Vannak emberek, akik egész életüket a köz, a közösség szolgálatának szentelik. Ilyen férfiú az 1934-ben született Sylvester Lajos, a csernátoni ember, aki fiatalkora óta a fejébe vette, hogy őt kötelezik szülőfaluja hagyományai, s bármilyen körülmények kényszerei között is élt, szülőföldjét, népét, nemzetét szolgálta.
Az indíttatása nyilvánvaló, hiszen a korábbi falusfél, Bod Péter intelmeit tartotta szem előtt, miszerint nemzetséged ellen cselekedni nagy bûn, de annál még nagyobb, ha semmit nem teszel annak hasznára és előmenetelére.
Sylvester Lajos, az egykori Kézdi rajon főtanfelügyelője 1968-ban került Sepsiszentgyörgyre az új megye mûvelődési főfelügyelőjeként. És tette a dolgát, mert megértette, hogy Háromszéknek új lelket, új szellemiséget kell teremteni, olyat, amely méltó az 1848-49-es hagyományokhoz, melyek ezt a vidéket, a Székelyföldet az összmagyarság élvonalába voltak képesek emelni. Megyei mûvelődési főnökként első feladatai között tartotta érdemesnek, hogy helyreállítsa a sepsiszentgyörgyi 1848-as emlékmûvet, visszaállítva a szabadságküzdelemre emlékeztető, de onnan eltávolított márványoszlopokat, majd Gábor Áronnak és Nicolae B?lcescu román forradalmárnak, a román-magyar megbékülés hívének állíttatott szobrot városunkban. Nem beszélek az emléktáblákról, a mûemlék jellegû épületek megőrzéséért és helyreállításáért vívott küzdelemről. Persze, nem volt egyedül ebben a harcában, de a bajvívás nehezét mégis őneki kellett vállalnia. Meg is kapta érte a ,,fizetséget?, mert Király Károly távozása után őt is elmozdították a számára legjobb és legalkalmasabb tisztségből, de nem buktatván túl nagyot rajta, a sepsiszentgyörgyi színház igazgatójává nevezték ki. Itt bizonyította be igazán, hogy akinek szilárd és el nem pusztítható meggyőződése van, az elveit nem adja fel. Két dolgot hoznék fel dicséretére: létrehívta a Sepsiszentgyörgyi Színházi Kollokviumot, és szilárd, tartós kapcsolatokat épített ki magyarországi, vajdasági színházakkal.
Az akkori hatalomnak ez sem tetszett különösen, s így került Sylvester Lajos a sajtó berkeibe, amelyet amolyan ,,süllyesztőnek? tartottak az akkori politikai elit birtoklói. Ám itt is bebizonyította, hogy gerince megtörhetetlen, hitéből nem ad fel semmit, s a rendkívül mostoha körülmények, megszorítások és akadályoztatások ellenére is tette a dolgát.
És teszi máig is. Isten éltesse!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.