Boldogan olvastam a Háromszék 2006. április 15-i számában, hogy Visszaadják a Dacia-pénzt, de csak a címig tartott az örömöm.
A pénzt a takarékpénztár magánosításából befolyó öszszegből fizetnék vissza, de felmerült a CEC-részvényekkel való kártalanítás is. Ez a károsultak részére nem megfelelő. A részvényekkel mi már jól vagyunk lakva: a kilencvenes években odaadtam a privatizációs jegyemet, ahol dolgoztam, ígéret volt, a céget privatizálták, a vezetők bebuktatták, s nem kaptam semmit! Feleségem szintén ilyen kisrészvényes volt a sepsiszentgyörgyi Comaltában: ez idáig kapott 16 000 lejt, s mikor bement Szentgyörgyre, az út 20 000 lejbe került. Természetesen, itt is csak a cégek vezető emberei gazdagodnak: akarattal bebuktatják a cégeket, más néven, más firmával kezdik elölről öt év után, s kész: tovább felelősség nincs, ez nem az a cég, menj, paraszt, keresd tovább az igazadat. A vezetőket ki vonja felelősségre munkájukért?
Hát megkérjük az illetékes személyeket, már tovább ne hantázzanak a választóknak, hanem akinek hatáskörében áll, az álljon az emberek mellé, és kártalanítsanak minél hamarabb: konkrétan mondják meg, mennyivel, és hogy mikor és hol jelentkezzünk a kárpótlás átvételére. Még most is ne a patron urakat gazdagítsák, és minket, károsultakat csapjanak be! Mi a román államkasszába fizettük le az akkori román állam vezető emberei utasítására a Dacia-pénzt, és tőlük várjuk a kártalanítást. A Háromszék napilap szerint 3000 eurót adnának, amivel csak részben történne kártalanítás. A bukaresti rádió magyar adása szerint egy cég kifizetésére használták fel a befizetett autók összegét: ez a cég nem vált vajon korrupttá - vagy bárki, aki elhasználta a nép pénzét? Mi pedig búsuljuk, mert nem ilyen könnyen kerestük!
Az április 27-i Új Magyar Szóban már 3500 euró szerepel kártalanítási javaslatként, vajon melyik összeg az igazi? Mert még a nagyobbik sem fedezi az 1310-es Dacia személygépkocsi teljes értékét. Hogy a tizenhat évi kamatról ne is beszéljünk! Nekem 85 700 lejem volt letétbe helyezve. Mennyit érne az mai pénzben? A román állam vezetői adjanak parancsot a CEC vezetőinek, hogy kártalanítsanak privatizálás előtt! Jómagam 1990. április 25-én fizettem le a Dacia árát, s ha netalán nem volt jogos, akkor miért vették el a pénzt, és miért küldtek Brassóba, az IDMS-hez sorszámért? És mindezeket a román állam vezetősége tette, amely általunk került a hivatalba: azok csaltak meg kb. 30 000 embert. A kommunizmus idején öt év alatt megadták az autót, ha nem hamarabb!
Frunda György szenátor úr azt írta, hogy pert is indítottak ez ügyben a román állam ellen, viszont Markó Béla RMDSZ-elnök nekünk személyesen azt a választ adta, hogy ezt nem perrel, hanem politikai akarattal kell megoldani. Szomorú, hogy még most is a károsultaknak kell fizetniük: az ügyvédeket éltessük, s még akkor sem biztos, hogy valamit kapunk. De miből fizessünk? A nyugdíjból (mert már eltelt az idő) nem telik, jó, ha bár a főbb kiadásokat fedi - a miénket ugyanis a parlamenti vezető emberek nem úgy szavazták meg, mint a magukét.
Mi tisztességesen fizettük le a kocsi árát a CEC kirendeltségébe, nem perrel, és úgy is várjuk a kiszolgálást a román államtól.
Tisztelettel: Torró Jenő, Páké
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.