FelnőttszerepbenCsalád: A szavak uralma

2006. május 11., csütörtök, Archívum 2003–2007

A kisgyerek még csak tanulja a szavakat, néha gépiesen ismételve őket, ízlelgeti csengésüket. Aztán fokozatosan megtanulja ezek jelentését, helyes használatát, majd később a szavak rejtett értelmét.
Ahogy közeledik a felnőttkor felé, egyre bővül a szókincse, egyre változatosabban fejezi ki magát, és amire úgy gondolja, hogy mindent tud, amit a szavakkal kapcsolatban tudni kell és tudni lehet, rádöbben, hogy még csak most jön a neheze.
A felnőtt ugyanis a szavakkal nemcsak közöl, elmond gondolatokat, hanem el is rejti őket. A kisgyerek még kimondja, amit gondol, az ifjú különböző stílusban - néha irodalmian, máskor társasági zsargont használva, időnként pedig vulgárisan -, de őszintén beszél. A felnőtt ember már megtanulta, hogy a szóval sebezni lehet, értelem szerinti használatukkal őszintévé válik, és az utóbbi őt teszi sebezhetővé. ,,A szó veszélyes fegyver, de van, aki fegyvertelen? - fogalmaz a költő.
Az önvédelem, az álcázás érdekében tett igyekezet odavezet, hogy lassan a szavak elveszítik értelmüket, fényüket, őszinte csengésüket. Sokan és sokszor mást mondanak, mint amit gondolnak, másnak mondják el, amit egyvalakinek szántak. Így válik a találkozáskor kedves ismerőssé az a személy, akiről távollétében még lesújtó véleményünk volt. A munkahelyen elszenvedett vereség így lényegül át harci tetté otthon, amikor a meglepett élettársnak adagoljuk mindazt, amit a főnöknek szántunk. Azok előtt, akikhez valamilyen személyes érdek köt, szavaink élüket vesztik, helyette gyermekünk apróbb botlása válik az erkölcsöt alapjaiban megrengető tetté.
Hogy mentsük magunkat, szóbeli manővereinket diplomáciának minősítjük, pedig mi is tudjuk, hogy nem az.
Az alkalmazkodás íratlan szabályai persze megkövetelnek egyfajta tûrőképességet, sima modort, udvarias beszédet, hogy tudjuk, hol a határ. Egy idő után ellenkező esetben már szinte reflexünkké válik, hogy mást mondjunk, mint amit gondolunk.
Tovább haladva ezen az ingoványos úton, a szavak, a sokszor üresen csengő szavak helyettesítik az érzelmeket, tetteket.
Mivel mindenki lassan rejtjelezve beszél, az őszinteség álnokságnak, a hízelgés őszinteségnek, a dicséret szidásnak, a szidás dicséretnek hat, és benne is vagyunk egy olyan kelepcében, amelyből nehéz kijutni.
A fiatalokat megdöbbenti és elrettenti ez a szövevény. ,,Hiszen a múltkor nem ezt mondtad!? - hangzik a méltatlankodás. Mi magunk persze elvárjuk tőlük az őszinteséget, és legjobban minket háborít fel, ha kiderül, hogy magas szinten elsajátították ezt a felnőtt-technikát.
Reakcióikat, a néha nyersen szavakba öntött őszinteségüket azonban sokszor vehetjük alapul, ha vissza akarunk térni az igaz útra akár családi kapcsolatainkban, akár a munkahelyi társas viszonyokban, de még a politikai párbeszéd szintjén is?
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép