Kovako: Itt a vége...

2006. június 17., szombat, Archívum 2003–2007

Hogy minek van vége? Hát a sulinak. Gondolom, most már mindenki kitalálhatta, miről lesz szó a következőkben. Az iskoláról, a várva várt vakációkról, a legtöbb diák leghûbb álmáról, az örök nyárról, buliról, a kalandról, és persze a legfontosabb dolgot sem hagyjuk ki, az örökké tartó élményekről.
Bizonyos mértékig egyetértek azzal, hogy kell a pihenés, szórakozás, vakáció, és nem kell suli, mert az unalmas és nehéz. De az igazság az, hogy az iskola kell, és majdan visszagondolva jó lesz arra emlékezni, milyen is volt a középiskolás élet: a haverok, a bulik, a tanulás és még rengeteg dolog.
Most tizenegyedik osztályos vagyok, és bátran kijelentem, a középis­kola a legjobb dolog, ami történhet az ember életében. E kijelentésem után biztos vagyok abban, hogy sokan hülyének néznek, de te­gyék nyugodtan. Nem zavar. És azért nem, mert tudom, hogy igazam van. Ki kell használni ezeket a visszahozhatatlan éveket. Szórakozzunk, bulizzunk, játsszunk, egyszóval: éljünk. Ne vesztegessük el ezt a néhány évet punnyadással, ne legyünk stréberek, tanuljunk, de ne sokat. Gyûjtsünk emlékeket, felejthetetlen élményeket, mert többé nem lesz alkalmunk rá.
Ne csak arra emlékezzünk az érettségi találkozónkon, hogy megtanultuk a leckét törciből, és tízest kaptunk. Ez nem élmény. Ez stréberség. Lehet tanulni úgy is, ha közben szórakozunk, jól érezzük magunkat. Ne hagyjuk ki életünk legszebb éveit. Egyszer csak rájövünk, hogy már mi vagyunk a végzősök, a példamutatók, hiszen a nyár elhozza a tizenegyedik osztály végét, és mi ülünk majd a baglyok helyén, mi szervezzük a gólyabált a kicsiknek, és természetesen mi leszünk a szalagavató főszereplői. Majd kicsengetnek. És mi is elmegyünk, ahogyan már annyi más diák. És jön egy újabb nemzedék. Lassan feledésbe merülünk. Néha visszalátogatunk iskolánkba, nagyrészt találkozókon. Jönnek a régi osztálytársak, tanárok, és rájövünk, hogy főleg a bohémságunkra emlékszünk, a diákcsínyekre. A jó jegyekre kevésbé.
De még van időnk. Előttünk egy év, az utolsó esély. Éljenek a diákcsínyek!
Zsigmond István
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-06-17: Archívum 2003–2007 - :

Mi, hol, mikor?

2006-06-17: Archívum 2003–2007 - :

Kovako: Mikes-hét