Riport: Bibarcfalva - az ébredező falu

2006. május 19., péntek, Archívum 2003–2007

Bibarcfalva közösségi elöljárói nem mondják ki egyértelmûen, de hangjukból, a mondatok közé kevert szavakból jól érződik, hogy némileg ,,a város?, Barót mostohagyermekének érzik magukat. Az érzést sok esetben nem egy sebtiben meghozott városi határozat vagy polgármesteri önkényeskedés, hanem törvények előírásai váltják ki. De ezektől eltekintve akad jó néhány olyan gond, amit már egy kis jóindulattal is orvosolni lehetne. A bibarcfalvi élet mégsem kudarcok sorozata: közösségi összefogással híd épül, új helyre kerül, és folytonosan hozzáférhető lesz a közforrás, és ifjúsági egyesület van születőben. Nem is rossz teljesítmény a nyolcszáz lelket alig meghaladó falutól.
Nő az adó, drága a szolgáltatás
Borsay Ferenc önkormányzati képviselőt nem kell sokat biztatni, hogy sorolja azokat a gondokat, amelyek mostanság igencsak foglalkoztatják a falut. A negyvenes éveit taposó mérnök röviden fogalmaz, néha-néha úgy tûnik, hogy fukarkodik a szavakkal.
- Az elmúlt hónapokban igencsak méltatlankodtunk egy-két dolog miatt, de sajnos csak ezzel maradtunk. Itt van például az ingatlan- és kültelekadó módosítása. A törvény előírásának megfelelően a közigazgatásilag a városokhoz tartozó településeknek az utolsó városi besorolásnak megfelelő illetékeket kell fizetniük, ami valójában azt jelenti, hogy megkétszereződik az adó. Eddig is fizettünk rendesen, úgy 60-70 lejt évente, de most közel 150 lejt kell leszurkolnunk a polgármesteri hivatal pénztáránál. Kérdem én, miért? Hiszen nem kapunk kétszer több használható úttestet, kétszer jobb közvilágítást stb. Hasonló a szemételhordás kérdése is. A személyenkénti havi 1,50 lejes díjat méltatlanul magasnak találjuk, több okból kifolyólag. Először is, mert a falusi gazdaságban nincs annyi szemét, mint egy városi környezetben élő család esetében. A papírt elégetjük, az ételmaradékot az állatok eszik meg, és mûanyag csomagolású terméket sem vásárolunk annyit, hiszen a szükséges dolgok egy részét mi magunk termeljük meg. Ráadásul a hulladékot nem is kell messzire szállítani, csak ide, a falu határáig, mert a baróti szemétdomb nem is baróti, hanem bibarcfalvi területen fekszik. Nekünk okoz kellemetlenséget évről évre, ha a szél földjeinkre hordja szét a szemetet, s nekünk kell mezei munka közben elviselni az áradó bûzt is. Nagy István polgármester úrnak és tanácsi kollégáimnak ezeket is figyelembe kellett volna venniük az illetékek megállapításakor, s akkor talán nem évi hetven lejjel terheltek volna egy négyszemélyes átlagos családot. Nekünk ez sok - fogalmazott Borsay Ferenc.
Pásztorválasztás és legeltetés
Az állattartó gazdák egyesületének vezetője, Benedek Dávid a napokban történt pásztorválasztásról számolt be.
- Még nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, megmozdult valami mifelénk. Történt ugyanis, hogy a pásztorválasztón több mint hetvenen vettek részt, köztük olyanok is, akiknek csak kevés állatjuk van. Véleményem szerint ez azt jelenti, az embereknek végre nem mindegy, hogy ki és mennyiért vigyáz jószágaikra. A pásztori munkára jelentkezők is szép számban voltak: a juhcsordát ketten, a hazajáró szarvasmarhákat hárman, a kint levő állatok őrzését ketten vállalták volna, így volt is, miben válogatnunk. Örvendetesnek tartom azt, hogy a juhpásztor megválasztásakor kishitûségünket sikerült némileg legyőznünk, bár az utóbbi években nem feltétlenül voltunk munkájával elégedettek, továbbra is bizalmat szavaztunk egy helyi embernek. Az általa ajánlott összeg megfelelő, a kilencvenezer lejes legeltetési díj mindössze ötezer lejjel több, mint tavaly, amiért minden egyes állat után hét kiló sajtot és egy kiló ordát ad.
Az emberek számtalan apró, de számukra igencsak bosszantó panasszal fordulnak az újságíróhoz. Egyikük arra vonatkozott, hogy elég sok bibarcfalvi gazda a legeltetési szabályok ellenére, mondhatni, egész télen kicsapta állatait a legelőre. Rákérdezek erre Benedek Dávidnál.
- Igen, ez tényleg így van. Törvények léteznek, de jó néhányan csak a saját érdeküket nézik. Megkértük volt Borsay Ferenc tanácstagot, hogy szóljon a polgármesteri hivatal illetékesének, jöjjön ki, s rója ki a tanácsi határozatban szereplő bírságokat, de nem történt semmi. Pedig a határozat betartása igencsak fontos lenne, hiszen a legelő tönkretevésén kívül - ez még akkor is tilos, ha magántulajdonban van - az embereknek is kellemetlenséget okoz. Panaszkodtak az óvónők is, hogy a juhsereg olyannyira feldagasztja az óvodába vezető út sarát, hogy ott alig lehet közlekedni.
Nehéz volt a román tétel
Az általános iskola igazgatójánál a kis intézmény helyzetéről érdeklődünk. Kiss László szívesen áll az újságíró rendelkezésére, de azért visszafogott, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy csak panaszkodni tud.
- Semmilyen megközelítésből nem rózsás a helyzetünk, de ezzel nem mondok semmi újat, így van ez más falusi iskolában is. Amikor 26 esztendővel ezelőtt idekerültem, még 130 diákunk volt, de az elmúlt evtizedek alatt a gyermekszám folyamatosan apadt, most még hetvenen sincsenek. Az eredményeink? Azzal nem túlságosan dicsekedhetem. A nyolcadikosok legutóbbi próba-képességvizsgáján román nyelv és irodalomból mind a négy diákunk ,,sikeresen? megbukott. Nem is akárhogyan: a legnagyobb jegy mindössze 1,90 volt. Persze, a székelyföldi diákok számára köztudottan ez a legnehezebb tantárgy, ráadásul a román anyanyelvû diákokra szabott feladatokat kaptak - de ez számomra csak kifogás. Valójában a tanulók és esetenként a szülők hozzáállása sem megfelelő, túlságosan könnyen, sőt, felelőtlenül viszonyulnak a tanuláshoz.
Építkezik a falu
A Román Fejlesztési Alapnál hídépítésre nyert pályázatról többször is írtunk. A kezdeményező bizottság elnöke Szabó Miklós, aki a közbirtosságot is vezeti. Szabó javaslatára beszélgetésünkbe bevonjuk Borsay Ferenc önkormányzati képviselőt is, aki bár választott funkciója miatt nem lehet tagja a kezdeményező bizottságnak, de ott van a közösséget érintő gond megoldásán szorgoskodók közt.
A tervek elkészítésével megbízott szé­kelyudvarhelyi cég elvégezte munkáját, s leg­később a hónap végéig a kivitelező is ismert lesz - adja hírül Szabó Miklós. A híd építésének sokan örvendenek. A Barót patakán túli, hetven hektárt meghaladó terület negyvenhét tulajdonosa csak akkor közelítheti meg szántóját Bi­barc­falváról gépjármûvel, ha a patakban kevés a víz, ellen­kező esetben Barót felé kell kerülnie, azaz tizenhat kilo­métert kell megtennie oda-vissza. Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy a gazdálkodók sok mindent vállaltak a sikeres pályázat érdekében. A 225 000 új lejes pályázat tízszázalékos önrészét nemcsak közmunkával váltották meg - értéke 16 000 lej -, hanem 5600 lej készpénzzel, és 6000 lej értékben faanyagot is biztosítanak. A közmunka során lapátolnak, földet hordanak, kavicsoznak, azaz mindent elvégeznek, amit a gépekkel nem lehet.
A vidékszerte nagy népszerûségnek örvendő közforrás már sok tekintetben nem felel meg az elvárásoknak, így kapóra jött az Országos Ásványvíztársaság igazgatójának, a baróti Nagy Józsefnek az ajánlata: ha társra lelnek a helyiekben, újat építenének. A partnerszerepet a közbirtokosság vállalta.
Szervezkednek a fiatalok
Tizennégy fiatal úgy döntött, hogy ifjúsági szervezetet hoz létre - tudjuk meg Bogyor Árpádtól. Az egyesület létrehozásához szükséges pénz egy részét bálok szervezé­sé­ből már előteremtették, de a nyár előtt nem valószínû a bejegyzése. Terveik sokrétûek: a sajátos teendők mellett a kultúra, sport, környezetvédelem és szociális feladatok terén mûködnének. Leginkább ez utóbbi üti meg a fülem.
- Szociális téren? Mit értetek ezalatt? - kérdezem. A fiatalember egy pillanatra zavarba jön. - Elsősorban az öregekre gondoltunk, akiknek szívesen segítenénk azokban a munkákban, amelyeket egymaguk nehezen tudnak elvégezni. ?sszel és télen fát vágnánk, máskor pedig a takarítást és a ház körüli tennivalók egy részét vállalnánk át.
*
Magad uram, ha szolgád nincsen! - cselekszenek a népi bölcsesség szavai szerint a bibarcfalviak. Ennek már, ha nem is látványos, de jól kitapintható jelei érzékelhetőek. A kis erdővidéki falu nem egy elveszett közösséget dajkál: jövője is lesz, ha népe kitart. Valami azt súgja, ezzel nem lesz gond.
Hecser László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép