A háromszéki faluban első alkalommal megszervezett táborban részt vevő képzőművészek — Bob József, Diénes Attila, Gáspár Gyula, Krizbai Sándor, Miklós Árpád, Schneller Mária, Szabó Zoltán Judóka, Uta Heinecke, Ütő Gusztáv, Varga Welter Júlia, Zirczi Judit — egy-egy munkáját mutatták be a szentgyörgyi közönségnek. Az alkotótábor fő szervezője a budapesti, tizenegy fős MAMÜ Társaság, Marosvásárhelyi Műhely vagy Ma Születő Műhely Társaság, miként Ütő Gusztáv magyarázta a kiállítás megnyitóján, mely inkább tárlatvezetésbe hajlott. Többnyire olyan művészekről van szó, akik a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években a marosvásárhelyi művészeti líceumból indultak, majd kitelepedve létrehozták ezt a társaságot, amelynek természetesen vannak itthon maradt tagjai is.

A Tájmisztika név Krizbai Sándortól, a MAMÜ elnökétől származik, ez ,,valamilyen módon Isten keresése misztikus környezetben" — fogalmazott Ütő, hozzátéve, hogy mindenik munkában van egy ,,valamelyest reális és felismerhető tájrészlet, mely a külső valóságnak a művészre gyakorolt hatását jelenti, és a többi, ami esetleg már elvontabb, már értelmezése a tájnak, az a művészben rejlő misztikum, kreatív vonás".

A képek között látható egy — Zabolán már felállított — szobor vázlata is (Jákob lajtorjája), Diénes Attila munkája. Expresszionista, szürrealista, animációs elemekre építő ábrázolásmód keveredik, a csoport egyik nem erdélyi származású tagja a Kelet-Németországban született, Budapesten érettségizett, most Ausztriában élő Uta Heinecke, aki tökéletesen beszél magyarul, s ,,csatlakozott a transzszilvanista gondolathoz, és az egyik legbátrabb munkát hozta létre, amelyben valós zabolai elemeken túl, ha kontűrösen is, de önmagát is ábrázolja" — vélekedett Ütő Gusztáv.