Egy hazai legenda - de az is lehet, hogy igaz történet - szerint két kisfiú betéved a múzeumba. Az egyik üvegszekrényben futball-labdát látnak. Nézik, nézik?, egyikük sem tudja, mi lehet az. A legenda napjainkban játszódik, címe: Volt egyszer egy játék.
Elnéztem honi labdarúgásunk utolsó két fordulóját, elrettentő képsorokat sugárzott a képernyő, képsorokat, melyek egyre ordítóbban megerősítik a legenda címét, a Volt egyszer egy játékot. A mindenáron győzni akarás sivárrá teszi a taktikát, csontzenéig zülleszti le a küzdeni tudást, s ebben a gyilkos labdarúgásban elvész a játék szépsége, elszürkül, elhalványul a játékosok szépérzéke, emberi mivolta, s egyre távolabb kerül a szívünktől az, amire azt szoktuk mondani, a sportok királya.
Istenem, nem erre vágytunk, vágyunk! Mondd kérlek, hogy nem, nem igaz, amit a képernyő itthon sugároz; mondd, hogy az csak a mi futballunk, mert a sportok királyának van egy másik, egy napfényben fürdő arca is; mondd, hogy a labdarúgás nem veszítette el sokszínûségét, nem száradt ki belőle a dollármilliók össztüzében a játék szépsége, él az még, és képes izgalmas fordulataival felmelegíteni e hûvös nyárelején is az esőverte lelátókat, a dolgos hétköznapokban megfáradt szurkolókat, csodálatos góljaival még mindig képes kisimítani az aggódó homlokokra kiült ráncokat; mondd?, mondd? S akkor el merjük hinni, hogy a ma 19 órakor német földön induló Nagy Játék, a XVIII. labdarúgó-világbajnokság küzdelemsorozata visszalopja szívünkbe a sportok királyát a maga sértetlen gazdagságával, izgalmas pillanataival, mindig érdekes és szórakoztató mozzanataival, történéseivel, csodálatos góljaival, nagyszerû csapatteljesítményeivel, szellemes, sziporkázó játékával, nagy tudású játékosaival. És akkor hinni merjük - reméljük, ha így jobb -, hogy a labdarúgás változatlanul az marad, aminek megismertük, a világ legjobb sportjátékának, melyet új Andrádok, Schiaffinok, Puskások, Di Stefanok, Pelék, Vavák, Gerd Müllerek, Cruyffok, Maradonák, Ronaldók játsszák, és úgy, hogy még hosszú időn át fogságban tartja, a lelátóra csalogatja az emberek millióit, történései pedig örökzöld témaként belengjék az emberi kapcsolatokat.
Nagyon reméljük, hogy a Nagy Játék játék marad, örökké élni fog, s a focilabda sosem lesz múzeumi darab.
Áros Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.