HatárhelyzetekKözélet: Vakkantsanak magyarul?

2006. június 9., péntek, Archívum 2003–2007

Természetjáró ember vagyok, számos és kedves kutyás történetem van - olyan is, amikor belém haraptak -, és most ezeket Sz. István, ugyancsak elkötelezett természetkedvelő barátom egy újabb kutyás históriával toldotta meg. Ha a kutyákkal kapcsolatos történeteimet témák szerint csoportosítanám, akkor a mostani ,,az ebek anyanyelve? kategóriába kerülne. Ennek a témának eddigi legbecsesebb darabját a marosvásárhelyi Bartis Árpád bátyám, egykori, a moldvai csángó iskolák szervezésében is részt vevő oktatásügyi minisztériumi felügyelő volt, aki elmesélte egyik, hegyen túli kutyás kalandjukat.
Az eldugott, apró moldvai falucskában iskolaügyben a ,,dászkelt?, azaz kántort keresték, mert a pap, ugye, amint tudjuk, az ördög nyelvének tartotta csángó apja-anyja anyanyelvét.
A tanfelügyelő és társa beléptek a nyitott kapun a kántor portájára. Az eresz alatt egy nagy, lompos-loncsos kutya szundikált, meg sem moccant, nem is vakkantott.
Beléptek a tapaszos padlójú házba. Benn a ,,dászkel? ugyancsak szundikált. Érkeztükre felrebbent álmából, s mielőtt az adjon Isten elhangzott volna, megszólalt:
- Ejsze, magik magyarok?
- Hát ezt honnan gondolja? - kérdezte a tanfelügyelő.
- A kutya magikat meg se vakkantotta - felelte a kántor.
Sz. István kutyás története ellenkező üzenetet hordozó. Sz. István vállalkozó, víz- és gázszerelő céget vezet, de az igényesebb munkálatoknál, a szemérmesen hétvégi házaknak titulált paloták szerelési munkálatainál - a nagy felelősség miatt - személyesen is részt vesz.
Így történt meg, hogy benyit az egyik bukaresti főember csicsásan megcsinált kapuján, s erre egy hatalmas és jó képességû farkaskutya nekirohan, majdnem ledönti a lábáról, s benn, az udvarban a parancsnok-gazdi megelégedéssel konstatálja, hogy a jól képzett, őrző-védő szolgálatot ellátó eb végzi a dolgát, a mester torka körül csattogtatja fogsorát, szája habzik, kutyahangja, mint az oroszláné, rémületet keltő.
Sz. István próbálja anyanyelvén jobb belátásra bírni a fenevadat, de az a magyar szó hallatán fogát csattogtatva még tágabbra tátja habzó száját.
- Mi dolog ez?! - dühöng Sz. István a parancsnok felé küldve súlyos szavait.
- Tanítsátok meg magyarul ezeket a fenevadakat, hogy értsen szót velük a magyar ember! Ugassanak magyarul, ha velünk gyûl meg a bajuk. Majd szólok a szenátorunknak, s parlamenti felszólalás lesz abból, hogy mi a kutyákkal sem tudunk értekezni.
Úgy tûnik, szenátor nem került, akivel megugassák ezt a kutyás ügyet, ezért Sz. István nekem mesélte el a történetet, s majdnem visszaharaptam, amikor gyanakodva azt mondta: ugye nem mered megírni?
Fel se tételezte rólam, hogy én tudok bánni a kutyákkal. Eddig elé már sokszor összeugattunk.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-06-09: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Búcsúztató