Mûhely: Az éj királynőjétől a balladákig és a bábukig

2006. április 27., csütörtök, Archívum 2003–2007

Molnár Gizella és szerepei
- Ötven esztendeje van színpadon. A főiskolán az Ahogy tetszik pásztorlányától a néhány éve bemutatott Vérnász drámai hősnőjéig sorozatban játszhatott nagy szerepeket. Hogy hány előadásban lépett fel, hirtelen össze se tudnám számolni. Hogyan kezdődött?
- A színházhoz való közeledésemet egy kényszernek köszönhetem. Az ötvenes években kémia szakra szerettem volna felvételezni, de el se vették a dossziémat, s más karra se jelentkezhettem, így utolsó pillanatban, hogy ne veszítsem el az évet, elmentem a színire. Oda jelentkezhettem én is, noha meg voltam bélyegezve.
- Miért?
- Mert olyan volt a kor? Gyimes­középlokon születtem, gyönyörû vidéken. Az első, amit szüleimtől megtanultam, a munka szeretete volt. Mi mindig dolgoztunk, éjjel-nappal dolgoztunk. Édesapám úgyszólván a semmiből vett egy malmot, szitásmalmot, azután beindított egy gyapjúfésülőt is, mikor kész lett az egész, s kezdhetett volna megtérülni a belefektetett pénz, egyszerûen elvették, őt pedig kizsákmányolónak minősítették? Akkor éppen teljes lendülettel számolták fel a magántulajdont. Ebben a környezetben, hol a tehenekkel, libákkal, kacsákkal voltam a mezőn, hol a malomban segítettem, nyilván, nem készülhettem fel arra, ami a színházi pályán várt. Amikor, kissé reszkető lábbal, jelentkeztem Vörösmarty Előszó és Arany János Tengeri hántás címû verseivel, még fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám. Igaz, nem is nagyon terveztem, hetven-nyolcvan jelentkező volt, gondoltam, na majd pontosan nekem fog sikerülni, aki amúgy is meg voltam bélyegezve, édesapám osztályellenségnek számított. Kihúztam Csiky Gergelyt a felvételin, akinek a nevét se hallottam addig, ráadásul a kiejtésem is borzalmas lehetett. Ennek ellenére felvettek, s akkor rájöttem, hogy erre az egészre föl kell készülni. Semmilyen alapos tudásom nem volt semmiről, kínomban elkezdtem olvasni, ismerkedni az irodalommal, a költészettel és a drámákkal. Ha azt mondom, hogy hirtelen egy új világba kerültem, talán nem is túlzok. A főiskolán a kíváncsiságomra emlékszem, akkor már szenvedélyesen érdekelt a színház. A negyedévesek előadásán léphettem először színpadra, az Ahogy tetszik kis pásztorlányaként. Emlékszem, jött a végszó, s akkor felmerült bennem, hogy én ide be nem megyek, s éppen el akartam menekülni, amikor megláttam kedves tanáromat, Kovács Györgyöt, aki sejthette, hogy mi játszódik le bennem, mert megvillant a szeme, s én hirtelen, szinte beestem a színpadra.
- Szentgyörgyre került. Milyen volt a város?
- Kicsi. Mindenki ismert mindenkit. A Reményben mutatkozhattam be, következtek a vagonos turnék, emlékszem, nyáron egy-egy patak partján pihentünk, mostunk, főztünk. Következett az Úri muri, amelyben, akkor még fiatalon, a Zsani nénit alakíthattam, egy zsarnokot, aki terrorizálja az egész családot? Aztán jött az első nagy szerepem, a Szent Johanna, Tennessee Williams Üveg­fi­gurákja, ahol egy kis sánta lánykát játszhattam, majd az l966-os Othello s Victor Eftimiu Prométheusza? l968-ban jött először Tompa Miklós Szentgyörgyre, s kezdődtek el a Tamási-előadások. Ezekben is játszhattam.
