A nemzeti identitástudat gyakran nem csupán emberekhez kötődik, hanem sokféle élő és tárgyi valósághoz is. Tájakhoz, földrajzhoz, a vidékhez és a vidékről készült absztrakciókhoz, vagyis térképekhez, országrajzolatokhoz. A Haza térképe olyasféle gyakran, mint amit a pszichológiában testsémának neveznek - valahogy mintha szüksége lenne rá a léleknek, hogy belülről ismerje: külső formája ilyen és ilyen. A lekerekített a kiteljesedettet, egyfajta tökélyt, sajátos kozmoszt szimbolizál - hol tudatosan, hol tudattalanul.
A magyar nemzeti identitásra vonatkozó elemzések utalnak arra, hogy egyes, a történelmi Magyarország országrajzához igen erőteljesen ragaszkodó magyarok körében a történeti ország e rajzolatához hozzákapcsolódott térképi formájának a szépsége. Hozzátehetjük: talán a szépen megsült, kemencéből kikerült kenyérnek a képe, e kép felső íveltsége, domborulatossága. A kenyér pedig az élet jelképe, friss melegségében az otthon, kicsit - akár pszichologizálóan is fogalmazva - az anya képzettársítója. A boldogsághoz lelkünk gyermeki részének valahogyan szükséges mindez így együtt: anyával, otthonnal, meleggel, jó ízzel, teljes ívû, kenyér alakú, erdős-bérces határú hazával.
Ám valójában a haza - ha kissé persze mind e felsoroltak is - mégis főként emberek közössége. Embereké. Nem boldogtalan embereké, nem másodlagos embereké, hanem olyanoké, akik oda is akarnak tartozni. A teljesség mindenekelőtt az emberek körét jelenti, nem pedig az embereket megelőző, valahogy eléjük sorolt tájakét, elvont tájrajzokét.
Vajh mennyire jelentős hazájuk térképének ilyen teljességet sugalló köralakja, körkörössége a románság nemzettudatában, jelentőség- és emancipáltságérzésében? Talán nem kevésbé, mint a Trianon előtti Magyarország sajátos szépségét érzékelő magyarokéban. A román államterület is egyfajta kör. A Trianon előtti Románia nem az - a mai igen. A két világháború közötti - Dnyeszter-határral, az akkori teljes, szélesebb Dobrudzsával - pedig még inkább az volt. A volt Transznisztriát is birtokló és a mítoszok Tisza határolta Romániájának képe pedig alighanem a leginkább az.
Vajon egy kört közelítő, országnyi pátria-univerzumban telepedett-e meg a románság? Persze, nem egészen. Inkább egy aránylag nagyon széles, sávszerûen körbefutó gyûrûn. E körgyûrûsáv közepén helyezkedik el a hozzá képest kicsiny Székelyföld. E széles gyûrû közepén ugyan, ámde a székek ,,országa? nem része a kompakt módon románság lakta etnikai ,,román glóbusznak? - ahogy ötven éve az egyébként a jogszerûség értelmében azóta sem maradéktalanul delegitimált, ám akkor hivatalosan is magyar autonóm területtel rendelkező Románia képe ezt szembeötlővé tette.
A román patriotizmus tekintsen el mint jelentéktelentől, ettől a középen ugyan, de mégis kívül elhelyezkedettségtől? Ne legyen kíváncsi a román nemzet tényleges elhelyezkedésére, kissé patetikusan fogalmazva: ne legyen kíváncsi a mozgásban, települési trendekben is megnyilvánuló nemzeti habitusra? Aligha válaszolhatunk erre igennel, hiszen a patriotizmus tárgyilagos embere persze legyen kíváncsi az ilyen habituselemekre is, a tájjal ténylegesen - és nem csupán államhatalmi-bürokratikus értelemben - összefonódott nemzeti sorsra, a települtségbe is kódolt közösségi szellemiségre. Persze, ha magyar patrióta és tárgyilagos ember, szintén legyen kíváncsi a sajátjára is.
Ha egy európai nemzet valami módon kulturálisan, akár csupán önkormányzatiságából és autonómiájából is kibillentve beolvasztani igyekszik egy másik európait - ha csak részét, töredékét is -, akkor valahogy nem éppen nemes, nem éppen elfogadható úton jár. Ha egy nagy nemzet egy kis töredékkel teszi ezt, akkor még - ki kell mondani - kicsinyes is, és kicsinyességében bizony sajnálhatóvá, gyarlóvá válhat.
Akkor becsülünk és tisztelünk egy szomszéd nemzetet, ha óvjuk pitiáner beolvasztó szerepektől. Ezt kell tennünk. Különösen, ha tudjuk, hogy az a szomszéd nemzet potenciálisan nagy nemzet, hogy önmagának is ártana, ha engedné, hogy autentikus méltósága helyett egyesek álnagyságot, végvidéki gólem mivoltot kényszerítsenek rá.
Vessünk véget a beolvasztásoknak végre mi, európaiak Európában is. A ma már uniós keretekben megosztott szuverenitások kontinensén is. E tájon, e körben: mûködő autonómiával. Integráció és autonómia pedig egyaránt puhább, partnerségre törekvő szuverenitásokat jelent a hajdani szigorúan nemzetállamiaknál. Az autonómia stabilabb állami szuverenitást és egységet teremt.
A saját zsarnokoskodásának kényszerétől megszabaduló kéz egyébként talán még több szabadságot, önbecsülést és méltóságot nyer ezzel, mint amennyit egy ,,szabadon engedett?, az önigazgatás szabadságába nemesen és nagylelkûen elbocsátott, másik nemzethez (is) tartozó nemzetrész. Jól tanúsítja mindezt az európai gyarmatosítás lassan fél évszázados felszámolása is.
Dr. Kolozsi Béla
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.