Riporteri tapasztalatom, hogy nagyfokú az érdeklődés falun a gazdasági viszonyok aktuális és várható alakulása iránt. Nemegyszer tettek fel olyan kérdéseket nekem, melyekre válaszolni az alábbiakban kísérelek meg a hazai román médiából vett adatok, elemzések felhasználásával. Annak a gazdának a példája lebeg szemem előtt, aki sorozatunkban elmesélte: egyazon zöldség ára tízszeresére nőtt egyik évről a másikra, illetve annak, aki egyévi pityókatermése árából tudott traktort beszerezni. Egy-egy ilyen nagy tétel képes a tengődésből kiemelni, lábra állítani egy családi vállalkozást, képes évtizedekre, esetleg generációkra megalapozni a székely gazda megélhetését, talán boldogulását is?
Sorozatunk a székely gazdák gyarapodásának módozatait firtatta az utóbbi folytatásokban, továbbra is ezt teszi, szükségessé vált azonban pár kérdésben az országos kitekintés. Az eladásra termelő gazdaság piacfüggővé válik, ágazati versenytársai támadnak, feldolgozók, kereskedők, vevők által fizetett árakban realizálódik az a haszon, mely nélkül fennmaradni és haladni nem lehet. Az országos ágazati és piaci viszonyok, a felvásárlók preferenciáinak ismerete nélkül sötétben tapogatózik a gazda, legfeljebb kiszolgáltatottságát tapasztalja meg, s mivel nálunk szervezett ellenállást nemigen tud tanúsítani - a szakmai érdekvédelem jórészt még csak óhaj alakjában létezik -, munkájának jövedelmezősége meglehetősen alacsony fokú, ráadásul esetleges. A várható keresleti tendenciák előrelátásához és kiszámításához nyilván a mai és minapi változásokat kell szemügyre venni.
A tej a pénz
Háromszéken ma mindenekelőtt a tejtermelés képez pénzforrást, sokak egyetlen pénzbevétele, a nagyobb jövedelmek is ebből származnak. Itt nagyobb felvásárlóként mindenki a Covalactot említi, szidja vagy dicséri, ezt ugyan kevésbé. Nem csoda, legtöbben szerződést sem kötnek vele, ha pedig kötnek, annak betartását nem kérik, vagy nem tudják számon kérni, az erőviszonyok meglehetősen egyenlőtlenek. Létezik ugyan sok kisebb felvásárló is, az országosak közül azonban egynek sikerült betörnie, s aki ezzel köt üzletet, nem bánja meg: a Danone kétezer lejjel ad többet a tej literjéért, igaz, minőségi és megfelelően kezelt terméket kér, ehhez például hûtőtankkal is ellátta a bükszádiakat, akiktől vásárol. Tejszállító kocsik kétnaponta járják végig a megyét.
Nem árt mindamellett tudni, hogy az országos felvásárlói kereslet ennél sokkal sokszínûbb és összetettebb. Interneten, kamarán stb. keresztül kapcsolatot lehet teremteni másokkal is. Féltucatnyi nagy cég uralja pillanatnyilag az országos piacot, méghozzá szakemberek szerint azok, melyek megértették, hogy nem csupán a termék minősége, hanem annak csomagolása, népszerûsítése, a legkülönfélébb marketingfogások is belejátszanak abba, mi mennyire keresett. A Danone mellett kiválik ilyen tekintetben a Dorna Lactate, a Friesland Romania, a Hochland és az Albalact, ebbe a sorba illeszkedik a Covalact, mely különben a Campinával alkot pertnerséget, szerepel együtt a piacon.
Számunkra fontos, hogyan becsülik fel üzleti kilátásaikat az említettek. Nos, szakértők szerint a következő három-négy évben e cégek összforgalma elérheti az egymilliárd eurót, ami azt jelenti, hogy a nagy cégek a mai közel egymilliárd liter tej helyett kétmilliárd litert dolgoznak fel pár éven belül. (A tejfeldolgozás nagyobb hányada a kisebb cégekre jut. Lásd lennebb.)
E fizetőképes cégek felvásárlásai tehát megduplázódhatnak pár éven belül.
Vezetőik, bár tudatában vannak, hogy az EU-s belépéssel a romániai piacon fokozottabb mértékben lesznek jelen a német, holland stb. tejtermékek, de abban is hisznek, hogy rövid átmenet után, melyben a vevők belekóstolnak az újdonságnak számító márkákba, zömük visszapártol a hazai frissebb és egészségesebb termékekhez. Igenis, számítani fog - mondják -, hogy nálunk a környezet kevésbé szennyezett, a vegyszerek és mûtrágyák használata kisebb mérvû volt, mint Nyugaton.
Mennyi tejet fogyasztunk?
A hazai tejfogyasztás évi 4,5 milliárd literre rúg, ebből a feldolgozókhoz 3 milliárd jut, a többi másfelet saját fogyasztásra fordítják a termelők.
A lakosság lélekszáma 22 millió lévén, kiszámítható, hogy a kontinensen a román polgár meglehetősen szerény helyet foglal el, az uniós átlag ugyanis 400 liter egy főre, míg nálunk alig éri le az évi 200-at.
A román fogyasztó ráadásul főleg a zacskós tejet keresi, emiatt a Danone változtatott is kínálatán, melyben kezdetben a tejtermékek, joghurtok stb. voltak túlsúlyban, ma tejet is árul.
A fogyasztási tej az országos piaci kínálat 40 százalékát teszi ki, 30 százalék a túróféléknek, 20 a joghurtoknak jut különben.
Honnan kerül ki a tej nagyobb része? Nos, az északi és központi fekvésû megyék állítják elő a tej háromnegyedét: Szatmártól, Suceavától Hargitán, Kovásznán át Dâmbovi?áig, fél Moldva és fél Erdély tartozik ide, a Kárpátoktól délre eső részek azonban, két megye kivételével, nem szerepelnek e térképen.
Sapard-segítség az induláshoz
Áprilisban közölte a mezőgazdasági tárca, hogy számottevően megnőtt a Sapard-hitelkeret - kezdőtőke szerezhető be a vállalkozásbővítéshez. Az országos Sapard-ügynökség igazgatója magyar, Szabó Sámuelnek hívják, ő nyilatkozta a sajtónak, hogy az állam ötszázalékos kamattal nyújt olyan segélyt, mely a tulajdonképpeni Sapard-pályázatok önrészét hivatott pótolni. A gazda felveszi az önrészt, utána pályázik a másik 50 százalékra a Sapardnál. Az igazgató szerint az illetékesek rájöttek, hogy az eddigi összegek túl kicsik voltak. A program beindításakor például a hús, tej, bor, zöldség, gabona, ipari növények, hal feldolgozására 250 000 euró volt a legnagyobb felvehető summa, márpedig ekkora összegből nem lehet életképes feldolgozót létrehozni, ezért növelték a hitelkeretet 250 000-ről 750 000-re.
Hasonlóképpen nőtt a keret zöldségtermesztő vagy állattenyésztő farmok esetében. Kiderült ugyanis, hogy százezer euróból nem lehet egy 30-35 tehenes gazdaságot létrehozni, de 150 000-ből már sikerrel megpróbálható.
Mire nyújtanak kölcsönt? Termékfeldolgozásra, továbbá növénytermesztésbe vagy állattenyésztésbe való befektetésre, gépvásárlásra, malom- és pékipari fejlesztésre. Hogy szaporítsuk a példákat: szerepel a listán a csigatenyésztés, gomba-, erdeigyümölcs- és gyógynövénygyûjtés és -feldolgozás, kézmûves-tevékenységek, pl. a fazekasság vagy a kosárfonás, a fafaragás. Ezek esetében a hitelkeret 25 000-ről 100 000 euróra nőtt.
Az igazgató szerint a hús- és tejfeldolgozás ébresztette a legnagyobb figyelmet, a gabonatermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés sem maradt le.
Külön ügykezelők
Mit mond a tejtermelőknek nyújtható Sapard-támogatásról a megyei viszonyok ismerője, Incze Péter, a szarvasmarhatartók egyesületének elnöke?
- Ön szerint az a három termelői csoporttá alakuló helyi egyesület, melyről a múltkoriban szó volt, mire fordítaná az esetleg elnyert támogatást?
- Szerintem tejcsarnokaikat hoznák belőle rendbe. Ez nagy előnyhöz juttatná őket. Igazság szerint szerződés nélkül most sem lenne szabad eladniuk a tejet, de talán tíz százaléka, ha megkötötte a felvásárlóval a szerződést. Mutatni tudnék egy mintaszerû Danone-szerződést, melyben pontosan fel van tüntetve minden feltétel, az árak, a két fél kötelezettségei és a fizetendő kártérítés azok be nem tartása esetén. Nálunk a fő megyei felvásárló legtöbb helyen szerződés nélkül veszi át a tejet, ki is vannak neki szolgáltatva a gazdák. Most is egyet gondolt, és leszállította az árakat, márpedig annak csak a felek kölcsönös megállapodása alapján lett volna szabad megtörténnie.
- Az emberek szervezetlenek, úgy érzik, nem állhatnak a sarkukra, örvendenek, ha egyáltalán elfogadja valaki a terméküket?
- Igen, de lám, a vargyasiak nyolcezer lejt kapnak a tejükért a Danone-tól, azaz kétezer lejjel többet, mint a többi. A Danone ügyfelei nálunk még a bölöniek, a bükszádiak és egypár nagyobb farmtulajdonos. A dolog úgy indult, hogy panaszkodtak az alacsony árakra, s én akkor, bár tudtam, sok ellenséget szerzek magamnak, behívtam a Danone-t a megyébe. Igaz, mikor követelményeiket előterjesztették, sokan megijedtek és visszaléptek, az első perctől bele mertek viszont vágni a bölöniek és a bükszádiak. Nem is volt soha gondjuk a tejminőség miatt, s többet kapnak 30 százalékkal a tejükért.
Emlékeztetnők az olvasót, a bükszádi riportban szó volt róla, a cég segítségével hûtőtankot vásároltak, és oda gyûjtik be a tejet, onnan szállítja el kétnaponta a cég autója Bukarestbe.
- Szó volt a fejőházakról. Megütközve kérdezték tőlem vidéken, hogy oda kellene akkor vinni fejés előtt a marhát?
- Egyesületenként lenne szükség egyre. A tehenet mindenki a gazdaságában fejné meg. Volt ilyen kormányprogram, 40 százalékos áron lehetett fejőberendezést venni, nálunk a megyében ötszázon felül vásároltak is. Ez ugyan még nem számít zárt rendszernek, de jobb a kézi fejésnél. A lényeg, hogy a fejőstehéntartásban a legnehezebb mûvelet a fejés. Egy liter tej kifejéséhez 120 mozdulatot kell végezni, emiatt volt a régieknek mind ínhüvelygyulladásuk. Fizikai szempontból három tehén fölött a fejés már valóságos kínná változik emiatt. Így a gép a bödönbe engedi. Persze, ha azt nem mossák és fertőtlenítik ki, a baj nagyobb, mintha kézzel fejnének. A bödönt viszik és ürítik bele a hûtőtankba - méghozzá fél órán belül, különben a csíraszám hatványozottan emelkedik. Ha azt lehûtik 3-4 fokra, akár 48 órán át is nyugodtan tárolható, amíg jön a tartálykocsi.
- Tehát úgy látja, hogy Vargyason, Bölönben önállósulhat egy külön ügykezelői csoport - lévén az irányítás-szervezés külön foglalkozás -, mely esetleg kiegészül szakemberekkel?
- Egy ilyen egyesület vezetése mindenképp teljes munkaidőben foglalkoztatott embert igényel. Hogy most ezt ,,hazafias munkában? önkéntesek végzik, képtelenség.
- Be kell látni, munkájáért az illető külön javadalmazást érdemel!
- Kétségtelenül. Már csak azért is, mert van itt még egy feladatkör. Most az állattenyésztőknek, mint ismeretes, háromféle támogatást nyújtanak: mikor a tehén leborjúzik, kap a gazda kétmillió lejt, ha borját hat hónapig neveli, még kap kétmilliót, harmadsorban pedig ott a tejprémium, mely eddig literenként 1500 lejt tett ki. Mióta módosították, annyira bonyolult az ûrlap kitöltése, hogy az idősebbek képtelenek megtenni. Nos, szükséges, hogy egy egyesületben ezt is kézbe vegye valaki, a kéréseket kitölti, összeszedi, az ún. állatmozgást nyilvántartja, a törzskönyvet vezeti. Nem mondom, hogy mérnöki munka, de középkádert igényel. A gazdának minden év elején fel kell jegyeznie, hány állata volt, hány üsző jött be, hány volt a takarmányozási napok száma, mennyi volt az átlagos tehénszám, tejszintek? Szóval, irodai munkát végző alkalmazottra van szükség. Jó pár egyesületben megoldották, külön személy foglalkozik a kérések kitöltésével, de nem mindenütt. Előfordul, hogy 80 éves nénike jön fel Szentgyörgyre keresni a kifizetési ügynökséget, s mert nem volt, aki neki otthon segítsen, innen hazaküldik, mert rosszul töltötte ki. Könyvelőt is kell tartania minden egyesületnek.
- Az elnök mellett tehát két-három további ember az egyesületek alkalmazásában. Elbírnák a bérköltséget?
- El, hogyne, csak a rosszhiszemûséget tudnók levetkőzni!
Valóban furcsa mentalitási ficam székely népünknél, hogy saját köréből milyen nehezen enged irányítói csoportot felemelkedni, eltûri viszont, hogy máshonnan jött spekulánsok - ahogy Háromszéken mondják: ,,bellérek? - kihasználják. Bellér és kereskedő közt különbséget kell tenni. Erről az jut eszébe Incze Péternek:
- Panaszkodtak ma is, hogy milyen keveset fizetnek a bikaborjakért ezek a ,,köztes? vásárlók, a viszonteladók, alig 48 000-50 000 lejt kilójáért a kisebb, 100-230 kilósak esetében. Nos, ma egy olyan olasz felvásárló ígérkezett be hozzám, aki kilójáért 20 000 lejjel többet kínál.
Az üzleti ajánlat remélhetőleg komoly.
Mindenképpen példája annak, hogyan kell a piacot bővíteni, kutatni s a többet ígérő vevőket idecsábítani - ez lenne az egyesületi vezetés fő feladata, s ezért javadalmazást, megbecsülést érdemel.
B. Kovács András