(Első közbevetés) S itt meg is állhatunk, a Szent Johannától kezdődően, ezekről az előadásokról nekem is elevenek az emlékeim. Világosan látom magam előtt az 1970-ben bemutatott Tömöry Péter-darab jeleneteit, ráadásul évekig a szerző lakásában éltem, székely parasztbútorok között, a színházi plakát árnyékában, a főhős, Csergőffy László két nő, Borbáth Otília és Molnár Gizella között tipródik, képtelen választani. Ez volt Seprődi Kiss Attila egyik első, izgalmas rendezése, utána komoly szerepeket adott Molnár Gizellának, a nagy sikerû Peer Gyntben például a különösen titokzatos, varázslatos zöld ruhás nőt, de szerepelteti katonanőként Heller háborús tragikomédiájában, a Megbombáztuk New Haventben is, s Illyés Dupla vagy semmijében is, ahol az anyát alakíthatja. Mindez a szerep balladás megformáltsága miatt is érdekes, ezt megelőzően a modern hangvételû Tömöry-darabbal majdnem egy időben, Dukász Annával és Köllő Bélával játsz­hatott Németh László: A papucshős-ben, s itt látszott először, hogy egy komoly drámai tehetség formálódik. Céltudatosan készülhetett ezekre a szerepeire, abszolút értelemben tudta megváltoztatni ezekkel az egymást követő alakításokkal a róla kialakuló képet, s Illyés esetében nem véletlenül említhettem a szerep balladás hangulatát, akkor már formálódott mûhelyében a balladaelőadó is. Lehetett ebben számítás is, nyilván, közel állhattak hozzá, már gyermekkora miatt is a balladák, ismerős lehetett ez a világ, de ugyanakkor jó érzékkel érzett rá arra is, hogy a népballadák előadásával megváltoztatja, formálhatja, alakíthatja önnön képességeit is, drámai érzékét, kibontakoztatja tragikumra hangoltságát. S ezek az erényei tündökölnek az Illyés parasztasszonyának megformálásakor. Ez a szerep mintegy tükörképe Tamási Énekes madara Eszterének. Csakhogy a vénlány alakításakor, érzékeny membránként rezonálva a komikumra, mintegy tragikomikus ellenfénybe állítja a telhetetlen vénlányt, először villantva fel különös, fanyar humorát, Illyés artisztikusan gőgös, saját céljaiért a világot is legázoló parasztasszonya mintha az általa előszeretettel tolmácsolt balladák világából lépne elő, dacosan, vonzón, felejthetetlenül. Negyven esztendős ekkor, s egyre-másra írják le róla kritikusok a nagy jelzőket, dicsérik, elemzik alakításait, önmagára találása egybeesik a szentgyörgyi színház hetvenes évekbeli feljövetelével. Túlzás, nem túlzás, ennyit igazán meg­engedhetünk maguknak: akárha szobrász a kőből a szobrot, úgy varázsolja elő önmagából a nagy tragikát? de aki a modern kor groteszk látomásaiban is képes érzékeltetni a tragikomikus helyzetekben is a tragikumot?
- Melyik szerepeire emlékszik vissza a hetvenes évekből?
- A Dupla vagy semmi anyájára, a Tamási hősnőire, az Éj királynőjére? a Csongor és Tündében, igen. De hát az csupán egy villanás?
- De milyen villanás!?
- Az akkori előadások közül boldogan emlékszem a Csillag a máglyánra, a Csiki-darabra, A nagypapa látni akar bennteketre, aztán természetesen, a Woyzeckre?
(Második közbevetés) Igen, ha az éj királynőjében mint nagy előadó is elkápráztathat, a Csillag a máglyánban, Kálvin asszonyának szerepében újra borzongatóan fennséges, tragikus hőst formál, bizonyítva, hogy Idelette nagy szerep, páratlan lehetőségekkel. Az asszony társa a Szervétet máglyára küldő Kálvinnak, ugyankkor bírája is, áldozata is. Haldoklása sem elerőtlenedést jelent, nem ad fel semmit, utolsó erejével fogalmazza kétségbeesett ítéletét. A Csiki-drámában, partnerével, a férjet megformáló Visky Árpáddal egy üvegketrecben egészen különös csodákra képesek. A pár egy kirakatban él, s nem csoda, ha egy idő után kirkatbábuvá változnak - ezt az elváltozást a két színész figyelemre méltó drámai, de groteszk aurát is sugárzó erővel valósítja meg. De az átváltozásoknak persze nincs vége, nyilván nem kirakatbábuk ők, noha bábulétük nem ereszti őket, egymásnak és önnön maguk öncsalásának bábjaiként, mint egymással szembefordított tükrök sugározzák a kiszolgáltatottságot. A nagy drámai hősnők, Illyés és Sütő hősnői után, az Éj királynője után, és Tamási játékosabban, groteszkebben megformált székely asszonyai után, íme egy modern, elidegenedett, sorsának balcsillagzata alatt szenvedő lélek, aki úgy tudja elhitetni szenvedéseit, hogy ugyanakkor nem titkolja el élete nevetségességét. És ezzel természetesen vádolja is a kort, amely bábuvá silányítja, kirakatba juttatja őt? l980-ban mindennek egészen sajátos, bizonyos értelemben hátborzongató üzenete is volt, a diktatúra akkor jutott önmaga hülyítésének és az általános teljes elhülyülésnek az utolsó, ,,aranykorszak?-nak definiált fázisába? S a két kirakatbábu éppen erre figyelmeztet.
S ezzel még korántsem volt vége a nagy alakításoknak, jött az induló Tompa Gábor Büchner-előadása, a Woyzeck, ahol Molnár Gizella Marie-ja nem csupán egy kósza és üres báb, egy édelgő, önző nőcske, nem egy élő feminin mocsok, hanem Visky Woyzeckjének már-már a tükörképe. A kiszolgáltatottság női, szenvedő és szenvelgő áldozata. Aki nemcsak a világ ismeretlen erőinek van kiszolgáltatva, de önmaga szenvedélyének és társa őrületének, Woyzeck szenvedélyének és önnön őrületének is. S még valamiről kell beszélni, a balladák s a versek fontos állomások a pályán, hiszen alakították orgánumát, beszédkészségét, hol volt immár a csúnya kiejtéssel beszélő kis csángó leányka világra csodálkozó okos szemével? Legutóbb Kovásznán, egy Ignácz Rózsa-emlékünnepségen csodálhattam meg, hogyan mondja a Molnár Annát, s állapíthattam meg, hogy ma az egyik leszebben beszélő magyar színésznő?
De ugyanakkor megfigyelhettük a Csiki-darabban is, s a Büchnerben is, hogy mennyire tudatosan komponálja önnön mozgását is, mennyire alaposan, már-már minuciózus aprólékossággal dolgozza ki szerepei koreográfiáját. A Woyzeckben sokat bíz a testbeszédre, szinte mindent, elesettségében, kiábrándító sunyiságában is ott bújkál a férfit elbûvölő kislány, az imádatát előhívó madonna? S közben - jelezve, hogy a csúcsra ér - jönnek a díjak is, a Csiki üvegketrecében vegetáló feleség alakításával a II. sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokvium legjobb női alakításának díját nyeri el?
- A balladák mikor jelentkeztek?
- Meghívtak Csíkba, egy évfordulóra, még a régi mûvelődési házban - ahol fel volt festve a Szarvassá változott fiúk - adhattam elő a Vadászkolindát? Mit mondjak, hogy akkor fedeztem fel ezt az egész, elveszettnek hitt, de bennem elevenen élő világot? Utána elkezdtem kutatni, és elkezdtem tanulni. De még sok víz lefolyt az Olton, amíg kétórás, önálló balladamûsorommal a közönség elé léphettem. Egyedül voltam, mint az ujjam, teljesen egyedül, tragédiákat adhattam elő, dalban elbeszélve. A világosító szegény Kala volt (Fülöp Klára színmûvésznő, Molnár Gizella kollégája, aki ez év elején halálozott el? - B. L.), jártuk, fáradhatatlanul jártuk a székely falvakat. A legtöbb előadás falusi iskolákban, lerobbant mûvelődési házakban zajlott? Aztán volt egy periódus, amikor a helyi lap, a Megyei Tükör szerkesztőivel jártuk a vidéket, Gajzágó mindég szivesen hívott, s én szívesen is mentem?
- A változás után?
- ?nyugdíjba mentem, persze, ha hívtak, szívesen vállaltam szerepeket. És sokszor hívtak, ez függetlenül mindentől, jól esett, Euripidész Iphigeniájára em­lékszem szívesen, s persze, a Vérnászra. S öreg­ko­romra kóstolhattam bele a filmbe is, a Gábor Áronból még évtizedekkel ezelőtt készült egy tévéfelvétel, de két éve sze­repet kaptam a különös sorsú, bot­rá­nyos Dallasban is, ebben a felkavaró cigány­történetben, ahol egy idős asszonyt alakít­hattam?

Molnár Gizella elhallgat. Maga elé néz. Az asztalon - a színházi kávézóban beszélgetünk, pihentető, megnyugtató félhomályban - a kis képzeletbeli színpadon ott tolonganak a hősnők, el-eltakarva, ellökve, előtérbe tolva egymást?
Egyszeri és megismételhetetlen mindez. Mint az élet, mint a balladák?
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép