Kultúra: A kiutasított film

2006. június 17., szombat, Archívum 2003–2007

A Sepsiszentgyörgyön bemutatott Dallas Pashamende magyar-német-osztrák filmdrámát nem csak len­dületes alkotásnak, a kisebbségi létforma egyfajta megfogalmazásának tekinthetjük, a produkciótól elválaszthatatlan annak megszületése, a forgatás botrányos viszontagságossága. Mint a bemutatót követő beszélgetésen is elhangzott, 2003 őszén az alkotók nem a cigányok életéről szóló dokumentumfilmet kezdtek forgatni, hanem meg akartak mutatni ,,egy mesét, egy szerelmi drámát?. Hogy mégis nemzetközi ügy lett belőle, s miniszterelnöki beintésre kar­hatalommal állították le Alsórákoson a for­gatást, s hogy a díszletet le kellett bontani, majd Magyarországon újra felépíteni, arról nem a filmesek tehetnek. Ez a filmkockákon kívüli, rekordok könyvébe illő, a kisebbségi kérdéshez is köthető történet, a mûvészek persona non gratává nyilvánítása, az alkotói szabadság országhatáron túlra utasítása még ma is legalább annyira érthetetlen, mint az, amikor a filmbeli, szeméthordóvá avanzsált, fogdmeg látványtervező engedi, hogy egy vézna kufár játszi könnyedséggel tökön rúgja.
De félre a tréfát: mi ellen is hadakozott akkoriban a kormány? Robert Adrian Pejo rendező azt írja a filmről: ,,A Dallas Pashamende modern eposz, amely főként egy roma cigányok által lakott, hatalmas szemétdombon játszódik. Világuk a szemét, az előítéletek, a tudatlanság és a szegénység alvilága; a sokféle elesett ember soknyelvû Babilonja. Ám az itt élők - bár a halál és kétségbeesés peremén egyensúlyoznak - mégsem veszítik el reményüket és méltóságukat. A történet egy fiatal cigány tanítóról szól, aki visszatér gyerekkorának nyomasztó emlékû helyszínére, hogy megbékéljen sivár gyerekkorával, népével, önazonosságával - nem kevés belső konfliktus árán. Mivel Kelet-Európában nőttem fel, itteni tapasztalataim alapján ez a film a felfedezések, az emberség és a túlélés meséje lehet.? Ehhez még hozzáfûzi: ,,Mint Romániában (Aradon - szerk. megj.) született, erdélyi származású ember, aki fiatalon emigrált Ausztriába, én is sokszor találkoztam előítélettel és kiközösítéssel. Tudom, milyen ?másnak? lenni.?
A rendező gondolatai mellé érdemes passzítani az akkori kormányfő, Adrian N?stase megnyilvánulását is. A hatóságok, a média már egy hete zaklatta Alsórákoson a filmeseket, amikor szokásos pénteki távértekezletén 2003. szeptember 19-én a miniszterelnök is hozzászólt a témához. Felületesen fogalmazott, anélkül hogy megnevezte volna a helyszínt (,,nem tudom, melyik? település, ,,nem tudom, milyen csoport? stílusban), de annál határozottabb volt. Kijelentette, a romániai cigányokat bemutató film az országot szeméttel telinek láttatja, és úgy vélekedett, nem biztos, hogy ez más szomszédos országokban lehetséges lenne. Hibáztatta a rendőrséget és a helyi önkormányzatot, amiért nem intézkednek, hogy a szemetet a filmkészítők házába ürítsék, hogy vigyék el haza hozzájuk, tegyék le az ő udvarukra. ,,Esetenként túlságosan engedékenyek vagyunk ehhez hasonló felelőtlen tevékenységekkel szemben, és utólag csodálkozunk, hogy külföldön csak ilyen filmeket mutatnak Romániáról, és mi hagyjuk őket, hogy éppen nálunk ûzzenek gúnyt annak az országnak az imidzséből, amelyik erőfeszítéseket tesz, hogy kilábaljon a szegénységből és a gondokból? - hangoztatta a kormányfő. Akkor pénteken délután a hatóságok részéről mintegy negyvenen vonultak ki az alsórákosi salakbányába, és leállították a forgatást, újabb ellenőrzést rendeltek el ,,a szemét ellenőrizetlen tárolása? miatt, és az ügyészségi vizsgálat idejére lezárták a filmes helyszínt. Végül aztán az egész stábnak Magyarországra kellett mennie, ott fejezték be a produkciót, így a jeleneteket sokszor ,,két ország és négy hónap különbség? választja el. Maguk a filmben szereplő neves román színészek, alkotók sem értették akkoriban, mi történik, miként elhangzott a szentgyörgyi premiert követően: ,,megrogytak, hiszen beléjük soha nem rúgott a rendszer, sokkos állapotba kerültek amiatt, hogy ilyesmi lehetséges ebben az országban??
A filmbeli nyomor valójában csak törékeny mása annak, ami cigánytelepek sokaságán tetten érhető, és ami felülmúlja a legelevenebb rendezői fantáziát is. A forgatás során az egyik legabszurdabb helyzet, a groteszk netovábbja talán mégis az volt, amikor a Dallas nevû buszkocsma előtt a környezetvédelem hivatalosságai azt kérdezték a filmesektől, van-e egészségügyi engedélyük az italméréshez... Mégis, a filmet vetítik, és ma már csak kérdezgetni lehet: ki is a miniszterelnök, hol van az akkori kormány? Persze, a Dallas táptalaja, a nyomor, a szegénység, a kilátástalanság változatlanul itt van mellettünk, együtt élünk a cigányság megoldatlan gondjaival. Az alkotás egyébként eljutott Cioab? roma királyhoz is, megnézte, értékelte. Majd azt mondta, higgyék el, ezeket a dolgokat soha nem lehet megváltoztatni, ez van, ezek tények? De ez már más szempont, és dokumentumfilmet kíván.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép