,,Ott sehol nem találni cirill betűn kívül mást. Helységek megnevezése, különböző hivatalos okmányok (igazolványok, tablók, diplomák stb.) csak ukrán nyelvűek. Magyar szót még lehet hallani, de látni, azt nem, és ha eltűnik az írott magyar szó, ritkul a beszéd is, és lassan eltűnik" ― írja, és így folytatja:

,,Beregszász vidékén több napot töltöttem Bene község lakói között. A polgármester magyar, a falu lakói is többségükben magyarok. A községházán van egy helyiség, ahol adományokból összehozott könyvtár működik. A matektanárnő az önkéntes könyvtáros. Elmondása szerint gyermekek és felnőttek gyakran keresik fel a könyvtárat. Igénylik a magyar betűt, a leírt szót, de kevés könyvük van."

Damó Gyula a továbbiakban felhívással fordul elsősorban a nyugdíjas pedagógusokhoz: a nélkülözhető szépirodalmi könyveket, versesköteteket helyezzék el egy dobozba, és telefonáljanak a 0267 374 316-os számra, mondják be címüket, a becsomagolt könyvek számát. Damó tanító úr személyesen keresi fel az adományozókat, Kisborosnyóra szállítja a csomagokat, ahonnan majd eljuttatják Kárpátaljára.

A könyvgyűjtési akcióba, természetesen, bárki bekapcsolódhat. A gyűjtés kezdeményezője felhívja a figyelmet, hogy tankönyveket ne gyűjtsenek, mert a kárpátaljai iskolákban ezek használata tilos.

Damó Gyula postacíme: 527 041 Boroşneul Mic ― Kisborosnyó, Judeţul Covasna ― Kovászna megye.

(sylvester)