Az uniós csatlakozási fóbiában a kelet-európai térség régiókra szabásának kísértete-kísérlete járja be Kelet-Európát. Magyarországon egy hatszázalékos, többnyire budapesti kispárt mond a témában nagyokat, s ,,a föld fog sarkából kidőlni? jegyében a történelmi megyék ellen folyik a lázítás, miközben a kormányfő soha nem látott-hallott centralizációt hajt végre.
Félő viszont, hogy Budapestre pislogva elsiklik a tekintetünk afölött, hogy mi történik közvetlen környezetünkben.
A régióláz nálunk is kitört. Romániai magyar vonatkozásban a régió először mint az autonómia ,,fedőneve? tûnt fel, mert, ugye, egyesek szerint nekünk arra is tekintettel kell lennünk, hogy valami jól hangozzék az államalkotók fülének. Aztán kaptunk is autonómia helyett olyan se füle, se farka régiót Gyulafehérvár központtal, hogy tessék csak fizikailag közelíteni hozzá - szellemileg meg sem próbáljuk, mert a centrumként kifundált övezetben az erdélyi magyar genocídium fészkét leljük. Olyan centrum ez, amely ahelyett, hogy vonzana, taszít.
És most tessék, a liberálisok felröppentettek egy régi, már kipróbált régiótervet és ennek központját: Brassót. A két székelyföldi térséget - Háromszéket és Hargita megyét - újra Brassó kebelezné be.
Volt már ilyen. E sorok írója rajoni tanfelügyelőként élte végig azokat az időket, amelyeknek az 1968-as megyésítés vetett véget. A korosztálybeliek visszaemlékeznek, hogy miként vált Székelyföld déli része Brassó szolgálólányává, miként léptették adminisztratív házasságra Sepsi rajont a szász településekkel, miként vágták hozzá a valóban Brassó-vonzatú Bodzamezőt Kézdi rajonhoz, hogy az ,,etnikai egyensúlyt? biztosítsák és a ,,káderkérdést? ennek megfelelően rendezzék. Bodza vidékére közvetlenül még út sem vezetett, Sepsi rajonon keresztül vágtunk neki a nyéni-keresztvári hágónak, hogy a feljelentősdit játszók haragvásait mérsékeljük.
Aztán ott voltak a véget nem érő és sûrûn szervezett tartományi értekezletek, ,,felkészítők?, amelyeknek mindenikén agyba-főbe sértegettek bennünket, magyarokat, akik meg sem pisszenhettünk anyanyelvünkön. Jellemző, hogy amikor engem tanfelügyelőnek kineveztek - tanévkezdés után, november elején -, 28 új alsó osztályos román tagozatot ,,örököltem? színmagyar községekben. Ebből húszat sikerült lenullázni, hiszen egyetlen román gyermek sem volt az apró falvacskákban. Végül is nem volt nehéz ügy, az elvtársak szemébe kellett mondani a valóságot, mint a csíki az ökrének. Ez hatott.
Abban az esetben sikerült ez, ha a tanító elvtárs nem állt a tartományiak pártjára.
Ez juttatja eszembe, hogy az a korszak is ,,kitermelte? a maga magyar renegátjait. Ez aztán a ?68-as megyésítés napjaiban tetőzött, s az is, hogy a lakosság elég erős ahhoz, hogy a maga akaratát párttal, kormánnyal, tartománnyal szemben is érvényesítse.
Fel kell készülni: most is lesznek, akik koncért, kondérért megpróbálnak eladni bennünket. Hogyha hagyjuk.
Mert az mégiscsak orcátlanság s egyenesen provokáció, hogy miközben a tágabb térségben felszámolták Trianont, mi székelyföldi autonómia helyett Brassó képében kapunk egy idegen hûbérurat, aki majd móresre tanít bennünket.
Olybá válunk, mint a sepsiszentgyörgyi ,,új? postaépület: lecsupált bőrû, törött gerincû félszegek, fogyatékosok, akiknek majd tolókocsit is ígérnek.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.