Gyarapodó magyarokRiport: Ipar és föld között

2006. május 31., szerda, Archívum 2003–2007

Mint akibe ördög bújt
Ipari munkahely és föld között ingázni - ez volt a sorsa a pákéi Ördög Józsefnek, s bár ma 27 éves kisebbik fiának sorsa merőben elütő társadalmi erőtérben alakul, e kettős szakmai kötődés és a két egzisztenciális alapra támaszkodás megismétlődni látszik az ő pályáján is. Igaz, annak idején az 1942-ben született és az ötvenes évek végén munkába álló idősebb Ördögnek a kollektivizálás és a falu élete radikális felforgatása, a tulajdonviszonyok erőszakos átgyúrásának kényszere szabta meg az útját. Kiútkeresése emiatt inkább úgy folyt le, hogy nem ő választott, hanem az út választotta őt - fia esetében ez már fordítva történik. Persze, a boldogságra nincs recept. Idősb Ördögnek annak idején a proletársors és az állami alkalmazás méretett ki - a polgári szabadságtól mindkettő meglehetősen messze eső kategória volt -, fia a viszonyok viszonylagos szûkössége folytán pedig mai szabadságát mint túlságos magára utaltságot akár sokallhatja is -, tény marad viszont, hogy a különbség alapvető és elvi, bár az elégedettség és elégtétel szubjektív mércéjével mérve az egyéni értékrendben ismételten megfordulnak a dolgok. Hogy egy hosszú élet küzdelmessége után pont az a viszonylag elégedettebb, akinek az örökös helyben topogás, a folytonos újrakezdés, a rendszerváltások által eltékozolt pálya jutott, és az az elégedetlen, aki előtt mégis egy kibontakozás lehetőségének ígérete áll.
Mester és mesterség
A főútról letérő, a mezőre kifutó nevesincs mellékutca legvégén lakik a pákéi faluszélen a 64 éves Ördög József, s udvarához oldalt hozzátoldott kis fûrésztelep jelzi, hogy a gépektől és vállalkozástól nem idegenkedik a házigazda. A kapu elé gördített, félméteres átmérőjû rönkök azt az anyagot tartják kézügyben, melyet székely ácsként egy életen keresztül faragott, s mely íme, nyugdíjas éveire is elkísérte, a gatter mellé leparkolt traktor pedig azt az igyekezetet, mellyel az ősök jussát visszakapva a földmûveléshez látott.
Öt éve nyugdíjas mesteremberről lévén szó, mielőtt az új időkre térnénk, vetünk egy pillantást a múltba. A dolog annál is indokoltabb, mert sikerként megélt fordulataival önbizalmat adott a rendszerváltáskor alig ötvenes férfinak ahhoz, hogy kipróbálja az önálló gazdálkodást is.
- Két nagyon jó munkahelyem volt, megbecsültek. Megkezdtem az IFET-nél (állami erdőkitermelő és szállító vállalat) mint ács, és folytattam a vizeseknél mint karbantartó. ,,Agent hidro?. Nagyon jó posztom volt, igaz, aki egyszer megkért, én mindenkinek segítettem. Úgy tanultam a mesterséget, hogy gyermekkoromban Réman Zsiga bácsiék itt ácskodtak Pákéban, s engemet megfogadtak lóval. Mert édesapám korán elhalt, s én már 12 évesen kellett hogy dolgozzam. Én ott a plenkácsot a kezembe vettem, ott faragtam, s azt mondja egyszer Zsiga bácsi: ,,nézd, ez a gyerek milyen egyenesen farag?! Na, ott aztán hárman barátokkal csoportot alakítottunk, s feketén bédolgoztunk, ahová lehetett. Később az IFET-nél hosszú házakat és hidakat építettünk, Drunek volt a főnök Kézdivá­sárhelyről. Gyulafalván a víz elszakított egy hidat, még a betont is elnyomta. Na, mi ott építettünk egy 33 méteres hidat a kisvasút alá, háromnyílású híd volt, 11 méter egy bolthajtásos nyílás. Sprengold-gerendából, 40-szer 40-esből, azt kézzel faragtuk, pedig a gatter megvolt már, de Drunek igazgató így látta jobbnak. Három gerendát tettünk egymásra, olyan komoly munkát végeztünk. Mikor a vonat a próbautat tette, ,,na - azt mondja az igazgató -, álljunk bé alája, mert ha véletlen bé talál szakadni, úgyis a tömlecben fogunk kikötni?. De átment óvatosan a kisvonat, a híd meg sem hajlott. Na - azt mondja -, jól van, most prémiumot fogunk kapni! Átmentem mint munkás a vizesekhez (állami mederszabályozás - szerk.). Ácsmesterként, mert akkor épültek az irodák. Volt egy mester, akinek a keze alatt dolgoztam: egyszer az igazgató, Toma Nicolae meglátja, hogy a kofrácsokat (zsalu - szerk.) igazítom. A fundamentum meg volt öntve, méregetem a kofrácsot, hát nincs jól. A vas belé volt téve, de a kofrács nem állt jól. Az igazgató figyelte. Felrakjuk a csentúrát (falöv - szerk.), már fölért jól, akkor azt mondja a mesternek: ,,Maga legyen szíves a salopétát cserélje meg Jóskával, adja át neki a mesteri posztot.? Na, megharagudt rám a mester, mondom, ne haragudj rám. Nekem az iskolám nem volt meg, de a mestert helyettesítettem. Mikor elvégeztük, kijöttünk Borosnyóra, az állomás mellé nagy raktárt építettünk, ott már én raktárnok, csoportfelelős, minden voltam. 35 évet dolgoztam állami szolgálatban, négy éve jöttem nyugdíjba. De mikor a fiamnak állás kellett, azt mondta Toma: holnap hozd be!
