákkal, lámpásokkal érkeztek egy szekéren.
Életre kelt a LEGENDA. Tûzijáték jelezte, hogy legyőztük a sárkányt, és amikor kigyúltak a város fényei, a környező ablakokból szép lányok, derék legények hirdették kórusban: ,,búzavirág koszorú, ma senki sem szomorú?. Szinte minden évben előállt a szekér, az ,,úttőrő? csapat átadta helyét az időközben megszületett Mesekalákának, amely vitte a LOVAG üzenetét mindenfelé, főleg azokhoz, akiknek hangulatuk, egészségük, pénzük, kedvük nem volt a közös ünnepléshez. Pedig az igazi ünnep az együttünneplés?
Akik a szekérről az elmúlt évek alatt nem szálltak le, alaposan meggazdagodtak. Magukénak mondhatják sok, reményét újra visszanyert ember barátságát.
Shakespeare szülővárosából hozott egy jeles személyiség maroknyi földet ide, Székelyföldre. Utolért autójával az árkosi úton? és ,,megajándékozott? - beállt kísérőnek a szekér mögé? Sok élményben volt részünk.
Sokféle sárkányt győztünk le. Egyszer a városból összehordott dobozokból szerkesztettünk sárkányt, máskor a páratlan tudású színházi kellékmester, Zajzon Ádám saját autóját varázsolta sárkánnyá.
Miközben a vásári sátrakban kürtőskalácsot, sört, édességet, cserépedényt és egyebet kínálgattak, mi kalapból húzattuk és ,,osztottuk? Kányádi Sándor, József Attila, Szabó Lőrinc, Farkas Árpád, Mészely József, Lászlóffy Aladár, Ferences István, Szép Ernő, Weöres Sándor, Markó Béla, Móra Ferenc meg házi költőnk, Matekovics János Zoltán ifj. László Károly által megzenésített verseit.
Sokfajta lóval és lovaggal kísérleteztünk. Többször állítottam feje tetejére a várost. Volt bőven veszekedés, lárma, véget nem érő, éjszakába nyúló zajos próba. Hajnalfelé fejvesztve menekültem haza az egyik botrányos próbáról, amikor hûséges társam a legenda megjelenítésében, Balogh András rendező csendes bölcsességgel megjegyezte: ,,Ne panaszkodj, te kerested magadnak!?
Minden évben megpróbáltuk legyőzni a sárkányt, de mindig azt éreztem, az nem az igazi. Mígnem tavaly megtaláltam az ,,ideális hőst?. Izgatottan vártuk, hogy Szent György-napon a szekér elé álljon. Felpakoltunk. Hullani kezdett a hó, majd esett a havas eső, felkerekedett a szél. Figyelmeztettek, ne induljunk el, ám a csapat mindenre elszántan indult útjára az elnéptelenedő városban. (A ,,régiek? mellé: Dálnoki Mihály, Márton Orsolya, ifj. László Károly felkapaszkodtak az újak: András Kinga, Gábor Tímea, András Loránd.) Egy-egy siető ember ránk pillantott, de futott tovább. Felértünk az ?rkőre. Énekeltünk a havas esőben. Senki. Mondtuk a köszöntőket? és? összevőrödött négy-öt ember. Nekik, csak nekik született meg ott, akkor a legenda! Nem hitték, sokáig integettek a hóhullásban eltûnő komédiásszekér után?
Lefelé jövet megkérdeztem: fáztok-e? Igen, mondták kórusban. Egyvalaki hallgatott. Összeszorította a száját, belekapszkodott a pöttöm ember a hatalmas lándzsába. ?, a lovag, nem panaszkodhat. Amikor útra keltem, hittem, hogy a világ minden gonoszságát csak a gyermek ártatlanságával lehet legyőzni. Nem csalódtam? az ötéves András Lorándkában.
Hónapok múltán, amikor Szent Istvánra emlékeztünk augusztusban a Szent József-plébániatemplom udvarán, miután nagy királyunk intelmeit idézve az ünnepség végéhez értünk, feltettük a kérdést: lesz-e az elkövetkező évtizedekben nemzedék, mely megérti az üzenetet. Akkor láttam meg az emberek között a ,,Lovagot?.
Ölbe kaptam, a tömeg fölé emeltem, ő meg ropogó taps kíséretében ígérte Szabó Lőrinc versével: ,,Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén.?
Talán csak én tudtam, hogy hihetünk neki. Az ?rkőn bebizonyította!
A hóhullásban, akkor, ott, az ?rkőn megszülető üzenete a legendának - ,,az Úr egyházát építsétek, a szegényeket, elesetteket, gyengéket mindig segítsétek? - állt talán a legközelebb a hitetlenség, közömbösség, félelem sárkányának legyőzéséhez?
Ezért nem gyûjtöttem az idén össze a csapatot, és nem ,,rendeltem? szekeret a színház elé?
László Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép