Napjai meg vannak számlálva. Most már nemcsak az influenza veszélyezteti, hanem az a bizalmatlansági indítvány is, amelyet a liberálisok szándékoznak benyújtani. Ha a szociáldemokraták is támogatják ezt — és efelől egy pillanatig sem lehetnek kétségeink —, a kisebbségi kormány meg is bukott. Crin Antonescu liberális pártelnök azt is bejelentette — bár nevet értelemszerűen nem említett —, hogy nekik már miniszterelnök-jelöltjük is van, és szakértői kormányt szeretnének, mely az elnökválasztásig irányítaná az ország irányt vesztett, süllyedő hajóját.

Traian Băsescu — aki hét végén egy nagyszentmiklósi ünnepségen jelentette be, hogy indul az elnökválasztáson — nem látja reménytelennek a helyzetet. Víziója szerint meg kell nyerni az RMDSZ-t, a kisebbségeket és még húsz képviselőt, hogy a kormánynak meglegyen a minimális többsége. Az államfő megválasztása után azonnal kiírhatja az előrehozott választásokat (!).

Ez az elképzelés megmosolyogtató, és a jelenlegi parlamenti viszonyokat, az ingatag, kényes, állandóan megbillenő egyensúlyt figyelembe véve kivitelezhetetlen… Főkét azért, mert a Boc-kormány és a Demokrata-Liberális Párt nem örvend kimondottan közszeretetnek a parlamentben, főként Traian Băsescu agilis egyénisége, a pártok elleni fulmináns támadásai és örökös áskálódásai miatt. A háttérből ugyanis ő irányította és irányítja leghűségesebb hívét, Emil Bocot, a miniszterelnök úgy táncol, ahogyan a főnök fütyül… Ennek már eddig is katasztrofális következményei voltak, főként a minisztereket ért korrupciós vádak és Traian Băsescu zavaros ügyei miatt is — hogy itt csak testvére, Mircea Băsescu több mint gyanús fegyverüzleteit említsük! —, a szociáldemokraták pánikszerű távozása után pedig a helyzet katasztrofálissá vált. Minden jel egyértelműen arra utal, hogy a Boc-kormány megbukik.

Közben begyűrűzött a világgazdasági válság, amelynek kezeléséért, bírálói szerint, a Boc-kormány semmit nem tett a hitelfelvételeken kívül, melyekből az év végéig finanszírozhatják a nyugdíjakat és a béreket. Hogy utána mi lesz, nem tudni. Ráadásul az országban a helyzet a létbizonytalanság és a megbízhatóan romló életkörülmények miatt is pattanásig feszült, általános sztrájkra készülnek a szakszervezetek, az előrejelzések szerint jövőre elszabadulhat az infláció. Mindez, úgy tűnik, a pártokat jelenleg a legkevésbé sem érdekli: minden erejükkel az elnökválasztásra összpontosítanak, mintha az új elnök csodát tehetne… Sajnos, egyik jelölt sem tűnik csodatevőnek. A válság nemcsak pénzügyi immár, hanem gazdasági és társadalmi is, és robbanással fenyeget.