Mindennek nekifogtam
Az udvaron szétszórt, rozsdaette vasalkatrészek arra vallanak, a gazda nincs híjával az invenciónak. A székely ezermesterséget sokan a kontárság eszményített változatának nevezik, eljárt fölötte az idő - mondják -, ideje józanabbul szemügyre venni a mítoszok e nemét, s bár nyilván kényszerhelyzet szüli általában, a leleményesség hajlama és a kitörés vágya, a pozitív erkölcsi töltet mégsem tagadható meg tőle. Pontosan az új átmeneti korban - de átmeneti, amolyan köztes állapotot képvisel Kelet és Nyugat, hagyomány és modernizáció között geopolitikailag és társadalomfejlődésileg már évszázadok óta az egész földrajzi övezet! - jött el megint az ezermesterség ideje és felvirágzása, ezúttal azzal a többlettel kiegészítve, hogy az erőltetett iparosításnak egy haszna okvetlenül volt: szakmai alapismeretekkel és készségekkel ruházta fel a kényszerproletariátus nagyobb részét.
- Öt és fél hektárt örököltem, most vettünk még egy hektárt, hat és fél lenne hát, s kezdetben még béreltem is, összesen 17 hektáron gazdálkodtunk. Második évben, talán a visszaadás után, a pityóka oly jól fizetett, hogy egy traktort és egy pótkocsit tudtam venni. Hovatovább aztán visszafelé mentünk, nem előre haladtunk. Az ekét én javítottam - mutatja a hiányzó lapot, amit maga szerelt bele -, a pergetőt nem. Megvettem a szénaösszeverőt, és csináltam permetezőt. Mikor visszakaptuk a földeket, Botos Árpi, én s egy kollégám, hárman mentünk, hogy permetezzük le a pityókát. Csináltam egy kézzel húzós permetezőt, a bidont (kanna - szerk.) meg kellett emelni, kézi pumpát szereltem rea, egyik húzta, a másik pumpálta, a harmadik priccolt vele. Lejártunk egy hektárt, bizony elfáradtunk. Na - mondom -, jövőre, ha megérem, lóval fogjuk húzatni. Meg is csináltam a lóval húzatóst. Elterjedt mindenfelé, még most is van belőle a környéken. Jöttek, nézték, ellopták a tippet - kacagja el magát. - Hat sort vitt egyszerre, ügyesen fel volt szerelve, a kerék hajtotta, előbb szijúval, aztán láncátvitellel. Aztán áttértem a traktorra, az most tizenkét sort viszen. Csináltam forgácshúzót is - teszi hozzá, s erre különösen büszke. - Előbb volt egy gyalu, avval meghúztuk. Taszítottuk, nagyon nehezen ment. Aztán villanyra kapcsoltuk. Nem én voltam az első, itt, Pákéban Ugronnai bácsié volt a legelső forgácshúzó. Elmentem hozzá, mert nem voltam biztos abban, hogy a kés, amelyik húzza a vonalat, elöl van-e feltéve vagy hátul. Hát Lajos bácsi azt mondja, nehéz lenne kibontani, nem tudja megmutatni. Én ellenkezőleg találtam tenni, pont hátul, de sokkal jobban jártam, mert elöl örökké lökte volna fel a kést.
A nagy teljesítmény a villamos keretfûrész, a gatter felszerelése volt, azt méltán rátermettsége bizonyítékának tudhatjuk be. Erről bővebben alább, előbb még pár szót a mezőgazdálkodásról.
- Pityóka mellett búzát, árpát, zabot is termesztettünk. Felhasználásra is, állatokat neveltünk. Volt disznó a háznál, még negyvenöt is, kevesebb is. Most talán nem engedik majd, de utóbb alig tudtuk eladni, olyan gyenge ára lett, majdnem reafizetéssel jöttünk ki. 2002-ben. Szentgyörgyre béadtuk a Casalcónak, intéztünk valami szubvenciót, na akkor megúsztuk a reafizetést, de nem jöttünk ki valami jól. A pityókát is folytattuk, a tavaly csemeltünk meg az árvíz végett, a rozsda is hamar megütte? Azelőtt való évben pedig alig tudtuk kétezer ötszáz lejben elnyomni valahogy kilóját. De háromszor válogattuk újra! Úgyhogy visszamondtam a bérelt földeket is, elég nekünk, ami van. Igaz, közben a fiunk, aki szintén csinálta, másra állt rá. Foglalkoztunk bikaborjúval is, az is leállott, nincsen most ára. Most csak két hét hónapos növendék van, tehénkék. Ha tej van, az már az eleség fele - így szokás mondani. Volt tehenünk három, vittük a tejet a csarnokba. De keveset fizettek. Az utolsó megbetegedett, kezeltük eleget, de csak le kellett adnunk egy felvásárolónak. Bellérek, küldik külföldre.
A legelő megcsonkítása
Ördög József nyolc éven keresztül tanácsi képviselő volt, a Barátos községi tanács tagja, új mandátumot azonban már nem vállalt, s ennek története van:
- Leszakítottak a pákéi legelőből tizenhat hektárt, de nem igazságosan. A gyûlésen fel volt dolgozva, hogy a földek kiosztása után maradt pluszföld, a pákéi tehenek azon a pluszlegelőn is jártak. Harminchét hektárról telekkönyv is van, a többiről nem volt. Nyolcan voltunk a tanácsban, elismertük, és beléegyeztünk, hogy akik nem kaptak földet, azoknak a többletből osszanak, azt szakítsák le. Le is szakították, de nem ütte, és hozzányúltak a 37 hektárhoz is, abból is elvettek tizenhatot, s most maradt összesen huszonkettő. Nem elég a falunak, persze. Mi a papírt kiböngésztük, hamisan volt megcsinálva. Előttünk egyféleképpen lett feldolgozva, mikor átírták, módosítottak rajta. Mintha mi beléegyeztünk volna, hogy a 37 hektárból is szakítsanak le. Mikor ez megtörtént, én félreálltam. Mondom a polgármesternek: ,,Istvánka, hogy történt?? ,,Hát ti határoztátok el!? Tőlem meg a faluban kérdik, még a komámné is: miért egyeztem belé... Na, mondom, koma, gyere, csináljunk egy papírt, miről is volt szó a tanácsülésen, s lejártuk mind a nyolcat, aki jelen volt. Mind azt mondta: arról, hogy a pákéi legelőről leszakítanak, arról szó sem volt! ,,Légy szíves, írd alá!? Mind aláírták. A lelkiismeret bántott, ott voltam, s még a szemembe is mondják! Na jó, béadtuk a tanácshoz, bé a prefektúrára, fel Kézdivásár­helyre a bíróságra. Két éve küldözgetjük, még a miniszternek is írtunk, de egyelőre semmi eredmény. Pedig bizonyítottuk, hogy olyan népeknek osztottak, akik jogtalanul kaptak. Hiába. Feljelentést nem tettünk, ahhoz több pénz kell.
*
Talán, hogy jobb kedvre derüljünk, és oldódjék némileg a hangulat, belép a gazda kisebb fia, Tibor - a nagyobb különben rendőr, magyar rendőr Zágonban -, a kis fûrésztelep gazdája. A nősülésre készülő fiatalember házat vett, és újítja fel a főút mellett, s egzisztenciáját a deszkavágóra építené egy társával közösen. A cég kicsi, két hónapja indult, rajta kívül még három gatter mûködik a faluban. A rönköt maguk vásárolják, nagyobb vállalkozóknak, viszonteladóknak dolgoznak, gondjuk, hogy a hasznot egyelőre mások fölözik le. A fiatalember saját kezébe szeretné venni az értékesítést, interneten kutat megrendelők után. ,,Amíg nem biztos a piac, addig sem Sapardnak, sem más segélyprogramnak nincs értelme, önrészre sem mer hitelt felvenni az ember? - vélekedik. Internet­kapcsolat telefonhuzalon keresztül egy pákéi magánotthonban: nos, ez is hozzátartozik az új évezred képéhez a Kovászna környéki falubokorban.
*
Apropó Kovászna. Nem zárhatom le a riportot, mielőtt a pákéi út egy másik élményéről is nem szólok. A színmagyar faluban található egypár tíz-húsz hektáron gazdálkodó székely, Kovács István kőmûvesmestert, Péter Gergelyt említik többek között, a legnagyobb gazda azonban egy bizonyos Olteanu Kovásznáról, aki a kollektív volt gazdasági udvarát vásárolta fel, ott hetven tehene is áll az istállóban, ahhoz száz hektárnál többet bérel és mûvel meg, ha jól láttam, nagyobb szabású gattere, egész ipartelepe van. A faluban csak Traianként emlegetik, ,,Traján? fogalom: ő az új földesúr. Hasonló jelenséget figyeltem meg a községközpontban, Barátoson, ott is terjeszkedik a kovásznai román újgazdagréteg, miként arra Bodor János kolléga is felhívta a figyelmet.
Nagyüzemet nyilván csak kezdőtőkével lehetett beindítani, ez hiányzik leginkább ebben a leleményes néppel megáldott sarkában a székelyek földjének!
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép