A parlament egyre erősödő, bosszúvágy, törleszteni akarás és sértődöttség, gőg ,,ihlette" vitái túlmutatnak önmagukon, és valami igen-igen elképesztő és szomorú dolgot jeleznek az egyre élesedő megosztottságon és az ország ,,politikai" kétfelé szakadásán túl. (Elvégre ez még önmagában nem szokatlan, erre másutt, így például a szép Magyarországon is vannak már ,,előremutató" példák…)
A megosztottságot Traian Băsescu személye, kamarillapolitikája (Divide et impera — oszd meg és uralkodj!), populista szövegei és felháborító nyilatkozatai gerjesztik. Băsescu ötéves uralkodása bizonyítja: létszükséglete az állandó bünbak-, illetve ellenségkeresés, erre azután politikai ellenségei rá is tesznek egy lapáttal. Hívei a zsugorodó kormánypártból pedig elvakultan védik.
Most épp az egykamarás parlament ötlete borzolja a kedélyeket. Az államfő szerint a közelgő elnökválasztás napjára kellene időzíteni egy népszavazást is arról, hogy mi a ,,tisztelt nép" véleménye minderről. Feltehetőleg a román politikai életben időről időre felmerülő elképzelésnek vannak előnyei is, hátrányai is, míg a szintén Băsescu által kezdeményezett egyéni körzetes szavazati rendszernek is voltak. A parlament jelenlegi botrányos működése csak a hátrányait láttatja.
Aztán az új politikusok egészen egyszerűen nem ismerik a házszabályt, nem jól ismerik az alkotmányt, s ez időnként elkerülhetetlenül kalamajkákhoz vezet. Itt van Roberta Anastase esete. A házelnök nem tudja (!?), hogy ha tíz perc felszólalási idő áll egy politikus rendelkezésére, s nem akarja abbahagyni nagyáriáját, egyszerűen meg kell vonni tőle a szót — azaz a házszabály értelmében ki kell kapcsolni mikrofonját. Nem tudta, nem vette figyelembe? Mindenesetre, a román politika csillaga, Elena Udrea turisztikai miniszter a maga védelmében tíz perc helyett negyvenhárom percig beszélt, ellenfeleit ostorozva, ezek után pedig a vele láthatólag rokonszenvező (?) házelnök asszony egészen egyszerűen berekesztette a vitát. Mert azt sem tudja, hogy erre nincs joga, ő csak az ülést vezeti. Az ellenzék dühödten most harmincnapos eltiltását követeli, nem válthatják le, noha botrányt botrányra halmoz, mert a házszabály értelmében csak az a párt hívhatná vissza, amelyik jelölte, és a demokrata-liberálisok természetesen maximálisan elégedettek teljesítményével. Udreát sem menesztik, noha botrányos viselkedése és átláthatatlan korrupciós ügyei most már kimondottan ártanak a párt megítélésének. Ő pedig hősnek képzeli magát. Ami nyilván csak a fránya igazság egy része, a másik részét a mesebeli kisegér lopta el, és most menekíti…
