Sok más baj mellett szakszervezeti megmozdulásokkal, tömegtiltakozásokkal kell megküzdenie a kormánynak, ugyanis mind az alkalmazottak, mind a nyugdíjasok elégedetlenek. A szolgáltatások, lakásfenntartás, gyógyszerek ára oly mértékben emelkedett, hogy a fizetésből, bérből vagy nyugdíjból élők számára igen nagy megpróbáltatást jelent a számlák kifizetése, vagy idősebb korban, mikor már megroskadt az egészség, a részben térítéses, részben nem, alkalomadtán egy-egy csoportnak ingyen járó gyógyszer beszerzése. És jogaikat, túlórapénzt és versenyképes felszerelést követelnek a pénzügyőrök is, jó lenne, ha Sebastian Bodu, a főfinánc és Sebastian Vl?descu, a pénzügyminiszter nem kezelné felületesen elvárásaikat, hisz eme alkalmazottak épp azon a területen segíthetnék a hatóságokat, ahol nem kicsi a gond: anyagilag is megbecsült munkájukkal valójában az államkincstárt gyarapítanák, ami bizony ráférne erre az országra.
Az alkalmazottak felháborodása jogos, az átlagbér 240-250 euró közötti, kicsit emelkedő tendenciát mutat, de nem olyan mértékût, mely a napi létet könnyítené, ebből is igen szûkösen lehet megélni, az átlagnyugdíj - az év eleji 9,3 százalékos pontértékemelés ellenére is - jelentősen a 100 euró alatt marad, ami még vegetálásra sem elég. A szemmel látható, elképesztő nyomort vagy épp a tisztességes élet peremén való megkapaszkodás drámáját nehezen értik meg országnagyaink, akik tízszer, hússzor akkora havi jövedelemből élnek - az adófizetők pénzén -, s akiknek nem 10 millió lejből kell kifizetni a 2 500 000 lejes gázszámlát, az 500 000 lejes villanyszámlát, a 300-400 000 lejes közköltséget, 200 000 lejes kábeltelevíziót, 250-300 000 lejt a telefonra, 1 200 000-1 300 000 lejt a gyermek étkeztetésére és iskolán belüli sport-, tánc-, idegennyelv-óráira, a délutáni tanítónő fizetésére, s most, a vakáció kezdetén törheti a fejét, honnan szedje elő a gyermek vagy gyerekek nyári ötnapos táboroztatására a mostanában szokásos minimum 2 500 000-3 000 000 lejt. Olyan elképesztő különbséget kreáltak a magas rangú köztisztviselők, honatyák, miniszterek, államtitkárok, központi intézmények igazgatói és a kisemberek havi jövedelme között, hogy e kiválasztottak fel sem fogják, mit jelent 70, 80, 100 millió helyett 10-15 millióból megélni, vagy havonta 3-3,5 millió nyugdíjat úgy osztani-szorozni, hogy a tisztességben megőszült, egy életen át dolgozó ember méltóságán ne essék csorba.
Elfajultak, aránytalanná váltak az életlehetőségek az országban, akinek módja van rá, s pofája hozzá, az árvízen keres, más a madárinfluenzán, a ferőtlenítőszereken vagy a Tamiflu nevû gyógyszeren, de milliárdokat szórnak szét fölösleges dolgokra, csak épp egy-egy válsághelyzetet képtelenek amolyan jó németes pontossággal kezelni. Mert kéz kezet mos, amit lehet, ellopnak, olcsóbbal és hatástalanabbal helyettesítik, s a nagy lopásokban, meggazdagodásvágyban, balkáni szervezetlenségben a nullpontra zuhant az állam tekintélye. A sajtó, főleg a televízió, a pucér nyomort mutogatja, hogy borzadjunk, miként élnek honfitársaink a rendszerváltás után tizenhat évvel. A hatása meg is van: szomorúan állapítjuk meg, ott vagyunk ma is, ahol a part szakad.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.