Mondják, hogy egy épületnek lelke van. Kor, arculat vagy egyéniség talán megszokott jelzők, de hogy lelke lenne? Néha erről is meggyőződhetünk, mint tehettük azt hétfőn a málnásfürdői Ilonka villa részleges összeomlása kapcsán.
Az Ötvös Pál gyógyszerész által alapított Siculia (Székelység) részvénytársaság székhelyeként a szeretett feleség nevére keresztelt épület a millenniumra való lázas készülődés jegyében született. Stílusjegyei arról árulkodnak, hogy építői annak a kornak voltak polgárai, melyben a finom elegancia, az igényesség és a szép értékrendet képviselt. Nevéből ítélve értékrend volt a család és a közösség. Ma, száztíz évesen, egy gyászos emlékû nap másnapján nagy robajjal derékba szakadt, és kilehelte nemes lelkét, visszaigyekezvén abba a világba, amikor az ácslegények nem füttyentettek az úrhölgyek után, mert nem volt ildomos.
Pedig sokat gondolkodhatott e bitang világon. Legelébb egy szerb diák fenekestől felfordította azt, félcipőhöz szokott küszöbjeit bakancsok rugdosták. Aztán kisvártatva építőinek, akik szülőként voltak faragott-csipkézett szívébe zárva, fejvesztve kellett továbbállniuk. Átkeresztelték. Ilonkáról Ileanára, de ugyanazok a fenyők susogtak esténként kis tornya fölött, mint régen, és a nap és a hold is a régi volt, így továbbra is otthon érezte magát. Rövidesen ismét felhők tornyosultak fölötte, egy szobafestőinas térképrajzolásnak fogott. Sûrûn röpködtek feje fölött a vasmadarak, akár tóparti nyári esten a szúnyogok. Túlélte ezt is, és szívében megmaradt a remény, hogy Pálok és Ilonkák lesznek továbbra is gazdái és vendégei, hogy pihenést és nyugalmat kínáló meleg hajléka viszonzásul gondoskodást és felújítást kap.
Nem ez történt. A nagy szeretetben, ami következett, fuldoklott, mert azt mondták: ? mindenkié. Mégis soha senki nem viszonozta szeretetét, hanem rongálással, tolvajlással fizettek. Pedig legutóbb Pálok és Ilonkák utódjaként miniszteri rangú gazdája is volt a vendéglátásnak. Felújítás helyett vitatkoztak, hogy a vendéglátásé, avagy a gyógyításé-e ? valójában. Maradt ez utóbbinak, de az egészségügy még kórházát is megbontottan hagyta, nemhogy őrá lett volna pénze?
Most már bizonyos: unokáink nem fogják látni a faragott tornácoszlopaiba öntött szép iránti szeretetet, a kő és a fa évszázados harmóniáját, a természetes anyag építészeti hagyományát. Mert mit sugallhat ma a beton panellakás, a pléhből és polisztirénből eszkábált, kötelezően villannyal fûtött új iskola? A válasz, bizony, lehangoló: egy mûanyag világot, melyben sem a székelység, sem az Ilonka név nem mond semmit, az eljövendő generációk pedig maradnak a kifizetődőnek mondott multikulturális és európai Arabellával.
Benedek Barna
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.