Periszkóp: Zárószavak - gondolatok

2006. május 11., csütörtök, Archívum 2003–2007

A Háromszék megyébe települt s annak etnikailag szinte egységes társadalmába beilleszkedni törekvő zsidó közösség történetének összeállítása volt célom. Azonban egy alapos előtanulmány és bizonyos kutatási feltételek híján munkám csupán a történeti feldolgozáshoz szükséges adatok összegyûjtésére korlátozódott. Így az itt összeállított adat-, okirat-, sajtó- és irodalmi szöveggyûjtemény csak adatforrásként szolgálhat egy ilyen történeti munkához. Ezentúl Háromszéknek egy majdani, minden ideológiai befolyástól mentes nagy történeti monográfiájához is szolgáltathat néhány adatot egy olyan közösségről, amely addig talán nyomtalanul eltûnik a megye társadalmi színpadáról, demográfiai térképéről.
A munka összeállítását sarkalló másik motívum egy erkölcsi adósság törlesztése volt. Pontosabban a népirtás háromszéki áldozatainak is kijáró, ,,névre szóló? történeti megemlékezés. Egy síremlék - beszélő írásokból. Egyben felkiáltás az emlékezetvesztés, emlékpusztulás, emlékpusztítás ellen.
Az adatgyûjtés történeti időkeretének kezdetben az 1696. és az 1972. esztendőt választottam. Az 1696. esztendő a kutatásaim során talált egyik olyan levéltári okirat keltezése, amely feltehetően első ízben tesz említést zsidók jelenlétéről a megyében. Az 1972-es dátum pedig a sepsiszentgyörgyi zsinagóga lerombolásának éve. Ezt jelképesen is a háromszéki zsidó közösségi élet megszûnésének tekintettem. Később az időkeret a 2004-es esztendeig bővült.
Szorongással nyúltam az első levéltári anyagokhoz. Kétségeim támadtak, hogy vajon sikeredik-e olyan részadatok feltárása, melyek elfogadható és hiteles képet nyújtanak majd arról a világról, melyet szándékomban állt bemutatni. A megye zsidó közösségének életére vonatkozó adatforrások rendkívül korlátozottak voltak. A háromszéki hitközség levéltári anyaga a nagy pusztítás során teljes egészében megsemmisült. Dokumentumaiból a sepsiszentgyörgyi állami levéltár is csupán a XIX. század végéről származó néhány anyakönyvi adatot s a templom építésének azt az alapokmányát őrzi, amelyre éppen a templom lebontása során találtak rá. Hasonlóan eltûntek a megyében élt zsidók családi iratanyagai, feljegyzései, levelezései, képanyagai is. A kutatások során alig néhány olyan okiratot, hivatalos beadványt találtam, melyekben a zsidók önmagukról, saját megfogalmazásban vallanak mindennapi életük kérdéseiről, gondolatairól, világukról.
A közölt okiratok döntő hányada a zsidókat befogadó vagy kirekesztő világ mindenkori törvényhozóinak, a közhatalmat gyakorló személyek megfogalmazásaiban születettek. Írásaikban pontosan tükröződnek azok a politikai-ideológiai szemléletek, ahogyan az adott történelmi kor társadalma látta, beszélt, írt és ítélt a zsidókról. (?)
A munka belső szerkezetét, az egyes fejezetek terjedelmét, az egyes kérdések tárgyalását, súlypontját a rendelkezésre álló forrásadatok határozták meg. Hogy az arányok vagy a hangsúlyok néhol eltolódtak, annak egyik oka maga a történelem. Az adatgyûjtés során talált szinte valamennyi levéltári okirat, írásos dokumentum, amely a megyében élt zsidókra vonatkozott, fontos volt, és helyet kapott a munkában. Nem voltak megkerült vagy elfedett kérdések. (...)
A levéltári okiratok szövegei szigorúan az eredeti, javítatlan formában kerültek közlésre. A korabeli nyelvi eszköztárak ,,egyenes adásban? való közlései élethûen tükrözik a kor hangulatát, szellemét és a befogadó társadalom zsidókkal szembeni viszonyainak, minden rendû és rangú kapcsolatának ízét, zamatát. Az egyes korok közigazgatási, politikai vagy zsurnalisztikai nyelvezetének zsargonjai többet mondanak a pótlólagosan fogalmazott vagy utólagos fejtegetéseknél. Az irodalmi munkákból vett idézeteknek néhol szükségszerû, de fokozott figyelemmel végzett rövidítései nem módosítottak azok eszmei-tartalmi mondanivalóján.
A megye zsidó közösségének létszáma mindvégig alacsony volt. Így a megye társadalmi-gazdasági életében betöltött szerepe is számának megfelelő arányú volt. Mert valójában a néhány kivételes értékû kezdeményezéstől és megvalósítástól eltekintve - mint a fa- és textilipar - alig beszélhetünk jelentős gazdasági-társadalmi befolyásukról, potenciájukról. A megye XIX. és XX. századi gazdaságtörténeti adattárában is csupán úgy szerepelnek, hogy - voltak.
