Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. június 17., szombat, Archívum 2003–2007

17.
Szobordöntés?
Nagy erőnek és nagy elszánásnak kell lennie egy népben, amikor a fétist, a szimbólumot, a zsarnokság, a rossz megtestesítésének a szimbólumát, a kommunizmus szimbólumát ledönti. És Budapesten - talán a tábor falain belül elsőként - a nép ledöntötte a szobrot. Sztálin szobrát. Saját akaratából, saját elhatározásából. Saját méltóságának a tudatában. Eddig - október 23-án este nyolc óráig - ez volt a magyar forradalom legnagyobb tette. Vagy azt is mondhatnók: ezzel - és nem a fegyveres harccal - vette kezdetét a forradalom. A nép akarata kinyilváníttatott: nem akarja többet ezt az uralmat. Porba dönti. Végez vele!
Munkaidő végeztével a Rákóczi úton hatalmas tömeg hömpölygött. Megkérdeztem, hová mentek? Akkor mindenki mondta, hogy a Sztálin-szoborhoz. Na, hazamentem a feleségemért, s magunk is odamentünk. (Rédey Gábor, Budapest - Köln)
Gimnáziumba jártam, gimnazista voltam, a véletlen vitt be a forradalomba, mint annyi sok embert azon a napon. Nem volt senki sem fölkészülve rá, mi meg pláne nem. Az egyetemisták még fel voltak készülve, nem ?56-ra, de voltak események, azt mind tudjuk. De a középiskolákban nem történt semmi. Én a Gorkij-gimnáziumban jártam, egész közel az akkori Sztálin-szoborhoz. Délután benn maradtam az iskolában, ott szoktam dolgozni délután 4-ig, 5-ig. S hogy kijöttem az iskolából, belekeveredtem. Kijöttem az iskolából, felültem a trolira, megyek a parlament felé, az volt az útirányom, s már nem lehetett továbbmenni, azt hiszem, a Körútnál kiszálltunk? Láttam, mi van - hát persze, nagy örömömre -, s így hát én is belevegyültem a tömegbe. Hamar megértettem, miről van szó, és elindultam a többiekkel a Sztálin-szobor felé. Vissza, mert onnan jöttem! Nagy tüntetés, kiabálás. Le a kommunistákkal, le az oroszokkal! Ruszkik haza!, meg ilyen felkiáltások? Szívvel-lélekkel kiabált mindenki, aki ott volt. Mentünk végig egészen a Hősök teréig, akkor egyenesen a Sztálin-szoborhoz. Elsők között ott voltam a szobornál, mikor próbáltuk lehúzni. A drótkötél, amit hozott egy darukocsi, elszakadt. Az a vastag drót, olyan erősen állt az a szobor, elszakadt a vaskötél. Aztán valami mást hoztunk. Énekeltünk. Darukocsi húzta, de nem jött le. Többször próbálták, aztán fölmásztak a gyerekek rá, mi meg a teherautókról kiabáltunk, énekeltünk. Akkor már kezdett egy kicsit keményebb hangúvá válni a tüntetés. Szemben volt a szakszervezetek székháza, az egy modern épület, a tetején volt egy hatalmas vörös csillag. És akkor ebből az őrjöngésből az emberek felmásztak a ház tetejére, és kezdték kalapáccsal szétverni a vörös csillagot. Úúúú! Olyan őrjöngés volt, mikor megláttuk, hogy az első vörös csillagot verik szét, az olyan, mintha a horogkeresztet vagy a zsidók csillagát vernék. S akkor a hangulat mind melegebb lett, lázító. Megváltozott teljesen, nehéz ezt elmondani. Voltak közöttünk katonák, rendőrök, asszonyok, gyerekek, mindenféle ember, s énekeltük a Himnuszt. Óriási, óriási hangulat volt, s úgy érezte az ember, hogy most valami komoly dolog történik. Ez volt a lényeg, hogy éreztük, ezt most már nem lehet megállítani. (Kindernay István, Budapest - Genf)
Az a fantasztikus élmény, egyik legszebb élmény, amikor a Dózsa György úton mindenki mondta, kiabálták az emberek, menjünk, menjünk a Városligetbe a Sztálin-szoborhoz, és mire kiértünk, ha nem volt ottan százezer ember, akkor egy sem. És kérem szépen, a Himnuszt énekeltük, a Szózatot, az emberek őrjöngtek, a legtöbb embernek az volt a vágya, hogy végre mindent, ami orosz, ami szovjet, kitelepíteni, eltakarítani onnan. (Grenák István, Budapest - Genf)
Ennek a napnak a reggelén mentem haza a klinikáról, arcüreg-operációm volt, és a barátok átjöttek este meglátogatni, hogy vagyok. A sógornőm jött haza a munkából, mi ott ültünk az asztal körül, és kártyáztunk. A sógornőm, ahogy meglátta, hogy mi nyugodtan kártyázunk, összecsapta a kezét. Meg vagytok ti őrülve? Ilyen nyugodtan kártyáztok, és közben kint a Sztálin-szobrot döntögetik? Kati, te biztos ittál! Nem létezik, hogy a Sztálin-szobrot döntögetik! De hát aztán ahogy kimentünk az erkélyre, hallottuk a lármát, s láttuk, ahogy az emberek rohangásztak. (Lőrincz Marika, Adelaide)
Én a Sztálin-szoborhoz akartam menni, mert az engem nagyon bosszantott, rettenetesen fájt nekem, hogy a Boldogasszony-templomnak, amit lebombáztak, annak a helyébe tették ezt az ocsmány szobrot. Úgy volt, hogy a feleségemmel - akkor menyasszonyom volt - iskola után találkozunk. Elmentem, s őt fölszedtem, és kimentünk a Sztálin-szoborhoz. Ott voltunk végig, ameddig... Ott volt minimum kétszázezer ember. Az egy óriási tér, ott voltak a felvonulások, a tizenhat soros katonák, tankok meg minden vonult föl a diktátor szobra előtt. Azt direkt arra csinálták? És ott vártunk, vártuk, hogy mi lesz. Tömve volt a tér. Az emberek úgy voltak, mint a heringek. Voltak ezek a lámpák, olyan magas betontövük volt, a feleségemet fölraktam, fölsegítettem, hogy ő onnan jobban lát, és vártuk, hogy mi lesz. (Budaházi Lászó, Budapest - Melbourne)
Ahogy a nagy tömeg kiment oda, mindjárt azt kiabálták: Ruszkik, haza! Ruszkik, haza! Az volt a jelszó ott. És a tömeg mondta, sokan ordították, hogy Sztálint le kell venni onnan. És akkor mindjárt hoztak nagy létrákat, köteleket, vágót, oxigént, mindent. Kiabáltak, éljeneztek, mondták: Le vele! Le vele! Le vele! (Boros Emil, Budapest - Melbourne)
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-06-17: Archívum 2003–2007 - :

Kultúra: Tatárpuszta