
A termelői csoportra mint szervezeti formára alighanem nagy jövő vár. Most tûnt fel a mezőgazdasági jogszabályokban, és alapvetően azt a célt szolgálja, hogy uniós pénzeket lehessen lehívni általa. Románia legnagyobb gondja ugyanis nem az, hogy az unió most és a jövőben nem kínálna elegendő, agrártámogatásra fordítható pénzt a számára - hanem az, hogy egyelőre képtelen azt felhasználni. Felkészületlensége az integrációra főleg abban mutatkozik meg, hogy a térítésmentes vagy részben térítéses, kedvezményes hiteleket nincs, akinek odaadni, mert az elemi feltételeket sem teljesítik az arra áhítozók. Az unió érthető módon a fejlődőképes egységeket, társulásokat támogatná szívesen - az ennek bizonyítékát nyújtó termelőkben azonban az ország módfölött szûkölködik.
Mi fán terem tehát, és milyen kritériumoknak kell megfelelnie a termelői csoportnak? - kérdeztük Dorel Banu aligazgatótól, a kifizetéseket eszközlő megyei hivatal vezetőjétől és a lapunk hasábjairól jól ismert külső munkatársunktól, Incze Pétertől, a Szarvasmarhatartók Megyei Egyesületének elnökétől. Előrebocsátjuk, Incze Péter éppen egyes helyi egyesületek termelői csoporttá alakításán dolgozik, hogy ezáltal Sapard-segélyhez juttassa a legígéretesebben fejlődőket.
Az összefogás előnyei
Dorel Banu arra panaszkodik, nehéz az információt falura eljuttatni, s ez oda vezetett, hogy valósággal megbénultak a vidékfejlesztési programok, amit az unió is több ízben az ország szemére vetett. ,,Felkészültek vagyunk a jogi szabályozás dolgában, de a gyakorlat még sántít, megfelelő anyagi alapokkal nem rendelkezünk. Így rémhírek kelnek szárnyra?, mint például, hogy a háztáji tehéntartást betiltanák. A termelői csoportok szervezésére tett kísérlet volt Felső-Háromszéken egy búzatermelői társulás létrehozása, mely azonban kudarcba fulladt. Máig nem mûködik egy sem a megyében. (Ez, mint látni fogjuk, mára nem egészen igaz.)
- Az embereknek meg kell érteniük, hogy társulni kell, mert az unió inkább a társult termelőket támogatja, nem az egyénieket. Az egyén a területalapú támogatást kapja, valamint az ártámogatást, de a nagyobb összegeket azoknak osztják, akik összeállnak, és együtt kérik: a csoportok, a partnerségek, a vidékfejlesztési jelentőségû vállalkozások, melyek a mezőgazdaságon túl turizmus- és falufejlesztést, munkahelyteremtést, szakmai diverzifikációt, orvosi rendelőt, infrastruktúrát stb. is jelentenek.
Az egyesület és a termelői csoport között Banu szerint elvi különbség van:
- Az egyesület érdekvédelmi szervezet, árakat harcol ki például, de nonprofit alapokon áll. (Ennek ellenére hasznot hajt tagjainak, s komoly szaktudás kell a vezetéséhez.) Egyesületekkel rendelkezünk, viszont tevékenységük sokszor akadozó, a kezdeti lelkesedés után gyakran megtorpannak, amikor nehézségekbe ütköznek. A termelői csoport viszont olyan jogi személyiséggel rendelkező szervezet lenne, melynek alkalmazottai vannak, akik a termékek raktározásával, csomagolásával, elemi feldolgozásával foglalkoznak, és fő gondjuk azok értékesítése, a piackutatás, feldolgozókkal az alku megkötése. Saját profitjukból élnek meg. A termék marketingjét és a szervezet menedzsmentjét külön alkalmazottakra kell bízni, ezáltal a feladatok számon kérhetők. Minden termékre külön létrehozható ilyen csoport: húsra, tejre, növényi kultúrákra. A gazda gondja tehát csak maga a mûvelés és állattenyésztés marad, minden egyebet átvesz a csoport. Az unió olyan pályázatokat hirdet, melyeket társult termelők tudnak megnyerni. Egy ötventehenes istálló nem építhető meg az udvaron - hogy az említett témára visszatérjek. Egy takarmányraktár sem építhető ott meg, a megkövetelt szennygödrök sem. A mezőgazdasági kistermelő a termelői igazolvány birtokában kiáll a piacra, és eladja, amit behozott. A nagykereskedelmi piacra azonban már csak a nagyobb egységeknek, üzemeknek és társulásoknak lesz bejárásuk.
Banunak arra, hogy a pártehenes kisgazda hogyan kapaszkodhat meg az új viszonyok között, van egy érdekes példája:
- A falu kijáró csordája jön este a legelőről, a tehenek fülében mikrocsip, azaz tudni, melyik kié. És ha a faluszélen fejőház várja őket, ahol van fejőgép, gyûjtőtartály, behûtési lehetőség, akkor ott már egy nagyobb feldolgozóval is lehet felvásárlási szerződést kötni, s a kisgazda teje is bekerülhet a nagykereskedelembe. Ezáltal a falu csordája egyben maradhat, ezt egy termelői csoport szavatolhatná. Mely csoport pályázhat fejőház felállítására is például.
Kendőzés nélkül
Incze Péter - bár a háromszékiek főleg lapunk gazdarovatában megjelent nagyszámú cikkéről, tájékoztató írásáról ismerhetik - gyakorlatilag is szervez, az alábbiakban ezért két, ún. terepre járó ember beszélgetését kapja az olvasó arról, amit egy kiélezettebb kérdésfelvetés hozhat felszínre egyesületi életről, termelői kultúráról és kultúrálatlanságról, a társulási hajlam morális és gazdasági alapjairól. Új megvilágításba kerül az egyesületi és termelői csoport közti különbség is.
- A sorozat a gyarapodó gazdákra összpontosítja figyelmét, akik gyakorlatában megjelentek a tőkés termelés ismérvei, s a bérből élő szemével nézve bizony számottevő összegeket forgatnak, tíz- és százmilliókról van szó. Ez a réteg tíz-tizenöt évi önálló gazdálkodás után eljutott arra a pontra, hogy termelvényei értékesítése, üzleti biztonsága megszilárdítása végett kiszámítható piacot kér. Úgy érzi, vaktában termel, ki van szolgáltatva a véletlennek.
- Szembeszökő volt számomra is, hogy egyik oldalon azt írom: két évre elvállaltam a szarvasmarhatartók megyei egyesületének elnökségét, de arra kérem a hatvan helyi egyesület elnökeit, legalább annyit tegyenek meg, jelentsék be a megyei irodán a bikaborjak számát (sírnak ugyanis, hogy alacsony az ár, és én vevőt hoznék), a másik oldalon meg a riportban azt állítja valaki: megfizetne egy olyan személyt, aki eladná, amit termel! No, de nekem három egyesület jelzett vissza mindössze. Így nem jutunk egyről kettőre.
- Nem pont az önkéntességgel és a nonprofit jellegben van-e a hiba, nem az húzza-e vissza az egyesületeket? Dorel Banu azt állítja, a termelői csoportok haszonelvû egyesületek lesznek?
- Az egyesületi és alapítványi törvény (2000/26.) alapján nem lehetett korábban egyebet létrehozni, ezért indultunk el ezen a vonalon pár évvel korábban. A termelői csoport új fogalom, most vetették be. A nonprofit jelleg különben nem azt jelenti, hogy például eladást nem valósíthat meg, hogy év végén részesedést nem oszthat. Az egyesületek ma is számlával adják el tejét Bükszádon, Barátoson, Illyefalván, Bölönben. Most szabályozták jogilag, hogy az egyesületek kérhetik, ismerjék el őket termelői csoportnak, és ezen dolgozunk pillanatnyilag.
- De az egyesület nem fizetheti személyzetét?
- Nem tudom, ezt honnan veszi, különben nem igaz. A vargyasiak vettek fel három személyt, a barátosiak is külön tejcsarnokost tartanak.
- Az elnökök is kapnak valamit?
- Még az hiányozna! Mert így is olyan hangulat uralkodik nálunk, hogy! Azért is nem próbálnak többet tenni, mert a falu száját nem lehet kiállni! Mindig van, aki azt hiszi és terjeszti, hogy abból akar meggazdagodni valaki. Nem adok nevet, egy faluban most hoztak létre egy tejcsarnokot, hogy közösen adhassák le a tejüket, és ezáltal jobb árat kérhessenek érte, hûtőtankjuk van ott - nos, elszomorító kampány indult a vezető ellen, saját testvére is haszonleséssel vádolja. Egy közeli faluban egy fiatalabb elnök már dacosabb. Azt mondta: a hátam elbírja! Ilyen tekintetben is edzett emberekre van szükség.
- Ön a megyei elnökséget ingyen látja el?