Könyvtárnyi munka foglalkozott már a zsidók deportálásával, a megsemmisítő táborok borzalmaival. Azonban egy ilyen történeti adattárban, amely a Háromszéken élt zsidók sorsát tárgyalja, a kor történeti eseményeinek folyamatosságától nem lehetett eltekinteni. Hiszen azoknak az eseményeknek, történéseknek egyenes és közvetlen résztvevői, átélői voltak. Eltérően azoktól a történelmi munkáktól, amelyek ezt a témát összegezve és következtetéseket levonva tárgyalják, ez az adattár a vonatkozó kordokumentumokat részleteiben ismerteti. Összegezés, elemzés és magyarázat nélkül. Közlésükre maga a történelem ad jogosítást.
A megye társadalmába való beilleszkedésnek és az együttélés reális adottságainak és feltételeinek tárgyalása nélkül alig volna érthető a zsidó közösség utóbbi 150 éves története. S még kevésbé annak a szellemi közegnek a hatása, amely meghatározója volt a megyében élt zsidók sajátos asszimilációs törekvéseinek, majd a népirtás utáni időszak disszimilációs folyamatainak.
A zsidók története Háromszéken ott kezdődik, ahol kirekesztettségük - kirekesztésük. A későbbiek során oly nyilvánvalóvá váló asszimilációs törekvéseik a még oly toleráns környezetben is minduntalan akadályokba ütköztek. Történetük a megtûrtek, a mindig mindent bizonyítani kényszerülők története. A legyőzöttek története. Mert a zsidók ellen vívott háború s annak az 1940-es esztendők első felében lezajlott nagy ,,csatái-ütközetei? valójában teljes győzelemmel végződtek.
Ezt tükrözik a megyébe településük útjelző állomásainak dokumentumai is. A jobbágysorba kényszerített ember kilátástalan menekülni akarása. A betolakodókként kezeltek kálváriája. A megtûrés ára. Koholt vádak és előítéletek sodrásai. A lojalitás bizonyításai. A kettős kisebbség kiúttalansága. A kivetettségükkel szembeni közöny. A kíméletlen megsemmisítés. A folytatni akarás csődje.
Ezt az eseménysort követi e munka történeti kerete, gondolatisága is.
Csak kérdésekben fogalmazhatóak meg azok a gondolatok, melyek e munka összeállítása során felvetődtek.
Vajon a közölt írásos kordokumentumok nyilvánvalóan tükrözik-e az illető történeti kor szellemiségét? Vajon érthetőekké válnak-e azok a társadalmi, kulturális, politikai vagy éppen vallásetikai normák, melyek egy civilizált világnak oly ijesztően közeli múltjában születtek? Vajon ,,annak? a korszaknak az iratanyagai elég világosan rávilágítanak-e arra a társadalmi gondolkodásra, mely megszülte, törvénybe iktatta a népirtás gondolatát, s maradéktalanul végre is hajtotta azt? Hogy hogyan is történt meg mindaz, ami túl az időtálló zsidógyûlöleten egy máig felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan népirtásban tetőzött?
Hogy ezt a Törvényt még egy olyan társadalmi közegben is, mint a háromszéki, végrehajtották? Háromszéken is, ott, ahol a befogadó közösség szellemisége oly megszámlálhatatlan esetben adta tanújelét a vallási türelmességnek, az együttélést elfogadó, mélyen humánus magatartásnak, életszemléletnek.
S vajon ezt követően e kérdést elhomályosító szellemi-politikai irányzatoknak sikerült-e a köztudatból kiiktatniuk a népirtás szörnyû történelmi traumáját? Vajon a borzalmak és azok valódi okai valóban eltûnhetnek a feltáratlan múltban? Vagy a népirtás teljes elnémetesítésébe vetett önfelmentési kísérlet vajon nem hamis illúzió, ami minden ,,akkori? döntés és cselekvés alóli mentesítést kínál? Vagy a ma világának leplezett antiszemitizmusában továbbra is ott gyûrûző gondolatok, megfogalmazások vajon csak utóhangjai-e egy állítólag letûnt korszellemnek? Vagy ezek éppen előrejelzései, meggondolkodtató és intő jelei a társadalmi gondolkodás újabb, veszélyes botlásainak?
De akkor mit is lehet kezdeni az elhallgatott vagy bevallatlan történelem faggatásával? Bizonyítani? Kinek? És mit? Vagy tényeket tárni azok elé, akik nevetséges és ízléstelen állításaikkal megkérdőjelezik a történteket? Azt nem. Hiszen az Életet oly becstelenül megsemmisítő gonoszság megvetése és egy megbocsáthatatlan győzelem feletti keserû beletörődés érzése ilyet alig engedhet.
Természetesen, mindenkinek személyes és magánügye a zsidókkal szembeni álláspontja vagy a zsidókérdés értelmezése, megítélése.
De vajon nem lehet-e kísérletet tenni néhány téveszme, torzított igazság és előítélet revideálására? Vajon nem lehet-e ebben a sokat vitatott kérdésben az elvakító ideológiáknak a közgondolkodásba oly mélyen belegyökerezett szenvedélyes, esztelen torzításait a valósághoz közelebb állóra csiszolni? Vajon szigorú erkölcsi judíciummal nem tehetünk-e újabb s újabb próbálkozást a tények valódi megismerésére - értelmezésére? S vajon ez nem segít-e közelebb kerülni az egyértelmû igazsághoz? Ha igen, akkor azt érdemes megpróbálni! (?)
Féder Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép