Nem újdonság, hogy Háromszék számos gazdasági és szociális mutatója évek óta aggasztó értékeket mutat, állandó felkiáltójelként villogva: baj van, valamit tenni kellene. A legkirívóbb a megyei bruttó átlagbér és az országos középérték között tátongó szakadék, amely évek óta csak mélyül. A legutóbbi összehasonlításból az derül ki, hogy míg romániai viszonylatban közel ezerszáz új lejes bruttó átlagbérrel számolnak (egészen pontosan 1077 új lejről van szó), addig térségünkre mindössze 662,5 lej jut, azaz a különbség 414,5 lej (vagyis a lassan kifakuló ,,régi? pénzben sorolva: több mint négymillió lej). Az is tény, hogy az eddigi összehasonlítások ,,mindösszesen? 350-380 lejes eltérésről szóltak. Az szintén közismert, hogy a megye mintegy 44 000 alkalmazottjának - számuk egyébként január óta hónapról hónapra csökken - negyede minimálbérért, havi bruttó 330 lejért dolgozik, mint ahogy az is, hogy a munkanélküliségi ráta hivatalos értéke 8-9 százalék körül ingadozik, miközben az országos átlagérték 6 százalék körüli, így munkanélküliség tekintetében szintén a sor végén topogunk. Miként az sem titok, hogy a különféle támogatásokat igénybe vevők tábora szintén népes, miközben szociális segélyre - vagyis a legszegényebbek kenyerét biztosító állami juttatásra - idén szinte negyede annyival kevesebb pénz jutott, mint egy évvel korábban, holott tizenötezer ember a lehető legmélyebb nyomorban él, munka és jövőkép nélkül.
Most ellenben döbbenetes, hogy több szociális támogatásforma alakulása alapján a munka- és családügyi hivatal illetékesei arra következtetnek, hogy egyre több, főként vidéken élő, nélkülöző családból származó középiskolás, 14-16 éves diák int búcsút az iskolának, abbahagyja tanulmányait. Az idei első negyedévben Háromszéken havonta átlagosan 16 884 fiatal kapott állami gyermeksegélyt, míg egy esztendővel ezelőtt 17 519-en részesültek ugyanebben. Mivel ez az illetmény tanuláshoz vagy legalábbis skólalátogatáshoz kötött, az illetékesek azt mondják, a hatszáz főt meghaladó differencia csakis onnan származhat, hogy a nebulók lemondtak a képzésről. Hasonló csökkenést mutat a - szintén tanuláshoz kötött - kiegészítő családi pótlék is (amely abban az esetben jár, ha egy családban az egy főre jutó nettó átlagjövedelem nem éri el a 168 lejt): míg azt 2005-ben 7541 címzettnek utalták át, 2006-ban már csak 6846 jogosult volt, a közel hétszáz fős különbséget szintén az iskolától való elszakadásnak tulajdonítják. Ez pedig a szegénység lehető legrosszabb forgatókönyve, hiszen képzés nélkül a nélkülöző, önmagukat idő előtt kicsengető diákoknak jóval kevesebb esélyük lesz érvényesülni, kiemelkedni valamelyest a nincstelenségből.
Hogy miként lehet megélni nevetségesen kevés jövedelemből, sokakat érintő, szorongató kérdés. Hogy merre tartunk, milyen gazdasági csoda, netán Marshall-segély lendíthetné elő Háromszéket, talány. Hogy ki-ki maga mit tehet saját boldogulásáért, részben egyéni játszma. De az biztos, hogy ha a nehéz sorsú fiatalok a továbbiakban is tömegesen intenek búcsút az iskolának, ezzel csak a nyomor lavinája dagad tovább. És könnyen maga alá temetheti ezt a gyötrődő térséget.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.