
Sorozatunkban több ízben megfogalmazódtak a székely gazdák uniós csatlakozás előtti szorongásai, s ahogy az integráció felgyorsul, ezek az aggodalmak egyre gyakrabban jönnek elő a beszélgetésekben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem csupán a termelési eljárások korszerûsödésében jelent majd a csatlakozás gyökeres változást, hanem az értékesítési viszonyokban is alapvető módosulásokat hoz. Nincs piac, nincs kiszámítható és áttekinthető vevői reagálás, hanem közvetítő viszonteladók, ahogy Háromszéken mondják, bellérek aratják le a gazdatársadalom munkájának eredményét, fölözik le a hasznot - hangzik az egyik fő panasz. A másik a háztáji átrendezés körül várható bonyodalmakkal kapcsolatos: tényleg ki kell vinni az istállót 150 méterre a falutól? - kérdik úton-útfélen, és hitetlenkedve hallgatnak minden ehhez fûződő értesülést. Fejcsóválásra biztosan sok oka van a gazdának manapság a Székelyföldön belül és kívül, ezúttal a ház és udvar szerepének előre kiszámítható változásairól ejtünk szót egy szakember segítségével, akinek szolgálati kötelessége jól informáltnak lenni e téren. Előrebocsátjuk, a kérdést nem tekintjük lezártnak, hamarosan hozzászólásokkal tesszük a képet még teljesebbé.
A székely beltelek
A székely bennvaló az évszázadok olyan alkotása, amelyhez avatatlan kezekkel nyúlni nem szabad. Mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy olyan erőszakos beavatkozástól, mint a kommunizmus idején - mikor terményt koboztak el adóbehajtás fejében, illetve gazdasági felszereléséből fosztották ki a gazdát, mint tették azt a kollektivizáláskor -, nyilvánvalóan nem kell tartani a magántulajdonra épülő rendszerben, mindamellett a hagyományos rend módosulásokat szenved, s azokat a gazda saját érdekében fogja eszközölni. A mai renden is felismerhetőek azok a jelek, melyek pl. a 19. századitól elválasztják: a lakóház legtöbb helyt nem paticsfalú, nem szalmával, zsindellyel fedett, beosztása más. Az, hogy a beltelek pl. virágoskertből, elülső és hátsó gazdasági udvarból áll, hogy az ún. tyúkudvart, ólakat, csûrt, istállót, színt, fáskamrát, trágyadombot stb. jelent, hogy mögötte zöldségeskert és gyümölcsös terül el, mely nemegyszer szántókban, pityókaföldekben, lucernásokban stb. folytatódik, hogy újabban mindezt gépszín, silógödör, szennytároló egészíti ki, s hogy a terjedő ipari szakismeretek jeleként gépekkel felszerelt kis javítómûhely is tartozik sok portához, másutt mûtrágyaraktárt alakítottak ki, a kalapácsmalomnak építettek külön helyiséget - nos, ebben éppúgy benne van az ezeréves székely história, mint a modernizáció korának minden többlete, benne a székely nép tudásának gyarapodása s a nagy gazdaságtörténeti korszakok lenyomata az ősi faluközösségtől a nagyüzemek koráig.
A háztáji épületekben a család nemzedékeinek munkája ölt testet, ezeket tehát mint sajátját, legközvetlenebb alkotását őrzi mindenki, s mivel a falusi székely társadalom zöme a családi gazdálkodásban keresi a kiutat, ehhez mint szeme fényéhez ragaszkodik. Ezt nem is veheti el senki tőle. Ráadásul ma a kiöregedett volt téesztagok, az utcára került ipari elbocsátottak egyedüli biztos jövedelme, megélhetésének forrása az istállóban álló pár tehén, a háztáji majorság, az évente felnevelt két-három sertés, a kisparcellákon megtermelt gabona és krumpli, a kaszálók füve. Ezt a tizenhat évi kínkeserves erőfeszítéssel úgy-ahogy, de mégis egyensúlyban tartott túlélést fenyegetné veszély?
Az önellátástól a családi üzemig
Tulajdonképpen kulcsember Dorel Banu a Kovászna megyei mezőgazdasági vezérigazgatóságon, aligazgatóként a falufejlesztési kifizetéseket eszközlő és ellenőrző megyei hivatalt vezeti, melyre nagy jövő vár az unióban. Bocsássuk előre, magyarul kiválóan és szívesen beszél, a riportert pedig igazi meglepetéssel fogadja: Az uniós stressz címû írását veszi elő fiókjából azzal, hogy személyesen kívánja felkeresni Téglásékat Gidófalván, megbeszélni az ott felvetett kérdéseket, és ötletekkel szolgálni a kiutakat illetően. Még mielőtt e kiszállásáról beszámolnánk, hadd összegezzük, amit elviekben tisztázni kell.
- Nem kell a stressz áldozatául esnie a gazdának. Különbséget kell tenni az otthoni gazdaság és a kereskedelmi farm között. Ha valaki ma a háztájiban, az udvarán, kertjében gazdálkodik, azt megteheti tíz és húsz év múlva az unióban is. Saját szükségletére, önellátás céljával. A kereskedelmi farm azt jelenti viszont, hogy annak a termékét legkevesebb felerészben piacra szánjuk, eladásra. Saját családom számára tojást, húst, tejet, zöldséget termelhetek, a városon lakó gyerekek felpakolhatnak hétvégén csirkét, szalonnát, pityókát, gyümölcsöt, bármit, én ún. kistermelőként kimehetek konyhakerti zöldségekkel a helyi vagy szentgyörgyi piacra - ez még nem jelent kereskedelmi, üzemi termelést. Bár a piacon persze egészségügyi vizsgálatnak a húst alá kell vetni, és szükséges az egyéni termelői igazolvány a polgármesteri hivataltól, hogy oda kiállhassak. A nagybani piacra azonban már ezekkel az árukkal nem juthatok ki, oda már csak bizonyos további feltételek teljesítése mellett fogadják be termékeimet a kereskedők, akik az uniós előírásoknak vannak alávetve. Például az élelmiszercharta megszabja, a tej milyen zsírfokú kell hogy legyen, mennyi idegen anyagnak szabad lennie benne, hogyan kell hûtőtankban tárolni, zárt rendszerben fejni, szállítani és csomagolni, szavatossági időpontot feltüntetni rajta stb. Téglásék jó példa, mert tíz hektárnál többjük van - ez a jövedelmezőség alsó határa -, szaktudással rendelkeznek, gépeik vannak, fiatal a gazda, ott tehát már lehet kezdeni valamit. Persze, a ,,házhoz ragasztott? istálló nem alkalmas a bővítésre, ott fejlődni nem lehet, oda állat-egészségügyi és környezetvédelmi engedély nem adható ki.
Megszorítások? Minden állat esetében más, például száz disznó alatt nem kell környezetvédelmi engedély, bár elvi jóváhagyásra mégis szükség van? A disznókat csak akkor bocsáthatom áruba, ha az egészségügyi engedélyem megvan. Más dolog, ha a szomszéd disznóját megveszem, és levágom saját fogyasztásra. Abba sem szól bele senki, ha a gidófalvi finom házitejet helyben megvásárolom a gyerekem számára. Ebből a gazdának azonban nemigen lesz farmfenntartáshoz elengedhetetlen jövedelme, tőkéje? Ez önfenntartás, túlélés, nem üzlet, nem tőkés üzem. A feladat pontosan az önellátó gazdaság kereskedelmi farmmá bővítése, továbbfejlesztése.
A riporternek itt nyilván mélyebbre kell majd ásnia: mi az, hogy elvi egyetértés, és mi az, hogy engedély? És azonosak-e a hazai pillanatnyi szabványok a pár év múlva hatályba lépő uniós normákkal? Különösen, hogy Banu úr hozzáteszi: az információhiány, illetve a hamis értesülések dúsan tenyésző rémhírekként bénítják az állami és uniós segélyprogramok kibontakozását. Közben kiderül, hogy a megyében a támogatások eljuttatását a gazdákhoz akadályozza egy másik szûk keresztmetszet, az ún. termelői csoportok szervezésében mutatkozó indolencia. Erről egyelőre annyit: bár egyesületek léteznek, azok nonprofit, érdekvédelmi szervezetek - a haszonelvû, ezért a termelés és kereskedelem motorjaiként mûködő termelői csoportokból (grup de produc?tori) azonban Háromszéken egyetlenegyet sem sikerült eddig létrehozni!
Az unió Gyergyóremetéért
Sorozatunk postája is gyarapodott az elmúlt hetekben, Svájcból - sokat emlegettük az ösztöndíjak kapcsán - érkeztek Komlóssy József alábbi bizalomerősítő sorai. Komlóssy úr, az EU ismert kisebbségvédelmi és gazdasági szakértője, a gyergyóremetei tagosítás (témaegyüttesünk másik fő vonulata a technológiai és gazdaságszervezési innováció mellett) kezdeményezésében vállalt döntő szerepet, több folytatáson keresztül foglalkoztunk a sokat ígérő tervvel. Komlóssy úr ezt írja: ,,A minap a RALF-fal, avagy a földek összevonásával kapcsolatos, egyre terjedelmesebb levelezésemet rendezgettem. Így került sor arra, hogy a témával kapcsolatban tavaly megjelent kitûnő írásait ismét átfutván úgy határoztam, hogy felkeresem soraimmal. Írok Önnek azért, hogy értesítsem arról, hogy a RALF-koncepció megvalósításának érdekében mind Erdélyben, mind Nyugaton több mint három éve folytatott tevékenységünk történetében 2006. március 17-ét mint fontos dátumot kell számon tartanunk. Ezen a napon fogadták el az Európa Tanácsban dr. Theo Maissen képviselő úr jelentését: Doc. 10836 Resolution 1488/2006, címe: Regrouping Land in Central and Eastern Europe. Mármint a földek tagosítása Közép- és Kelet-Európában. A jelentés 8. pontja kimondja, hogy a RALF-ot mint kísérleti projektet Romániában Remetén kell megvalósítani. A jelentés ezen egyetlen pontjának a keresztülviteléhez szinte annyi körültekintő és szívós munkára volt szükség, mint néhány esztendővel ezelőtt ahhoz, hogy az úgynevezett Csángójelentés az Európa Tanácsban elfogadást nyerjen. A Csángójelentés eredményeként ma már szinte egy tucatra tehető azon falvak száma, ahol összességükben sok százan tanulhatják a moldvai csángó gyermekek a magyar nyelvet. Remélem, az Úr Isten megengedi, hogy megérjem azt is, hogy az EU támogatásának segítségével, miként Csángliában az anyanyelv oktatását, úgy a helybeliekkel vállvetve Remetén is sikerül megvalósítanunk egy olyan példaértékû területrendezést, amely a faluban alapul szolgálhat a korszerû gazdaságok megteremtéséhez. Olyan mintagazdaságok létesítéséhez, amelyek a fiatalok számára a jövőjük megalapozását vannak hivatva biztosítani. Egyik megbeszélésem során egy magas rangú román diplomata végül is kijelentette: azt most már értem, hogy miért van szükség az apró kisparaszti földecskék összevonására, tagosítására. Az is világos, hogy egy ilyen projekttel nagy eséllyel lehet pályázni az EU-nál, hogy a megvalósítására komoly anyagi támogatást adjanak. Komlóssy úr, azt mondja meg nekem, hogy a mintaprojektet miért pont Gyergyóremetén akarja megvalósítani? Amire akkor így válaszoltam: Excellenciás uram! Hogy miért pont Gyergyóremetét választottam, akár tíz indokot is fel tudok Önnek sorolni. Ön csak egyetlenegy indokot mondjon, hogy miért ne ott valósítsuk meg ezt a Közép-Kelet-Európában egyedülálló kísérleti projektet. Mire ő elnevette magát, majd kijelentette, rendben van, támogatom a megvalósítását. A tagosítási projekt előterveinek elkészítése az egyik előfeltétele annak, hogy Brüsszelben az EU mezőgazdasági osztályánál eredményesen pályázhassunk a megvalósításhoz szükséges anyagi támogatásra. Munkatársaimmal együtt három éven át mind a mai napig csupán a saját időnk és költségeink terhére dolgoztunk. Igaz, ők svájciak, így ez éppen annyira természetes, mint ahogy az is magától értetődő, hogy egy ilyen, kifejezetten a faluközösségeket megtartani szándékozó projektet, mint a RALF-RO, Magyarországon a nagy garral beharangozott Szülőföldprogram illetékesei még csak figyelemre sem méltattak. Ami végeredményben érthető, hiszen a RALF-koncepció nem az úgynevezett nyugati befektetők és azok magyarországi mamelukjainak az anyagi érdekeit van hivatva szolgálni. Ennek dacára a RALF-RO munkatársaival még idén, az ősz folyamán egy konferenciát szeretnénk rendezni Gyergyószentmiklóson azzal a céllal, hogy svájci előadók bemutassák a RALF területfejlesztési koncepcióját, az Európa Tanács, valamint az Európai Unió mezőgazdasági bizottságainak a részvételével megadjuk a konferencia nemzetközi háttértámogatását, másrészt a lengyel, a szlovák, a magyar és a horvát szakemberek előadásain keresztül bemutassuk, hogy a RALF-koncepció kidolgozása és a kísérleti projektnek a megvalósítása Gyergyóremetén nem csupán az erdélyi vagy romániai problémák megoldására szolgálhat példaként, hanem egy olyan területfejlesztési projekt, ami az egész, úgynevezett volt szocialista Közép- és Kelet-Európát közelről érintő feladatok megoldásához nyújthat segítséget. Rákossy Botond kollégám eredményes munkája Remete földmérését illetően az az alap, amire a tagosítással kapcsolatban minden tervezési munkát a jövőben építeni lehet. Maradok szívélyes üdvözlettel: Komlóssy József, a RALF-projekt koordinátora.?
Köszönjük a levelet, a jó hírt, s ígérhetjük, a konferenciáról beszámolunk.
B. Kovács András