- Én ingyen. Feldobtam a Daciámat, de a benzinköltséget sem tudom rendesen elszámoltatni? Önkéntes munka, ,,hazafias?? Az egyesület nyert volt annak idején egy Phare-pályázatot, abból az Asimcov székházában szép irodát rendeztünk be modern irodai felszereléssel. A közgyûlés úgy határozott, hogy tehenenként a gazdák fizessenek évi húszezer lej tagsági díjat, hogy legyen, miből fenntartani. Telefonszámla, villany stb. Nos, ezt sem tudtuk mind behajtani.
Kérdés, hogy ez meddig mehet így. Nyíltan gazdasági alapokra kell helyezni az egész tevékenységet, ebben a termelői csoportokra és szigorú munkaszerződésekre alapozás sokban segíthet.
Nem mintha a termelői csoportok kérdése teljesen tisztázott lenne. A szakember visszásnak látja, hogy a minisztériumi szabályozásban már három tag alapíthat bármely ágazatban ilyen csoportot, ha éves közös pénzforgalmuk eléri a tízezer eurót. Azt kell hát aktákkal igazolni, hogy kb. 350 millióra adtak el közösen árut - azt a feltételt teljesíteni pedig nem lenne nehéz. Az uniós szakbizottság viszont a Sapard-programot most egészítette ki egy új fejezettel, melyben alapfeltételként a termelői csoportot akkor támogatja, ha az legalább százötvenezer eurós pénzforgalmat bonyolít le - mely már hatalmas összeg, és nálunk kevesek számára elérhető. A minisztériumban tehát kijárható a termelői csoporti elismerés évi 350 milliós forgalom mellett is, a Sapard azonban a pályázati pénzek odaítélésénél ennek tizenötszörösét kéri.
Az ellentmondás feloldható, ha nem emelik olyan magasra a mércét, legalább a több évig tartó átmeneti időszakban. Ha nem akarják a társulásokat csírájukban megfojtani, akkor előbb a kezdeményeket kell felkarolni.
- A túlhajtott követelménynek nálunk csak három egyesület tudna megfelelni, a vargyasi, a bölöni és a középajtai, most ezeket alakítjuk át. Sőt, további feltétel, hogy ezek egymillió liternél több tejet adjanak le évente, és a fejőstehénlétszám 350-re rúgjon legalább!... Nálunk sok falunak nincs összesen ennyi tehene. Ott hogyan alapíts termelői csoportot? Nonszensz.
Sertéstenyésztő szövetkezet
Hogy valami vigasztalóbbat is mondhasson, egy új próbálkozást említ Incze Péter, a sertéstenyésztő szövetkezet szervezését. Az egyesületek és termelői csoportok mellett ugyanis a nálunk dívó nagy anarchiából és rendetlenségből ezek a formák jelenthetnének kiutat, pl. Magyarországon nagy lendülettel mûködnek már.
- A most induló sertésztenyésztő szövetkezetbe a megye hatvan gazdája iratkozott be, szabályos gazdasági tevékenységet folytat az új szövetkezeti törvény alapján. A lényeg, hogy a disznóhús átvételi ára az ún. EUROP-szabályozás szerint más-más lesz. Minden betû más minőségi osztályt jelent, az unióban csak az E és U osztállyal foglalkoznak, a mi zsíros disznóink sajnos főleg a ROP-osztályokba sorolhatók csupán. Az E osztályban a színhús 55 százalék fölötti, az U osztályban 55 és 50 közötti. Itt nyilván fajtajavításra van szükség, mert a nálunk most elterjedt nagy fehérrel minőséget előállítani nehéz. Pláne, ha azt nem megfelelő módon takarmányozzák. Konyhai moslékkal és apró pityókával soha az E és U osztályokba bekerülni nem lehet. Van még az országban pár sertéstelep, ahol ipari keresztezéseket végeznek, azok adnának el elválasztott malacokat. Ott van például a perisi vagy a lécfalvi, bár az utóbbival nemigen lehet tárgyalni, valami miatt olyan zárt és elutasító. Még jobb külföldről behozni, mert az onnan behozott 20-25 kilós malac olcsóbb, mint nálunk a tízkilós, mindkettő kb. 1,8 millió lejért szerezhető ugyanis be. A külföldről behozott ráadásul genetikailag kifogástalan. Tárgyaltunk a takarmányosokkal is, azok belemennének abba, hogy ha a jogi procedúra lezárul, és a szerződést megkötik, a takarmányért csak akkor kelljen fizetni, mikor a hús értékesítésre kerül.
Megjelent tehát a megyei láthatáron az új szövetkezet - mely kizárólag a gazdasági alapokra helyezkedik, s ezért funkcionálisabb modellnek ígérkezik. Érdemes ráfigyelni.
B. Kovács András