A május 11-ei Háromszékben olvastam, hogy Sokba kerül a rend, és lennének némi megjegyzéseim. Ha volt egy bizottság, amely végigjárta a várost, akkor bizonyára készített egy tervet is, ami megoldhatná a fennálló problémákat. De addig is hadd említsem meg, hogy a városnézésük óta eltelt egy hónap alatt semmi lényeges nem érzékelhető. Azon siránkoznak, hogy nincs pénz, pedig a pénz az úton hever, csak fel kellene emelni. Szinte két hónapja már, hogy kifizettük (már aki) azt a bizonyos 500 000 lej büntetést a rossz helyen parkolásért. Ha az akció minden ilyen autóra kiterjedt, akkor ezerrel szorozva ötmilliárd lejt kapunk, és ha azóta megismételték kétszer-háromszor az ellenőrzést, akkor ez mennyi is? Hol van ez a rengeteg pénz? Mire költötték el? Ha pedig nem így történt, akkor hol van az egyenlőség adófizető és adófizető között? Siratják továbbá, hogy sokba kerülnek a figyelmeztező táblák. De például a Csíki utcai rendőrség előtt mi értelme van, hogy ott fityegnek? Senki sem veszi számba őket, pedig ott vannak a rendőrök szeme előtt. Napi 40-50 kocsi szorozva a büntetéssel: jó kis summa kerekedne belőle. Vagy ha nem, vegyék le, tegyék máshová, ne kacagtassák magukat. Ugyanez a helyzet a behajtani tilos táblákkal: télen az Attila-hegyen, a Dohánygyári-hegyen naponta sokan, köztük maguk a rendőrök is behajtanak. Ne mondják, hogy a közlekedésrendészet nem tud rendet teremteni: tudna, csak ehhez kint kellene állni napokon, heteken át, megállítani és megbüntetni minden rendbontót, akárki és akármilyen kocsiban ül. Így gyûlhetnének (és több mint valószínû, hogy gyûlnek is) a milliárdok, csakhogy ezt hasznosan kellene felhasználni, mikéntjéről pedig minket is tájékoztatni, hiszen a mi pénzünk. Csakhogy akkor le kellene vetni a nagy mellényt, és neki kellene állni dolgozni, mert ezért kapják a nem is olyan kicsi fizetést...
Még egy dolog, ami nem hagy nyugodni: a szövőgyári száz kínai lány (szinte azt írtam, hogy száz székely lány) behozatali terve. Ezen nincs mit csodálkozni: a főnök vezet, ő pedig nem magyar, nem székely, ő szerb vagy rác vagy bunyevác, neki mindegy, ő a profitot nézi. Neki még meg is lehetne bocsátani, Jézus szavával élve (,,nem tudja, mit cselekszik?). De a miénknek: a magyarnak, a székelymagyarnak, az RMDSZ-esnek, a megyei főembernek nem, aki - még emlékeznek rá sokan - tavaly-tavalyelőtt felső-háromszéki polgármesterek azon kérésére, hogy ne adják el az ott lévő aszfaltozó állomást, ne kelljen majd Bákóból hozni az anyagot, azt felelte, hogy igen, majd Bákóból hozzák. Nem számít, hogy száz helybéli embernek mi lesz a sorsa. Ilyen és ehhez hasonló eset százszámra van a mi kies térségünkben. Sajnos, az RMDSZ már rég nem a magyarság érdekeit képviseli, sem a megyében, sem az országban.
Szabó Árpád, Sepsiszentgyörgy
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.