
Dulányi B. Aladár, a sepsiszentgyörgyi városi mûvelődési ház igazgatója igencsak találónak tartja az Altus nevet a héten indult mûvészklubnak, e sokértelmû latin szót (egyszerre jelent magasat és mélyet, fenségeset és rejtélyeset, titokzatosat és ősit), úgy véli, a szentgyörgyi, háromszéki képzőmûvészet is ilyen, magasságokat és mélységeket megjárt, rejtélyes és kitanulhatatlan, s messziről eredező. Kétségtelen, a név - ebből a szempontból - találó. De vajon fog-e illeni a klub most kezdődött tevékenységére? Vajon annyira sokrétû lesz-e, mint neve predesztinálja, s vajon eléri-e célját, az alkotó/alkotás és a befogadó egymáshoz dédelgetését? E minden indulásnál megfogalmazódó kérdésekre a válaszokat a legilletékesebbnél kerestük.
A klub vezetésével a fiatal képzőmûvészt, a kézdikővári születésû Daczó Enikőt bízták meg, úgy tûnik, jó ráérzéssel. Nyughatatlan természetû, és nyitott. Jászvásáron végezte a képzőmûvészeti egyetemet, a négy évből felet ösztöndíjasként Manchesterben töltött el. Ötleteket és egy másfajta világszemléletet hozott magával. És rengeteg tenni akarást - most épp kapcsolat kialakításán dolgozik az őt befogadó angliai város és Sepsiszentgyörgy között. Többek között. Mert a mûvészklub beindítását, ezt az újabb kihívást is nagyon komolyan veszi. Fiatal vagy inkább fiatalosan gondolkodó mûvésztársainak kívánja megadni a lehetőséget, egy helyet, ahol mozogni tudnak, ,,valami mást akarok, mint tálcán felkínált csendéletet vagy tájképet, egyebet, ami elgondolkodtat? - mondja. És ebbe a kísérletező-alkotó folyamatba cinkosként kell bevonnia a közönséget, olyképp, hogy a kortárs mûvészet megértésére is rávezesse őket - kiábrándulva teszi hozzá: a Mûvészeti Líceumban olyan végzős diákokkal is találkozott, akiknek fogalmuk nincs a performansz, installáció mibenlétéről -, hogy az embereket hagyja ,,hogy tovább lássanak?. És receptjei is vannak minderre, és kész tervei, a klubnak nem feltétlenül az amúgy hangulatos, de mégiscsak zárt kultúrpincében kell mûködnie, ,,itt van ez a gyönyörû kert, ez annyira inspirál?, és egyébként is, ki kell vinni a mûvészetet a zárt terekből, ,,kivinni, ahol akarva-akaratlanul látják azt az installációt vagy performanszt? - vallja. Miként a Járda mûvészeti fesztivál szervezői tették, miként a Szent György-napokon a fotópiknikkel történt. És ebben egyetértünk.
Aztán más módjai is vannak a közönségcsalogatásnak, élő zenés tárlatmegnyitó például, aki nem a kiállításért megy be, az talán a zenéért vagy egy mûvészfilmért, de ingyen vodka nem lesz, mert ,,ez nem kocsma, ide az jöjjön, akit érdekel?.
A legvonzóbb ötlet mégis, és talán ez teheti oly különlegessé, oly egyedivé a mûvészklubot, az egyszeri látványok élménye: egy-egy kiállítás csupán rövid életû lesz, részint a terem többszörös rendeltetése okán, részint mert a kortárs mûvészet egyes mûfajainak jellemzője a megismételhetetlenség. A klubindító-teremavató keddi tárlat is 2006 percesre tervezett akció volt. Hogy ez órában mennyit jelent, tessék kiszámolni. Elgondolkodtató? Ez még csak a kezdet.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.