Ma hajnalban arra ébredtem, hogy valaki köhög, krákog és tüsszög az erkélyemen. A negyedik emeleten. Szent ég! - kiáltottam fel. Ki mászhattott fel ilyen magasságba betörni, vagy talán a tetőről ereszkedett alá egy náthás korán kelő?
A félhomályban először is meggyőződtem, hogy feleségem semmi esetre sem lehet, hiszen itt fekszik mellettem, egyenletesen lélegezve, talán éppen a legszebb májusi álmokat álmodva. Én sem lehetek a kora reggeli köhögő, habár az utóbbi időben éppen eleget reszelt a torkom, és valami most is birizgál a nyelőcsövem tájékán, az Orbán-napi lehûlés miatt nem is tartózkodom a balkonon. Álmodom talán?
Erre egy újabb félreismerhetetlen köhincsélés hallatszott kintről. Összeszedtem minden házon belül lévő bátorságomat, felkeltem, kezembe kaptam a baromfihús-potyolót, és egy határozott, elszánt mozdulattal kinyitottam az ajtót, várva, hogy a hívatlan látogató önvédelemből nekem ugrik, mire én használhatom (ha tudom) a húspotyolót.
Semmi ilyensmi nem történt. Kint az erkélyen csak a jó hajnali friss levegő ,,lézengett? ledérül, és a szomszédos szomorúfüzeket igyekezett egypár énekesmadár a dalával felvidítani. Megállapítottam, hogy a korán kelő madarak sem köhöghettek, krákoghattak, hiszen ők a tiszta hangszálaikat rezegtetik éppen a csiviteléssel.
Mégis miféle krákogást vélek hallani én? - tettem fel magamnak a kérdést -, és honnan hallatszott?
A virágok sem köhöghettek, habár nem lehetetlen, mert fázósan reszkettek a szélben. Már vissza is akartam vonulni a szobába, a jó meleg fedezékembe, fészkembe, amikor ismét kattant egyet az erkélyen elhelyezett, kiöregedett hûtőgépünk, és ugyanabban a pillanatban ismét hallottam a tüsszentést! Belülről. A hûtő belsejéből!
Kacsa- és lúdbőrözni kezdett a hátam. Valakit bezártam volna a jégszekrénybe? A jó öreg Framba? A francba, elment az eszem? Gyorsan kinyitottam a hûtő ajtaját, felkészülve az esetleges elájulásra vagy valamilyen borzalmas látványra, hiszen elalvás előtt az este egy pszichothrillert néztem végig a tévében, ahol egy számítógépes vírus akkorára nőtt a szuperszámítógép-agyban, mint Moldova György bolhája a népszínházban. Mondom, mindenre elszántan néztem be a hûtőbe, de szerencsémre semmi hasonló rémséget nem láttam. Csak mindössze hat darab tyúktojást találtam a tojástartóban, és a mélyhûtőben egy feketehalmi jeges jércét. Semmi mást. Sem gyermeket, sem rablót, sem betörőt. Ennyire futotta a nyugdíjamból.
Ekkor értettem meg a különös jelenséget: a tojásban és a jeges jércében lévő H5N1-es vírusok figyelmeztettek tüsszögésükkel, köhincselő krákogásukkal a veszélyre! Hogy ne fogyasszam el a fertőzött tojásokat, hogy ne egyek se hetven, se hetvenhét fokon pirított sültet, ha nem akarok átröpülni az örök tyúk- és libamezőkre!
Az volt a szerencsém, hogy a keservesen megvásárolt élelmiszercikkeimben levő influenzavírusok nagyon megfáztak a hûtőmben, és köhögni kezdtek. Mint a libák gágogni Róma bevételekor. És ez nem kacsa. Jeges jércémet és a tojásaimat 300 fokon, mesterien és nem középiskolás fokon, eutanáziáltam!
Így sikerült elkerülnöm eddig a madárinfluenzát. Hála a megfázott vírusoknak?
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.