A két fülünkön folyik ki már az az érvelés, hogy Románia kisebbségpolitikája az európai gyakorlathoz igazodik - értve ezalatt valamiféle balkáni minimumot, mert a másutt (pl. Svédországban, Olaszországban, Spanyolországban) adott kollektív jogokat és autonómiákat Bukarestből, de még Kolozsvárról sem hajlandóak tudomásul venni. A román pártoknak már az is sok, hogy az RMDSZ kormánytényező: mi ez, ha nem az etnikai egyenlőség bizonyítéka? A magyarság igényeinek leginkább karcsúsított, a liberális-demokrata kormányzás által is elfogadott változata, a kisebbségi törvénybe foglalt kulturális önrendelkezés is csak afféle mézesmadzag: el lehet húzni az érdeklődők orra előtt Brüsszelben és Strasbourgban. És lehet remélni, hogy Európa majd ezt sem fogja számon kérni, elfelejti, mint a Gyulafehérvári Nyilatkozatot. Itthon már nem is színészkedik sem az államfő, sem a demokrata pártelnök: minek? Errefelé nem a szavatartás, hanem az ellenkezője számít politikai erénynek: mindegy, hogyan, csak az érdekünk érvényesüljön. A választási. Mert józanul szemlélve Romániának csak kára származik más nyelvû polgárai eltiprásából: elég, ha a valamikori rendes, tiszta, pontos adófizető és törvénytisztelő lakosságú szász falvakat vesszük, ahol most a szociális segélyen élő betelepedettek siserehada pusztít. És ha azt nézzük, hogy 85 év alatt bő 30 százalékról 10 alá, közel negyedére csökkent a kisebbségek aránya ebben a toleranciájával és nagylelkûségével dicsekvő országban, akkor van, miért aggódnunk. Bizony, szívesebben lennék olyan kísérlet alanyává, ahol az államfő, a kormány, a parlament, a pártelnökök egymásra licitálnának abban, hogy milyen törvénnyel védjük még, sőt, szaporítsuk, sőt, visszahívjuk saját, eladott, kiutált és fogyatkozó kisebbségi polgárainkat. Elvégre nekünk lehetne a legszínesebb, bizonyos szempontból leggazdagabb államunk: miért kell mások után kullognunk, mások egy-egy jogszabályát ímmel-ámmal átvennünk, mikor ebben az egyben akár példát is mutathatnánk, mi lehetnénk azok, akik magasra emeljük a mércét? Miért kell folyton visszaszívni a cseppenként adagolt jogokat is: talán a kisebbség komfortérzete gátolná meg az ország fejlődését? Talán az önálló Bolyai egyetem növelné a munkanélküliséget és az árvízkárokat, a csángók magyarórái a korrupciót, a nemzetiségi vétójog rontaná az utakat, okozná a gyógyszerhiányt? Egyszerûen nem lehet megérteni, hogy miért dekáznak az országnagyok azzal, ami pedig semmibe sem kerül: csak egy kis jóindulatba. Na és, ha több jogunk lesz, mint az albánoknak Koszovóban vagy a kínai textilkereskedőknek Magyarországon: talán ezért nem vesznek majd fel az EU-ba?
Legközelebb a piaci árusok közül válasszunk vezetőket, hogy némi előrelépést tapasztaljunk. Azok ugyanis legtöbbször megtetézik a kiló gyümölcsöt. Hogy hûek maradjunk az asztalukhoz.
Demeter J. Ildikó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.